Nothing but Stares《K.T.H.》[SZÜNETEL]

-4-

2017. 09. 03.

Boldogan ugráltam el a szekrényemtől az íróasztalom előtt lévő székig, hogy szépen elrendezve rárakjam a holnapi szettemet. Egyszerű fekete farmer nadrág, fehér rövid ujjúval, és egy nagyobb farmer inggel, amit csak lógva hagyok a hűvösebb őszi időjárás miatt. Hatalmas vigyorral ugráltam le a konyhába, ahol édesapám készítette a vacsorát.

- Mi jót csinálsz? - szippantottam egy nagyot a finom illatokkal teli konyhai levegőbe.

- Tteokgalbi-t mochival. - válaszolta szintén mosolyogva, mire felcsillantak a szemeim és akár egy kisgyerek örvendeztem. Ezt a pillanatot a csengő szakította meg, mire rögtön odakaptam a fejem. -Áh, biztos Yoongi jött haza. Kinyitod? - kérdezte apa és én már rohantam is ajtót nyitni.

- Te-- - itt elakadt a lélegzetem egy pillanatra. - Jézusom. - kaptam a kezemet szám elé.

- Azért ennyire ne legyél meglepődve. - nevetett fel a mostmár kék hajú Yoongi. Nemtudom miért döbbentett le ennyire ez a haj szín, hiszen többször is átfestette már, de ez most nagyon jól áll neki.

- Úristen ez nagyon jól áll! - örültem a saját fejemnek és rögtön tapizni kezdtem az új hajszínt.

- Aish. Kopj le. - próbálta lehámozni magáról a kezemet Yoongi, de csak pár másodpercre, mert rögtön visszatettem.

- Olyan puha... - motyogtam, de érthetően, miközben már a konyha felé tartottunk.

- Oh, Yoong- úúú.. de jó lett a hajad! - veregette hátba az említettet apa.

- Köszi. A srácokkal együtt festettem újra, így suli kezdésre. - rögtön felcsillant a szemem erre a mondatra. Akkor Hoseok-nak is új lett a hajszíne? - Felviszem, a táskám aztán jövök enni. - futott fel rögtön a lépcsőn és már el is tűnt a látókörömből.

- Nagyon tetszik ez az új szín. - mondtam, miközben a megterítettem.

- Nekem is. Nagyon jól áll neki. - mosolygott édesapánk és le is rakta a vacsorát az asztal közepére.

Pár perc múlva már Yoongi is lent volt és megbeszéltük a holnapi napot. Apa már nyár elején elintézte a papírokat meg minden egyéb dolgot, szóval azokkal nekem nem kell foglalkoznom, hál' istennek, mert amúgy tuti elhagynám vagyok olyan béna. Yoongi pedig elmagyarázta, hogy elsőnek a tanáriba menjek és várjam meg a tanárt, hogy vele együtt menjek az osztályba. Szuper akkor gondolom kéne majd valami bemutatkozó féleséget is kitalálnom. Ezt nagyon nem szerettem, ha ki kell állnom sok ember elé, mert eléggé félénk vagyok, mint már említettem, de nem fogok hisztizni. Hiszen úgyis a jövendőbeli osztályom és barátaim előtt mondok pár szót magamról.

2017. 09. 04.

Éppen hogy megszólalt az ébresztőm én már ugrottam is ki az ágyból és kapkodtam a lábaimat a fürdő felé. Arcot, fogat mostam és már siettem is vissza a szobámba, hogy a -még tegnap előkészített- ruhákat felvegyem. A hajamat csak kiengedve hagytam, hogy a vállamra essenek a hullámos világos barna fürtök. Mint koreai lány örülök, hogy nem sötétbarna vagy fekete hajam van, mint a legtöbbnek, mert ez is mutatta, hogy nem vagyok átlagos. Valamint édesanyámnak is ilyen barna hullámos haja volt és én a világért se festeném be másmilyenre.

A konyhába leérve indítottam be a kávégépet, hogy főzzön le nekem három kávét. Két erős és egy gyenge. Amíg a -Yoongi szerinti- csodamasina tette a dolgát én kis háromszög alakú szendvicseket csináltam és szépen elrendezgettem három különböző dobozba. Piros az enyém, kék a Yoongi-é a zöld pedig apához tartozik. Ilyen kis dolgoktól és tökre feldobodók, mint például a reggeli készítés. Nem is én lennék.