Az Ellentétek Vonzzák egymást [ S.M ]

E L S Ő

-So one last time 
I need to be the one who takes you home 
One more time
I promise after that, I'll let you go
Baby I don't care if you got her in your heart
All I really care is you wake up in my arms
One last time
I need to be the one who takes you home, yeah

One last time
I need to be the one who takes you home..-pengettem meg az utolsó akkordokat!

Az emberek száma egyre jobban csökkent,így márcsak 5 ember hallotta Ariana Grande-one last time feldolgozását! Azt hittem ez a dallam sok embert megfog,úgy mint engem. Közel áll ez a dal hozzám,és nagyon csodálatos dalnak tartom. Ilyenkor megszűnik körülöttem a világ,és csak magamra gondolok. Arra,hogy milyen is lehet,hogy egyszer a színpadom állok,a több ezres tömeg előtt!

Viszont,az ünnepekkor rengetegen figyelik az előadásom,és fantasztikus érzéssel tölt el,ahogy pozítiv dolgokat hallok magamról. Annyi energiát ad nekem,és a napomat feldobja akár egy kedves szó vagy egy tekintet.

Igen,az ő tekintete..

-Kedveském ez igazán gyönyörű volt!-dícsért meg a lassan 70 éveiben járó Ana! Nem igazán kedveli ha magázódunk,úgyhogy tegeződünk. Sokszor látott már énekelni a téren,és mindíg csevegtünk egy jót. Ananak hatalmas a kisugárzása,és nagyon pozitív személyiségű! (Vajon milyen szuperereje lehet még?)

Rengeteget beszélgettünk az én történetemről illetve az övéről! Ana egy híres színésznő akart lenni,ezért kisebb előadásokban vállalt szerepeket. A családja nem támgotta a színészi karriert így dolgozni a kellett. Egyik nagy örömére felkeresték,hogy játszon egy filmben,és attól a naptól fogva rengeteg előadásban kapott főszerepet. Viszont mára viszavonult és éli az átlagos mindennapjait.
Hatalmas erőt ad nekem,aki hasonló helyzetben volt mint én. Sok-sok tanáccsal lát el engem,amiket meg is fogadok.

Úgy érzem,hogy benne megbízhatok. Olyan mintha a nagyanyám lenne..

-Köszönöm-fordultam felé,vigyorogva,majd a gitáromat a tokjába helyezem,majd a kotta álványt is a helyére teszem. Miután elpakoltam minden egyes dolgot amit kellett,a nő egy kisebb pénz összeget nyújt felém.

Ilyen még velem sosem történt.

Mármint,én ezt az egszet csak az emberek szórakoztatása miatt csinálom,nem a pénzért.

Én csak boldoggá akarom tenni az embereket,semmi mást.

-Sajnálom,de nem fogadhatom el!-nézek rá értetlenül. Nem kell nekem senki pénze,én nem akarok mindent a pénz miatt csinálni.

-Ugyan kedvesem ez neken nem sok pénz,de neked annál inkább fontosabb! Tudom,hogy téged nem a pénz vezérel,de ennél többet nem adhatok. Kérlek fogadd el!-kissé megsajnáltam szegény hölgyet,hiszen tudom,hogy csak jót akar és kedves akar lenni velem. Ez esetben kivételt teszek.

-Rendben, köszönöm nem kellett volna. Tényleg!-nyomja a kezembe az apróbb összeget. Enyhe mosolyt erőltetek az arcomra,majd a zsebembe nyomom a pénzt.-Sajnálom,mennem kell! Holnap látjuk egymást?-pillantok rá

-Hát persze kedvesem.-egy őszinte mosolyt húzott az arcára,majd elköszöntünk egymástól.

Ez idő alatt,sétaltam egyet a városban,majd csak mentem a nagyvilagban. Az egész délutánom,és kihasznaltam ezt a csodás időt egy kis magányra. A nap ragyogóan sütött,egy árva felhő se volt az égen. Kissé fújt a szél,de ez akkor sem akadályozta meg az embereket,a forgalomban.

Másodpercek,percek,órák teltek el,amióta elmentem a tértől. Itt vagyok Torontóban,és csak megyek a nagyvilágban. Felfedezem Torontó különleges helyeit,és legalább mozgok is. Már jó tavol voltam a házamtól az emberektől,a hatalmas forgalomtól,mikor egy parkban kötöttem ki. Egy kissé elhanyagolt parkban,de mrgis csodás volt. Csendes és megnyugtató egyszerre. Úgy döntöttem,hogy játszok egyet,hiszon otthon már úgysem tudok.
Elővettem a gitárt,majd el kezdtem pengetni a húrokat.

Különös érzés kerített hatalmába,amit még sosem éreztem. Bizsergés járta át az egész testem,majd libabőr borította a végtagjaimat. Az idő lehüllt,de nem sokkal csak pár fokkal. Mégsem fázhatok emiatt..

A gitár még a karjaim között és csak pengetem. Semmilyen dal nem jut eszembe,ami ide kapcsolódna. Nem is akartam énekelni, egyszerűen csak élvezni akartam a pillanatot.

Nem is tudom,mióta gitározhattam,de észrevehető volt,ahogy a nap nyugovóra tér,és a város is elcsendesedik. Ideje volt hazamenni,hiszen otthon egy alapos fejmosás vár rám. Mit is mondhatnék,imádom a szüleimet!

Lement a nap,Torontó utcáit márcsak természetes fény vette körül.
Néhol itt-ott teljes sötétség vett körül,de ez sem akadályozott meg abban,hogy hazaérhessek.

Ismét egy sötét utcába keveredtem,ahol egy lámpa se világította meg az utcát. Félve indultam meg a sötét utcának,mikor egy ismeretlen személy nekem jött. A telefonom kiesett a kezemből,és ripityára tört. Az egyetlen eszköz amely biztos fényt adott. Idegesen meredtem magam elé,és utánna szóltam.

-Hülye bunkó!-forgattam meg a szemeimet. Az alak hátrafordult,majd közeledni kezdett felém. Hatalmas termetétől félelem árasztott el,és rengeteg opció kavargott a fejemben. Öklöstől kezdve a tökönrugásig,de inkább maradtam volna a hagyományos elrohanásnál.
Ledermedten álltam és vártam a rekcióját.

-Sajnálom!-hallottam meg,mély rekedtes hangját. Szóval egy sráccal van dolgom.

-Legközelebb figyelj oda!-flegmázok tovább,hogy érezze a tettének súlyát. Nemrég vettem a telefonom, és vehetek egy másikat. Remek.

-Kifezetem,ha kell!-próbálkozott tovább,de szó nélkül elsétáltam volna,mikor hirtelen csuklómnál fogva visszahúzott.

Abban a pillanatban,nem bántam meg,hogy a telefonom széttört.
Az egyik utcai lámpa ismét világított,így láthattam azt a csodálatos szempárt. Hirtelen elvesztem a tekintetében,és csak bűntudatot éreztem,hogy ennyire bunkó voltam vele.

Másodpercek alatt visszatértem a valóságba,és eszembe jutott amit csinált. Hiába helyes,és szívdöglesztő még mindíg mérges vagyok rá.

-Mit akarsz?

-Csak bocsánatot akarok kérni..-szemével az enyémet pásztázza.

-Jó,rendben megbocsátok! Most már mennék!-biccentek az út fele. Ekkor lazít a szorításán,majd elenged.

-Remélem,még összefutunk!-kacsintott,végül hátat fordított és elment. Ugyanezt tettem én is,és próbáltam a telefonom megmentesere sietni,de nem akart újraéledni..

Hazafele csak azon a 2 perces beszélgetésen kattogott az agyam..
Sokszor éreztem már így fiúkkal kapcsolatban,és úgy döntöttem megleszek szerelem nélkül is.
Kevesebb sérelem ér,és sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok.

Nem fogom keresni a szerelmet,majd ha úgy hozza a sors előjön..

♥♥♥

Hiii guyss!

Meghozzam az első részt,és remélem tetszik♥
Igyekszem,hosszabb részeket hozni!

Legyen Shawn szemszögéből is?

Kommentben jelezzétek,ha szeretnétek folytatást!

Puszyyy