Deserved Happiness

Nyolcadik

Fáradtan vonszolom el magam a fürdőbe egy frissítő zuhany reményében. Este alig tudtam aludni, ugyanis egész éjjel a mai találkozóról elmélkedtem. A fürdőből kilépve Jongdaet pillantom meg a nappaliban így egy köszönést követően beszaladok a szobámba felöltözni, majd kimegyek hozzá.

- Mi újság Jongdae? Hogy sikerült a randid?

- Egész jól. - mondja miközben lejjebb veszi a hangerőt a tévén. - Elmentünk az állatkertbe, voltunk egy cukrászdában, sétálgattunk beszélgettünk. - idézi fel az eseményeket egy mosollyal az arcán.

- Na az szuper. És akkor együtt vagytok? - kérdem tőle vigyorogva.

- Még nem, viszont nagyon szeretném és úgy vettem észre hogy számára is szimpatikus vagyok. Megbeszéltünk még egy találkozót, majd akkor kiderül. Remélem. - teszi hozzá nevetve.

- Örülök neki. Remélem összejön a dolog.

- Na de mesélj te is. Tegnap már nem tudtalak megvárni, mert nagyon elfáradtam és elaludtam. De gondolom sokáig elvoltatok. Milyen volt a búcsúbuli?

- Igazából nem tartott sokáig. Körülbelül hétig lehettünk ott, aztán Mr. Park elhívott beszélgetni.

- És ezt csak most mondod? - háborodik fel barátom. - Miért nem ezzel kezdted az egész beszélgetést? Mondj el mindent! De semmit se hagyj ki. - adja az utasítást, így el is mesélem neki részletesen a tegnap történt dolgokat. Alig bírom befejezni, mivel Jongdae folyton félbevágja mondandóm "hogy mi????" vagy például "ezt nem mondod komolyan?!" beszólásokkal.

-Szóval tegnap még mielőtt lefeküdtem aludni, kaptam egy sms-t, hogy ma kettőkor találkozunk a lakásunk előtt. - fejezem be ezzel a mesélést.

- Nem semmi! Na és mit veszel fel a randira? - kérdi izgatottan.

- Chen... ez nem randi. Csak ismerkedünk. Megbeszéltük, hogy próbálunk jól kijönni egymással. - magyarázom neki és főként magamnak is.

- Te sem gondolod ezt komolyan. - mondja komolyan szemembe nézve. - Lehet, hogy ti úgy beszéltétek meg, hogy ez csak egy baráti találkozó lesz, de te is tudod nagyon jól, hogy Mr. Parknak teljesen mást fog jelenteni. Hisz ő maga mondta, hogy bejössz neki, szóval bár nem mondja ki, de számára igenis randi lesz.

- Lehet, hogy tényleg így van, viszont számomra egyenlőre csak egy találkozó lesz. Nekem még nehéz ebbe belegondolnom. Nem tudom mennyire tudnám elviselni azt, hogy nem egy lánnyal vagyok együtt. Te mit gondolsz erről? - kérdem egy bölcs válasz reményében.

- Nem igazán tudok ehhez hozzászólni, de gondolom nem sokban különbözne ez a kapcsolat egy átlagos kapcsolattól. Mármint szeretitek egymást és ez a lényeg nem? Az, hogy mindketten férfiak vagytok csak néhány esetben változtat a dolgokon, de mikor eljuttok "oda"- emeli ki direkt a szót - nem hiszem, hogy már az akadály lenne merthát...

- Na jóóóó ezt most fejezd be. - vágom rögtön félbe, miközben arcom valószínűleg paradicsom piros színben pompázik, köszönhetően a vizuális képzelőerőmnek. - Mint mondtam csak találkozunk beszélgetünk és ennyi.

- Mindenesetre csak hogy tudd számomra ugyanúgy a legjobb barátom maradsz. Még ha csaj szerepbe is kerülsz Mr. Park mellett akkor is. - teszi hozzá röhögve, de tudom, hogy ezt nem gúnyból mondta.

- Utállak. - mondom majd felállok és a konyhába indulok készíteni valami ennivalót.

- Na most miért? Tudom, hogy szeretsz. - követ ő is a konyhába majd nekilátunk összeszedni a hozzávalókat az ebédhez.