Megtörve

Part 4-Miért ?!

-Mit keresel itt ?

-Gondoltam beugrok és megnézem hogy vagy ha már nem jöttél iskolába.

-Azt ne mondd hogy aggódtál értem .Mert azt úgysem hiszem el.

-Mi van akkor ha igen, aggódtam ?

-Semmi, mert nem hiszem el mondtam már .

-Nem jöhettek be? Kurva hideg van idekint .

Kijjebb nyitottam az ajtót és be engedtem bár nem tudom minek .Hátat fordítottam neki és felmentem a szobámba nincs kedvem hozzám majd csak elmegy ha nem foglalkozom vele.10 perc múlva kopogtatást hallok az ajtón nem fellelek neki hogy szabad.

-Emily engedj be.Hoztam neked teát.

-Nem kell a teád menj haza nincs kedvem hozzád .Amúgy is mit keres itt a suli egyik legmenőbb pasija ? Haverjaid elfelejtettek és nincs jobb dolgod mint egy luzert basztatni ?

-Most miért vagy ilyen elutasító ? Én csak segíteni akartam neked.

-Elég lesz elviselni a látványod ha hozzátok költözünk nem akarom most is a rusnya képedet bámulni.

-Szerintem nem is vagyok rusnya ,pont az előbb mondtad hogy , a suli egyik legmenőbb pasija vagyok.Na beengedsz végre ?

-Gyere ha annyira akarsz.

Szép lassan nyílik az ajtó mint ha attól félne hogy ráugrok vagy hogy , agyon dobom valamivel bár nem is lenne olyan rossz ötlet .Oda sétál mellém és le teszi a gőzölgő teát az éjjeliszekrényemre és csak bámul rám mint ha ő se tudná mit keres itt vagy mit szeretne .

Egy sóhaj hagyja el a száját ,és rázza a fejét .Nem értem mit akar ez jelenteni de nem is vagyok rá kíváncsi,egyedül akarok lenni.

-Meddig akarsz a szobádba gubbasztani ?

-Életem végéig ,de nem mint ha lenne hozzá közöd .Befejeztem az esszét ott az asztalon ha akarod nézd át és utána menj .

-Nem megyek el .

-És miért nem ? Nem fogod fel hogy nem vagyok rád kíváncsi egy arrogáns beképzelt barom vagy .Pont ma nem vagyok rád kíváncsi!

-Miért mi van ezen a napon ?

-Semmi közöd hozzá !

Felugrottam az ágyból és rohantam le a konyhába a kocsikulcsért nem akarok itthon lenni nem akarok senkit látni .Nem akarok semmit ezt miért nem értik meg ? Jobb lett volna ha apával megyek a halálba.Mire le értem a konyhába már folytak a könnyeim de nem foglalkoztam velük meg azzal sem hogy felöltözzek úgy ahogy voltam indultam a kijárt felé amikor egy kéz ragadott meg.

-Emily mi a baj ?

-Semmi csak engedj elmenni.Nem akarok itthon lenni .

-És miért nem ?

-Úgysem értenéd meg ! Ordítottam neki zokogva ,miért kell itt ennie ? Olyan jó volt egyedül a magányba egyedül megbirkózni a gyásszal.Csak egyedül mint már két éve, két éve volt a baleset két éve vagyok egyedül ,apa nélkül .Minden az én hibám ha én nem könyörögtem volna neki hogy menjünk a tengerhez ,akkor még most is velünk lenne és boldog család lennénk.De nem én hülye nem gondolkoztam és csak magamra gondoltam önző voltam.Nem tudom mikor kerültem Peter vigasztaló karjai közé csak arra lettem figyelmes hogy egy meleg tenyér simogatja a hátam ,és egy kidolgozott felsőtesthez simulok .Elakartam húzódni de nem engedte erősen tartott a karjai között .Állát a fejemre tette és úgy ringatott .Hirtelen a térdem alá nyúlt és felemelt és elindult fel a szobám felé .Én készségesen bújtam a nyakához mint egy kisgyerek. Nem tudom mi ütött belém hogy engedtem neki .Lehet hogy a magány vagy az hogy már két éve egyedül kell megküzdenem a gyásszal .Lefektetett az ágyra és adott a homlokomra egy puszit mint ha ez a mozdulat olyan természetes lett volna neki ,de nem foglalkoztam most ezzel ,magzatpózba húztam magam és csak sírtam ,emésztettem magam mint mindig egyszer ebbe fogok bele betegedni .Nem tudom Peter mikor mente le vagy jött vissza csak arra lettem figyelmes hogy befekszik mögém és szorosan átölel.

-Jobban vagy már ?

-Egy kicsit igen.

-Akkor hagyd abba a sírást! Már most úgy nézel ki mint egy zombi .

-Mit érdekel az téged hogy,hogy nézek ki ? Foglalkozz a saját dolgoddal és ne velem !

Erre már nem válaszolt ,inkább megfordult és a mellkasára húzott úgy simogatta tovább a hátam .

-Szeretnél róla beszélni ?

-Nem! Nem tartozik rád !

Nem nyaggatott tovább .Hagyott a gondolataimba merülve,nem nem tudom mikor leszek képes erről beszélni akár kinek is .Halk dúdolásra lettem figyelmes . Olyan megnyugtató volt ,kezdtem elálmosodni a sok sírástól, vagy Peter dúdolásától nem tudom már ,de nem akartam aludni mert tudtam hogy rémálmaim lesznek .De a szervezetem nem úgy gondolta és szép lassan elnyomott az álom Peter karjai között.