Nothing but Stares《K.T.H.》[SZÜNETEL]

-6-

- Mik a hobbijaid? – kérdezem SooJin-től ebédszünetben, miközben majszolgatom a szendvicseimet.

- Igazából szeretek rajzolni, de minden időmet elveszi a sportolás. – húzta el a száját.

- Mit sportolsz? – kortyoltam bele az üvegembe.

- A röplabdacsapat kapitánya vagyok. – mosolyodott el szégyenlősen, mire mosolyogva néztem rá.

- Az nagyon jó! Az sok felelősséggel jár akkor? – kérdeztem csillogó szemekkel, mert én soha nem bírtam a sportokat ezért nem is értek hozzá sokat.

- Hát elég sokkal. – nevetett fel egy kicsit. – Nekem kell az edzések menetét kitalálnom, mert az edzőnk tavaly nyugdíjba ment, de mivel azt mondták eléggé felelősségteljesek vagyunk, ezért az igazgató rám bízta az egészet. Valamint a versenyekhez a papírmunkát is nekem kell csinálni. – magyarázott teljes beleéléssel és éppen hogy csak befejezte Jimin és egy –még- ismeretlen sráccal ült le mellénk.

- Na, hello, hello! – köszönt nekünk Jimin és a másik srác is.

- Sziasztok! – mosolyogtam kedvesen aztán a másik fiún akadt meg a szemem. Fekete haja kicsit hullámos, kócos volt és egy fehér pulcsi volt rajta egyszerű fekete nadrággal kombinálva. Barna szemei kicsik, de kerekek voltak egy koreaihoz képest. Testfelépítése hasonló volt Jiminéhez, de ő sokkal magasabb és szélesebb vállakkal rendelkezik. Arca valahonnan ismerős egy kicsit, de nem tudom honnan.

- Te lehetsz az új lány? – ránt vissza a valóságba az előbb említett fiú hangja. – Én Kim Seokjin vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. – nyújtja felém a kezét az asztal fölött, amibe kérdés nélkül mosolyogva belecsapok.

- Min Yoora. Igen én lennék az. – nevetek fel egy kicsit. – Esetleg láthattalak már valahol? Mert nagyon ismerős az arcod. – nézem méregetve.

- Nem hinném, hogy találkoztunk valaha is. – nevet fel egy kicsit ő is. – De ennek az idiótának vagyok a testvére szóval ő örökölt tőlem egy kis szépséget. – mutat rá SooJi-re, majd én is megnézem és tényleg látok egy kis hasonlóságot.

- Hát igen sajnos testvérek vagyunk. – sóhajt drámaian barátnőm, mire Seokjin sértetten néz rá.

- Szóval így állunk. Akkor nem főzök neked egy hétig. – nyújtja ki a nyelvét játékosan a lányra.

- Úgyis anya szokott főzni. – viszonozza „gesztusát" SooJi mi meg Jimin-nel jót nevetünk rajtuk.

A jó kis szórakozásunk közbe meghallom, ahogy valaki a kellettnél hangosabban elkiáltja magát, hogy: „Ott jön Yoongi oppa!", mire felhúzott szemöldökkel fordulok az ebédlő bejárata felé, ahol megint a négy fiú sétál be. Yoongi és Taehyung -akit még mindig nem birok- pókerarccal indulnak egyenesen, míg Hoseok és a másik fiú mosolyogva néznek az egyik asztalnál ülő lány csoportra. Egy kicsit elundorodom és el is szomorodok attól, ahogy Hoseok mosolyog azokra a lányokra, de gyorsan megrázom a fejem és inkább testvérem felé nézek, aki az általam utált személlyel felénk tartanak. De mégis megakad a szemem azon, hogy Taehyung-nak új hajszíne van. Szürke, de nem ezüst és mégis látszik benne egy kis barna. Pont jó és tökéletesen áll neki. Hazudni nem szép dolog ezért nem mondhatom azt, hogy nem áll jól neki, mert sajnos jól néz ki.