Az Ellentétek Vonzzák egymást [ S.M ]

M Á S O D I K

-Fantasztikus voltál Amy mint mindíg. Nem is értem,hogy miért nem mész el egy tehetségkutatóra. Nagyot tarolhatnál.

-Köszönöm Ana,de erre semmi szükség hidd el! Nem szeretem a tehetségkutatókat.-Ana mosolyogva ingatta a fejét amolyan 'nemkellszerénykedned' stílusban. Ahhoz képest,hogy 70 éves,nagyon jól tartja a magát,és a humora is páratlan a mai tinédzserekhez képest. Szuper nagymama lehetne.-viszont nekem most mennem kell,hiszen várnak otthon. Tegnap is megkaptam a fejmosást,ezért muszáj sietnem.

-Semmi baj,holnap ugyanitt.
Szia Amy!-intett egyet,majd elsétált.
Gyorsan elpakoltam a dolgaimat,és elindultam hazafele mivel a házunk nincs közel a térhez.

Már vagy 20 perce sétálhattam,mikor egy közeli parkhoz érkeztem. Vagyis nevezhetjük egy kis erdőnek,vagy ahogy én szoktam a 'terror erdeje'. Hogy miért? Nos,igazábol régen itt egy park volt,játszótérrel,padokkal csodálatod sétányokkal,mint egy szokásos park. Azóta kivágták a csodálatos fákat,a játszótéren 0% biztonság,a padokon a legtöbb léc letörött,és rengeteg szemét található a földön. Hozzáteszem itt szoktak a hajléktalanok pihenni,alkoholizálni. Rengeteg gyilkosság történt itt,ezért is hívom így. Sok fiatal mégis ezt tartja a 'legjobb bandázóhely'-nek. Hála Isten nem lakok a helyhez közel,sőt! Nagyon is messze,de mindenképp rövidíteni akartam,hogy hazaérjek időben.

Mostanában egyre kevesebb paranormális dolog történt ezen a helyen,így gondoltam átmegyek a parkon. Végülis csak jönnek a szellemek és elvisznek,vagy esetleg egy zombi nekem ront hátulról,vagy a legjobb,ha egy elmegyógyintézetből szökött hapsi megöl. A fülesemmel és benne áradó zenével vágtam neki az útnak. Igaz mégcsak 3 órát írunk,de ezen a helyen mindent beborít a sötétség.

-Szia cica van gazdád?-hirtelen összerezzentem,és szép lassan hátrafordultam. Ezekben a pillanatokban rengeteg teória suhant végig az agyamon. Mondjuk egy bohóc aki beakar rántani a csatornába,vagy esetleg egy pedofil csövessel van dolgom.
Megfordultam,és értetlenül néztem a "támadóm"-ra,vagyis a "támadóim"-ra. Örömömre szolgáljon,hogy csak a barom 11.-ek voltak a suliból.

-Amy?

-Jack?

-Amy?!

-Arthur?

-Amy?

-James?

-Amy?

-Fogd be Sam,tudom ki vagy!-flegmáztam. Mi a francot keresnek itt ezek a pöcs 11-ek?-komolyan,ha csajozni akartok,legalább normális helyen illetve normális szöveggel tegyétek.-utaltam a "szia cica van gazdád" üdvözlésre.

-Uhh Amy tényleg bocs,csak nem ismertünk fel,meg amúgy is itt szoktunk bandázni..vágod?!

-Igen,titeket a parkból. Na húzzatok innen.-se szó,se beszéd elmentek. Félreértés ne essék,egyeltalán nem vagyok a suli "menő csaja",csak Jack szülei,és az enyémek éppen egy közös projectet szerveznek,amivel hatalmas bevétlet szerezhetne mindkét család.
Viszont jó érzés volt látni,hogy egy kicsit hatással vagyok a mai generációra. Na jó,kit akarok áltatni?! Csak négy kisfiút küldtem el a 'terror erdőből',de mégis élveztem. Vajon ilyen érzés lehet a suli menő gyerekének lenni? Ezzel a gondolattal folytattam tovább az utat,mire arra eszmélek fel,hogy kijutottam a parkból.

Vagy nyolcszor elnyögtem egy miatyánkot,hogy sikeresen és élve kijutottam onnan. Onnantól már teljesen minden úgy ment mint a villámcsapás. Felszáltam a buszra,ami a házam elé vitt,bementem a lakásba,végighallgattam anyáék hegyi beszédét,és ismét az ágyamban ülhettem laptoppal a kezemben én végigcsekkoltam az instát,majd a facebookot is.

Már javában belemerültem az internet csodálatos világába, mikor is egy értesítésem érkezett.

Shawn Mendes ismerősnek jelölt.

Ezt nem hiszem el..

~Shawn~

Szinte mindennap kijárok,hogy halhassam a hangját. Azt a hangot amire érdemes mindennap kisétálni a térre,és meghallgatni. Számtalanszor le akartam szólítani,vagy esetleg csak pár mondatot beszélni,de mindíg elsietett.

Viszont az égiek meghallgatták az imáimat,és a sors összehozott minket egy találkozásra.

2 perc..

2 perc csodákra képes..

Igaz,talán nem ez volt életem legjobb beszélgetése,de mégis hallhattam a hangját. Abban a pillanatban tudtam,hogy meg kell ismételni ezt a találkozást. Meg akarom ismerni. Tudni akarom mi a kedvenc étele,mi a kedvenc itala,melyik a kedvenc száma,vajon szereti a rockereket? Vagy esetleg szereti a kutyákat? Jó,minden lány szereti a kislutyákat,de mi van ha ő nem?
Lehet hogy ő macskákat szereti jobban. Vajon szeret hokizni? Mi lesz akkor ha nem szeret? Nem tudom elhívni egy meccsre sem,hiszen csak unalmas lenne neki ha én hokizom.
Kiváncsi vagyok rá,hogy milyen virágot szeret,mert akkor azt viszek neki valentin napra,vagyis az első randinkon,és szinte minden egyes alkalommal amikor találkozunk. Mivan akkor ha ő nem az a romantikus fajta,és utálja a virágokat,a bonbont.

-Jó,Shawn állj le! Ahhoz,hogy ezekre megtaláld a választ meg kell ismerned őt!-mondogatta bennem,a kicsi belső hang. Hogyan ismerjem meg,mikor nem tudunk beszélni se?!

-Internet Shawn! A mai világban mindenki rendelkezik facebookal,instagrammal,snapchattel és egyéb platformokkal.-ismét kiabált bennem a belső hangocska.

Most komolyan magammal beszélgetek?

Ilyen hatással van rám ez a lány..

Szó nélkül elővettem a laptopot és elkezdtem keresni a facebookon. Nehéz dolgom volt,hiszen a teljes nevét nem tudtam,így meg kellett néznem a Torontói-tér facebook oldalát. Na igen,még ennek is van oldala.

Rengeteg like,illetve kommentek vannak,így megvan a mai programom.

Hosszas keresgélés után,végre megtaláltam. Amy..Amy Blue..
Megnéztem a profilképét,amin éppen gitározik. Borítóképén az egyik barátnőjévél van,amin éppen nevetnek valamin..az a mosoly. Nem sok ismerőssel rendelkezik,gondolom nem rég regisztrálhatott. Torontóban él (Ki gondolta volna Shawn), és egyedülálló. Többször is visszakellett olvasnom,hogy felfogjam ami éppen oda van írva. Álmomban nem gondoltam volna,hogy egy ilyen szép lánynak nincsen társa.

Nem tétováztam,rámentem egyből az 'ismerősnek jelölöm' ikonra.

'Értesítésem érkezett'..

🔥🔥🔥

Hiii guys!
Hogy vagytok? Minden okés? Eddig hogy telik a nyár?
(Omg 2 hét és suli de témát váltunk gyors)

Remélem tetszett a rész nektek skacok! Ha igen 🌟 és persze a kommentet se felejtsétek el!

Találkozunk a kövi résznél gájz puszii!

~író~