Deserved Happiness

Első

Mosolyogva hagyom el az eddig otthonomnak hívott árvaházat. Még kapok egy-két jó tanácsot a nevelőimtől, majd beülök a furgonba, integetek mindenkinek és elhajtunk.

Csendben telik az út így rengeteget gondolkozom az eddigi életemen. Hét éves voltam mikor az árvaházba kerültem. Sok szép emléket szereztem az évek alatt. Mivel mindig jól tanultam az árvaház vezetője megengedte, hogy egyetemet végezhessek, így elég volt akkor elhagynom az otthont miután megszereztem a diplomám. Mivel Jongdae barátommal mindig is testvérekként szerettük egymást, nem volt kérdés, hogy hozzá költözök. Az otthonban a kezdetektől fogva szobatársak voltunk, az iskolában is egy osztályba kerültünk így egészen addig együtt voltunk míg ő tanulmányait befejezve egy kis panel lakásba költözött. Szerencsére a kapcsolat sosem szakadt meg köztünk így teljes nyugalommal szálltam ki a furgonból, hogy egy nagy öleléssel üdvözöljem a legjobb barátom és kezdjek neki az új életemnek.

Könnycsepp szökik a szemeimbe ahogy Jongdaenek is a meghatottságtól. Nincs szükség szavakra, talán nem is tudnánk hirtelen mit mondani. Csillogó szemekkel nézek körbe miközben a lemenő nap fénye mindent olyan szépen megvilágít. Úgy érzem most minden tökéletes. Barátommal megragadjuk csomagjaimat, majd felcipeljük a lakásba. 

- El sem hiszem, hogy végre itt vagy! - ölel meg újra legjobb barátom , miközben halkan felszipog.

- Hát én sem. Annyira vártam már ezt a napot! Képzeld már vagy egy hónapja összepakoltam. - Hámozom le magamról Jongdae kezeit majd körbenézek.

 - Nagyobb a rend mióta legutóbb itt jártam.

- Kénytelen voltam kitakarítani, mivel azt mondtad, hogy ha rendetlenség lesz ide sem költözöl.

- Ugyan! Azt csak viccből mondtam. Kipakolok a szobámban, rendben?

- Menj csak nyugodtan, egy perc és megyek segíteni. 

Bepillantok új szobám ajtaján és észreveszem, hogy ki lett festve az egész. Mikor beköltözött Jongdae kék színben pompázott mind a kettő szoba, ugyanolyan árnyalatban akárcsak az otthonban.  Most az egész helység piros színűre lett festve, amiről mindig is álmodtam. 

- Tetszik a szobád? - kérdezi mögülem barátom, majd maga felé fordít és a kezembe nyom egy apró ajándéktáskát. - Még nem is gratuláltam a diplomádhoz.

- Jongdae nagyon köszönöm! Nagyon hálás vagyok érte, és a szoba egyszerűen elképesztő! Mindent nagyon köszönök. - a mai nap folyamán úgy látszik már nagyon sokadjára tör rám a sírás.

- Na elég a sírásból! - neveti el magát jóízűen. - Nézd meg az ajándékod, aztán készülj, mert ma este elmegyünk bulizni.

Kibontom a csomagom és nem hiszek a szememnek.

- De hát ez egy új mobil! Ezt tényleg nem kellett volna...tudod hogy én megelégszem azzal is ami nekem van. Ezt nem fogadhatom el. - nyújtom vissza neki a készüléket amit nem akar elvenni tőlem. - És mi az hogy bulizni megyünk? Mégis hova Chen?

- Azta! Régen hívtál már így, ez tetszik. A mobilt rakd el, ajándék és amúgy is az a nyomógombos akármi már alig működik. Most viszont tényleg készüljünk, szombat van és van mit ünnepelni, meg aztán hétfőn te is kezdesz a munkahelyeden és én is dolgozni megyek.

Nem tart sok ideig elkészülnöm, csak felveszek egy fekete farmert és egy inget majd végre leülök az ágyra és új telefonom kezdem tanulmányozni. Letöltöm pár közösségi oldal alkalmazását  ahol már én is regisztráltam korábban. Eddig csak az ősrégi laptopomon tudtam jelen lenni ezeken az oldalakon így még egy profil képem sincs, mert hát ugye kamera se a gépen se telefonomon nincs. Lövök gyorsan egy képet magamról és fel is töltöm. 

- Látom tetszik az új mobilod. - kacsint rám Cheni. - Gyere csináljunk egy közöset is aztán induljunk. 

Megcsináltuk a képet, amit rögtön fel is tölt, majd még pénztárcámat megragadom és indulhatunk is. Még szerencse, hogy az egyetemen kaptam ösztöndíjat, így bőven van félre rakva pénzem.
A bár ahova megyünk Jongdae elmondása szerint nem olyan messze van a lakásunktól. Egyszer-kétszer én is jártam ehhez hasonló helyen néhány szaktársammal. Az este hihetetlenül jól telik annak ellenére, hogy nem iszunk olyan nagyon sokat csak épp annyit, hogy jól érezzük magunkat. Jó végre elengedni magam. Még a táncra is rá tud barátom beszélni! 

A vasárnap nagyon nyugodtan telik el. Elrendezek mindent a szobámban, főzünk majd nézünk egy filmet. Még beszélgetünk egy keveset majd mind a ketten elvonulunk aludni. Holnap végre elkezdek dolgozni. Már nagyon várom. Remélem minden úgy lesz ahogy azt mindig is elképzeltem.