Deserved Happiness

Ötödik

A reggel nagyon nehezen érkezett el. Szinte semmit sem aludtam annyit gondolkodtam az éjjel. Félek rákérdezni a dolgokra, mert nem akarom, hogy bármi furát gondoljon rólam Sohee néni.

Izgatottam lépek be a munkahelyemre, ahol Mrs. Kim már integetve üdvözöl.

- Jó reggelt Baekhyun. - köszön rám mosolyogva.

- Önnek is Sohee néni. - viszonzom gesztusát.

Féltem rögtön a kérdéseimmel kezdeni a napot, ezért a nap végégre hagytam őket. Gyorsan eltelt a munka, főleg úgy, hogy péntekenként már délután kettőkor végzünk. Fél órával a munkaidőnk lejárta előtt nem bírtam tovább és csak rákérdezek a dologra Mrs. Kim-nél.

- Sohee néni Ön régóta itt dolgozik ugye? - kezdek bele.

- Igen már nagyon régóta. Kíváncsi vagy valamire, jól gondolom? - mosolyog rám sejtelmesen.

- Igazából Mr. Parkról szeretnék kérdezni. Vagyis nem is kérdezni... hallottam egy-két pletykát és nem tudom mennyire lehetnek ezek igazak.

- Mire gondolsz pontosan? Jól ismerem Mr. Parkot szóval nem hiszem hogy bármivel meg tudnál lepni.

- Rendben akkor rákérdezek. Igaz, hogy Mr. Park a férfiakhoz vonzódik? - el sem hiszem, hogy rákérdeztem. Már kezdem azt hinni, hogy ezzel a kérdéssel lesokkoltam Sohee nénit, mikor felnevet és vállba veregetet.

- Már vártam, hogy mikor fogod megkérdezni. - nevet fel hangosan, amivel engem végképp összezavar.

- Ezt mégis mire érti? - nézek rá értetlen tekintettel.

- Sejtettem, hogy te is arra fogsz gondolni amire én is. Mégpedig arra, hogy Mr. Park vonzódik hozzád. Tudod tényleg régóta itt vagyok már és láttam ezt-azt. Viszont azt, hogy a főnökünk egy itt dolgozó iránt érdeklődik az engem is meglepett. - kezdet el mesélni.

- Ön szerint tényleg érdekelhetem Mr. Parkot? Mármint Ön is meg van róla győződve, hogy meleg?

- Arról, hogy a főnökünket valóban a férfiak érdeklik nem meg vagyok győződve, hanem tudom. Kérlek ezt ne terjeszd el az étteremben. - teszi hozzá - És én is így érzem, hogy érdekelheted, de mondd Baekhyun te hogy érzel?

- Őszintén nem tudom, hogy mit érezzek most. Tudja Sohee néni én nem igazán tudom, hogy engem érdekelnének-e a férfiak, jelen esetben Mr. Park. Valószínű addig nem is fogom tudni mit kezdjek ezzel az egésszel, míg száz százalékban biztos nem leszek abban, hogy tényleg kedvel engem.

Alig várom, hogy elújságoljam a fejleményeket Jongdae-nak. Mikor megérkezik, hasonlóan az előző naphoz újra mesélésbe kezdek. Persze Ő jót nevet rajtam és mivel látja, hogy kissé feszült vagyok emiatt úgy döntünk, hogy elmegyünk a most nyíló új disco nyitóbulijára holnap.

Másnap délelőtt kitakarítom a házat, ha már barátom úgyis épp dolgozik, addig csináljak én is otthon valamit. Valamivel délután négy után be is fut, így nekiláthatunk a készülődésnek.

- Te mit veszel fel? - sétálok át barátom szobájába érdeklődni.

- Én egy farira és egy ingre gondoltam, nem akarom túlzásba vinni.

- Akkor nekem is az lesz.

Miután mind a ketten elkészültünk hívunk egy taxit és elindulunk. Mondanom sem kell, rengetegen vannak, így egy kisebb sor is volt a bejáratnál. Szerencsére hamar bejutunk és már megyünk is az italpulthoz. Dae kikérte az italainkat, majd indultunk volna a táncoló tömeg szélére mikor véletlenül meglökök valakit akinek kiesik itala a kezéből.

- Jézusom! Bocsánat! - hajolok meg mélyen zavaromban - Azonnal veszek neked egy másik italt. Kérlek ne haragudj nem volt szándékos. - indulnék is vissza a pulthoz, de elkapja a karom.... ó remélem nem húz be nekem....

- Hé nyugi semmi pánik. - neveti el magát majd elengedi a karom. - Sehun vagyok. - nyújtja felém kezét.

- Szia én Baekhyun vagyok. - rázok vele kezet. - Tényleg elnézésedet kérem. Mondd milyen italt szeretnél és már meg is veszem.

- Erre semmi szükség. Viszont táncolunk egyet? - kérdezi és már húz is a tömegbe mielőtt bármit válaszolhatnék neki.

Kétségbeesetten nézek Jongdaera, aki az eseményből alig vett észre valamit, így Ő is táncolni indul egy lánnyal. A következő jó negyedóra nagyon kínosan telt el. Van egy olyan érzésem, hogy ez a Sehun eléggé ittas lehet. Szerintem fel sem fogja, hogy épp egy férfival táncol, mert már egy párszor letapizott. Hiába próbálom levakarni magamról egyszerűen túl tapad. Jongdaet hiába keresem szememmel már sehol sem találom. Egyszer csak arra leszem figyelmes, hogy táncpartnerem egyre jobban közeledik hozzám, majd mintha csak megölelne, megmarkolja a fenekem. Itt szakad el nálam a cérna. Lökök rajta egyet, amiből Ő szinte semmit sem fog fel, mert újra közeledik és karom megragadva kezd el húzni valahová. A mosdóba beérve a falnak lök, de hirtelen eltűnik a szemem elől, ugyanis valaki a földre taszította. A magas alak megfordul és egyszerűen nem hiszek a szememnek.

- Mr. Park? - nézek rá még mindig remegve. - Maga hogy kerül ide?