Nothing but Stares《K.T.H.》[SZÜNETEL]

-1-

2017. 07. 15.

Békés szunyókálásomból az ajtó hangos csapódása és kiabálás ébresztett fel. Nyöszörögve ültem fel a franciaágyamba és párnám alá nyúlva, telefonomon megnéztem az időt.

*8:32*

/Szombat/

Mégis ki a franc lehet az? Apa nem lehet az, mert ő már elment dolgozni, Yoongi sem mivel nem szokott ilyenkor felkelni. De máris megtudtam, amikor meghallottam a kiabálást megint.

-Yoongi! Itt vagyunk, gyere már! - hallottam meg a bátyám egyik idióta barátjának az ordibálását, ahogy közeledik az ajtó felé. Még félálomban felálltam és odasétáltam az ajtóhoz, hogy kinyissam azt.

-Ne ordibáljál már! - mondtam reggeli morgós hangomon és félig kidugtam a fejemet, hogy lássam ki van ott. -Yoongi a studióban van, mint mindig és nem hallja, hogy ordibálsz mivel hangszigeteltek a falai. - forgottam meg a szememet és beletúrtam a hajamba. - Mit akarsz? - kérdeztem tőle idegesen.

-Öhm.. Izé.. - vakargatta a tarkóját. - Megbeszéltük a fiúkkal, hogy elmegyünk a hétvégén egy kis kirándulásra. - válaszolta egy kis mosoly kiséretében. -Egyébként neked is szia, még nem találkoztunk. Te vagy Yoongi húga ugye? - kérdezte miközben egy kicsit félrebillentette a fejét.

-Ja az vagyok és rohadtul nem szeretem ha felébresztenek az alvásomból, szóval ha lehet csendben lépjetek le. - mondtam egy fokkal nyugodtabb hangnemmel és nemes egyszerűséggel rácsaptam az ajtót.

Nem vagyok az a bunkó személyiség, nagyon kedves és nyitott vagyok az emberekkel, de két dolgot ki nem állhatok. Ha felébresztenek vagy, ha engedély nélkül esznek a kajámból. Nagyon szívesen barátkoztam volna a sráccal, de mivel felébresztett nem vagyok abban a kedvembe. Nyöszörögve feküdtem vissza az ágyba és telefonomat megnézve jöttem rá, hogy mostmár bizony nem tudok visszaaludni. Szuper most egész nap halálra fogom magam unni! Szerencséje van Yoonginak, hogy mennek kirándulni! Nagyot sóhajtva másztam ki pihe-puha, alvást biztosító ágyamból és telefonomat az íróasztalra téve raktam fel töltőre majd az ágyam másik oldalánál lévő tükrös szekrényembe kezdtem kutatni valamilyen ruha gyanánt. Egy fekete rövidnadrágot és egy -még a múltkor Yoongitól lopott- sötétkék pólót vettem fel. Hátam közepéig érő, sötétbarna hajamat csak egy rendezetlen kontyba fogtam, hogy ne fulladjak meg a melegbe. Ajtómon kilépve azt vettem észre, hogy lent a bejárati ajtónál Yoongi próbálja meg elküldeni a haverját. Lementem a lépcsőn és a konyhába mentem reggelit keresni.

-Jó reggelt! - ütötte meg fülemet Yoongi mély hangja.

-Neked is. Na akkor mész? - kérdeztem, miközben megfordultam és Yoongi-t láttam, ahogy a konyhapult tetején pihenteti a fejét és mindjárt elalszik. - Ne itt aludj el. - pöcköltem meg a homlokát odaérve elé.

-Aish.. - dörzsölte meg a fájó pontot és leült velem szembe. - Ja megyek mindjárt... - mondta és megint lehajtotta a fejét.

-Na haladj már! - löktem meg újra homlokánál és újra odakapott.

-Jézusom.. Jó csak ne csesztess már! - mondta, miközben betolta székét és elindult a szobájába.

Én csináltam magamnak szendvicset és mire leültem addigra Yoongi is visszajött mostmár egy táskával a kezében.

-Remélem nem kell elmondanom, hogy nem nyitod ki az ajtót idegeneknek és mész el, apa vagy az én engedélyem nélkül. - nézett rám és kivett egy üveg vizet a hűtőből.

-Jesszusom hányszor kell elmondanom, hogy 17 vagyok? - fogtam a fejemet és beleharaptam a szendvicsembe.

-Csak egy hete vagy 17. - mondta a bátyám és összeborzolta még jobban a hajamat. Képzeletben lézerszemekkel már levágtam a karját, de inkább csak felsóhajtottam és megigazítottam a hajam. Hát igen pontosan 1 hete lettem 17, de akkoris.

-Hova mentek? És meddig? - vontam kérdőre miközben egy almát vett el a kosárból, ami az asztalon volt.

-Valami közeli erdőbe megyünk sátorozni, holnap délután jövök vissza. - válaszolt és táskáját felkapta a vállára. -Kikísérsz? - kérdezte mosolyogva, mire szintén mosolyogva bólintottam.

-Vigyázz magadra! - mondtam neki, miközben egy rövid ölelést váltottunk már az ajtóban állva.

-Jólvan, te is. - mondta és elvált tőlem és egy intés után elindult a ház előtt parkoló fekete audi-hoz. Gondolom, valamelyik haverjáé lehet. Hirtelen eszembe jutott, hogy nagy valószínűséggel abban a kocsiban Hoseok is ott ül. Olyan gyorsan mentem vissza és csuktam be a bejárati ajtót, mint még soha. Nos, igen egyáltalán nem beszéltem Yoongi barátaival, de láttam már őket tisztes távolságból. Nemtudok sok mindent Hoseok-ról, de amennyit láttam és elmondott nekem a bátyám eléggé megtetszett. Azt mondta, hogy kedves fiú és a társaságban ő az, aki megnevetteti a többieket. Többet nem akartam kihúzni belőle, nehogy a végén rájöjjön, hogy tetszik nekem.

Eddig bent tartott levegőmet kifújtam és visszamentem a konyhába, hogy befejezzem a reggelim elfogyasztását. Miután megettem a maradék szendvicsemet is felvonszoltam magamat a szobámba és az ágyamra ugrottam, laptopommal az ölembe.

Úgy látszik ma is csak kockulni fogok.