A Baleset

313 12 2
                                    


Apa nézd ott a tenger ! Alig bírtam magammal ,el se hittem hogy láthatom a tengert .Apa leparkolt az autóval és le mentünk a partra .Novemberhez képest  nem volt hideg .Megkértem aput hogy másszunk fel a közeli sziklákra nem nagyon örült az ötletnek mert vihart mondtak arra a napra de én csak könyörögtem neki amíg be nem adta a derekát .Fent álltunk a sziklákon magával ragadott a tenger látvány nem tudtam betelni vele . Lejeb mentem a sziklákon és le ültem közel a tengerhez apu oda ült mellém és együtt néztük a horizontot.Elkezdett fújni a szél de nem foglalkoztunk vele egyre nagyobb hullámokat vetett a tenger .A hullámok csak úgy csapottak a sziklákhoz. Apa megkért hogy menjünk de én nem akartam így könyörögtem neki mikor megéreztem egy nagy hullámot neki csapódni a testemnek .Akkor be adtam a derekam hogy menjünk de ahogy elindultam megcsúsztam és beestem a vízben sokkként ért a hideg víz,beáramlott a tüdőmbe .Nehezen felküzdöttem magam a felszínre és kerestem apát de nem láttam sehol nem volt már fent a sziklákon.Jött egy nagyobb hullám és megint víz alá kerültem  de nem tudtam felküzdeni magam a felszínre .Kezdtem elveszíteni az eszméletem,halvány alakot véltem felfedezni mellettem a vízben ahogy süllyed és valami vörös köd veszi körül .Elvesztettem az eszméletem.

-Emily ébredj ! Szólongatót valaki,de nem volt erőm kinyitni a szemem  sötétségbe akartam burkolózni vissza akartam menni apához .

-Emily ,Emily  rázott valaki erősen .Mire kinyitottam a szemem és Peter aggódó tekintetével találtam szembe magam .

-Jól vagy ? 

-Igen ,mi történt ?

-Rémálmod lehetett,álmodban kiabáltál és sírtál, jobbnak láttam hogy felkeltelek.

-hmm ,mennyi az idő ? 

-Hajnali három jött a válasz.Mit se törődve a  válasszal vissza feküdtem.Hirtelen ültem fel mikor el jutott a tudatomig hogy ki fekszik mellettem .

-Te mit keresel itt még mindig ?

-Nem akartalak egyedül hagyni ,aggódtam érted .

-Most már jól vagyok így   menj ,nem kell miattam aggódnod.

-Nem akarlak egyedül hagyni ,inkább gyere és feküdj vissza.

Nem tudom miért de vissza feküdtem mellé nem is értettem magam hogy miért ,lehet azért mert jól esett hogy törődik velem,bár tudom hogy ez csak egy pillanatnyi időszak ,reggel amikor felkelünk úgy fogunk erre az egészre gondolni mint ha meg se történt volna.

Peter szorosan átölelt és addig simogatott amíg el nem aludtam ,jól eset hogy valaki végre ember számba vesz de reggeltől megint egyedül leszek ,egyedül a gondolatokkal, az élettel ,az érzésekkel és ez elszomorít,most döbbentem rá arra hogy egyedül vagyok és senkire nem számíthatok ,csak magamra.

Reggel egyedül ébredtem ,Peter már nem volt mellettem de nem is bánom nem tudtam volna ezek után a szemébe nézni .Az asztalon találtam egy kis cetlit amin az állt hogy el kellett mennie de délután majd benéz és segít pakolni .Ki is ment a fejemből hogy holnap költözünk itt hagyunk mindent örökre ,nehéz szível kezdtem el a teendőimet,mikor már úgy gondoltam hogy mindennel kész  vagyok le dőltem a kanapén és hamar elnyomott az álom.Lágy érintésekre keltem .Peter magasodott fölém ,és vizslatott a tekintetével .

-Jó reggelt állomszuszék 

-Mit keresel itt már megint ? Nincs jobb dolgod mint itt lenned és engem nyaggatnod ? 

-Valaki nagyon morcos ha felkeltik.Azért jöttem hogy segítsek a pakolásba de amint látom már egyedül megcsináltad.

-Jól látod így mehetsz is ! Kisétáltam a konyhába és töltöttem magamnak egy pohár narancs levett mit sem foglalkozva a jövevénnyel .Egy kéz tekeredett a derekam köré ami igen csak meglepett .

-Mi a faszt csinálsz Peter ? 

-Minek tűnik Emily ?

-Molesztálásnak te fasz ,úgy hogy engedj el .

-Aranyos vagy amikor haragszol.

-Menj a picsába Peter.

-Mennék én.De most jobb dolgom is van.

-Akkor menj ,és engedj el ha nem engedsz el sikítok.

Megfordultam az ölelésében és most szemben álltunk egymással.

Figyelmeztetlek komolyan mondtam hogy sikítani fogok ! Mint ha meg se hallotta volna ,több se kellett torkom szakadtából neki kezdtem sikítani.Következő pillanatban megéreztem a száját a számon és egyszerűen lefagytam ,nem tudtam mit csináljak a hirtelen ért sokk miatt.   

  

MegtörveDonde viven las historias. Descúbrelo ahora