Legendás Állatok-Göthe Salmander

3.

  Megkönnyebbülve vettem át Dumbledortól a bőröndöt. 

-Minden rendben van, Göthe-mosolygott

Szerencsém volt. Nem találta meg azt a pár állatot, jó a bőrönd. Csak a zárja volt kicsit rossz. Továbbra is ment minden a megszokott kerékvágásban, minden rendben volt. 

Repült az idő, már kezdődött a hatodik. Letával a Hugrabug asztalánál vidáman néztük a kis elsőéveseket, ahogy bizonytalanul álldogálnak a teremben. Véget ért a beosztás és a lakoma és Letával indultunk a klubhelyiség fele.

Aztán egyik nap, amikor már év vége felé közeledett az idő gyökeresen megváltozott minden. 

Az igazgatóiban ültem és néztem magam elé. Legendás állatok gondozása órán kisebb bajok voltak.

-Először is, miért engedte el az állatot?

Az órán a tanár egy kis ketrecben egy futkárt hozott be. Hát megsajnáltam őt.

-Azt gondoltam, hogy szegény szabadságra vágyik.

Kinyitni készültem a ketrecét.

-Alohomora!

A ketrecen lévő zár egy kattanással kinyílt. A futkár egy nagy ugrással kint volt. Rám nézett. De nem tűnt túl barátságosnak.

Nekem ugrott, ám én idejében reagáltam és kitértem előle. Viszont helyettem a terembe éppen bejövő Hollóhátas lányt vette célba. Hát, neki nem kedvezett a szerencse.

-Behívtam a többi tanárt is, mindjárt itt lesznek-mondta az igazgató hosszas csend után.

Szóval a futkár ott állt és nézett engem...A lány a földön feküdt, valószínűleg megharapta. Hátrébb kúsztam, vártam, hogy jöjjön a segítség. És ekkor a tanár bejött. A futkár rá is támadt, ám ő idejében elkapta és visszatette a ketrecébe.

Végignézett a termen, majd ennyit mondott:

-Salmander, maga feljön felem az igazgatóiba!

A lányt elvitték a gyengélkedőre, engem meg az igazgatóiba.

-Életveszélyt okoztál, pedig tudod, hogy ezek a lények veszélyesek tudnak lenni.

Lesütött szemmel hallgattam az igazgatót. Azt hittem nem lesz ilyen komoly a baj, bár rosszabb is lehetett volna. A tanárok még tanácskoztak valamit, akkor már éreztem, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki.

-Mivel veszélyt okoztál, emiatt a büntetésed...

Nem számítottam a következő szavára. 

-Eltanácsolunk a Roxfortból.

-T-tessék?-rebegtem.

Hallottam már korábban is rémtörténeteket arról, hogy valakivel ez történt, de nem hittem, hogy velem is ezt fogják csinálni.

-A pálcáját,kérem.

Én nem akartam odaadni, hogy így végződjön a varázslói „pályafutásom". És akkor elvette tőlem. Ledermedtem, majd eszembe jutott, hogy mi lesz otthon. Mit fognak szólni a szüleim? Ám ekkor belépett Dumbledore.

-Bocsánat a késésért...Mit csináltatok ameddig nem voltam itt?!

-Eltanácsoltak...

Dumbledore végigmért, majd a tanárok felé fordult:

-Nem elég, hogy kirúgjátok, még a pálcáját is elveszitek?

Mormogás futott végig a többi tanár között. Igazából így volt szokás, ahogy az előbb csinálni akarták.

-Hallottam mindent, szerintem nem cselekedett annyira szörnyen. És hatodéves, meg kéne becsülnünk az eddigi munkáját.

Azután Dumbledore még mondott valamit, de arra már nem figyeltem. Csak ültem, és vártam mi lesz.

A pálcámat visszaadták,de mehettem a Roxfortból.