Mr. Hale [Derek Hale Fanfiction]

7. Rész

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most hoztam el nektek az új részt. Na de nem is akarom húzni tovább az időt, ezért nem folytatom nyálas dumával, inkább kérlek olvassátok el az új részt amit  hoztam. Jó szórakozást! :D  <3 <3

***

Az éjjel zajos viharra ébredtem. Kinéztem az ablakon, és abban a pillanatban villámlott egy hatalmasat, szinte láttam ahogy belecsap a földbe. Nagyon durva volt. Sosem szerettem a viharokat, szerintem nem is fogom megszeretni egyhamar. Főleg mert ennyire rémiszt az egész. A villámok, a dörgés, egyikért sem vagyok oda. Sőt nagyon utálom. Ezért inkább úgy döntöttem visszafekszem az ágyba, amikor észrevettem egy alakot az utcán. Ahogy jobban megnéztem, vörösen izzó szemei voltak, amik éppen engem néztek. Ekkor egy újabb villám becsapott a földbe, és nagyon megijedtem. Tudtam, hogy ki lehetett az aki engem figyelt és az nem Derek volt. Ez  valamiért más volt. Ezért tudtam, hogy nem ő az. Inkább bele sem mertem gondolni, hogy mi történne, ha most észrevenné, hogy látom őt. Őt, aki engem figyel odalent a vihar kellős közepén. Úgy voltam vele, hogy felhívom Dereket, hogy megnyugodjak egy kicsit, de aztán mégsem tettem. Nem akarom zavarni, ráadásul meg sincs a száma.. Akkor tényleg nem hívom el. Inkább visszafekszem az ágyamba, és megpróbálok visszaaludni.

***

Csodálatos vasárnap reggel. Végül sikeresen visszaaludtam az este, így 10-ig aludtam. Lekószáltam a konyhába valami kajáért. Anya már ébren volt, épp az ebédet csinálta. Ja igen, én a hétvégén már az ebéddel kezdem a napot. De már  hozzászoktam..                                                         -Jó reggelt anya! - köszöntem, és leültem az étkezőasztalhoz. 
  - Inkább jó napot! Már nem reggel van. - köszönt anya és közben nevetett. Na ne anya tényleg? Mintha annyi eszem se lenne, hogy ezt ne tudnám. Persze, hogy tudom, csak viccből mondtam. Mivel ma vasárnap van, így inkább felmentem a szobámba, és lustálkodtam tovább, amíg kész nem lett az ebéd. Ekkor jött egy sms, de nem tudtam kitől. Megnyitottam az üzenetet, de már ekkor megbántam, hogy megnéztem. Ez állt benne:

       "Ó Paige! Bárcsak tudnád, hogy nem lesznek mindig ott melletted, hogy megvédjenek. Egyszer eljön majd annak az ideje, hogy az enyém leszel, és hidd el az csak nekem lesz jó. De még mennyire. És szerintem most már tudod, hogy ki vagyok igaz? Hát persze, a kis eszeddel már ki is derítetted. Tudod, ezt mint Dereknek köszönheted. Ő sodort bajba téged. Azzal, hogy beléd szeretett. És tudod, már nagyon régóta vártam arra a pillanatra, hogy legyen egy sebezhető része. De most eljött ennek is az ideje.

       Még találkozunk..."

Úr Isten! Ez hogy lehetséges? Hogyan talált rám? Mégis hogyan? Ezt nem hiszem el. Egyáltalán honnan tudja a nevem? Ez nagyon durva, és ijesztő. Tudom, hogy ki volt az. Jason. Biztos voltam benne. De mit akarhat tőlem? És még fel sem tudom hívni Dereket. Ashlyn-nek meg nem szólhatok. Neki nem mondhatom el. Egyrészt, mert bajba sodornám őt is, másrészt pedig, mert nem tudhat még Derekről. Nem tudom mit csináljak. Nagyon félek. Mi van ha most jön és elkap? Inkább bele sem merek gondolni. Ajj nem hiszem el. Olyan tehetetlennek érzem magam. Habár most tényleg az vagyok. Úgy döntöttem, visszamegyek anyához hátha akkor egy kicsit jobban érzem magam. Lementem hát a lépcsőn, át a nappalin a konyhába. Én csak leültem az étkezőasztalhoz, és próbáltam úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Pedig semmi sincs rendben. Nagyon nincs. Csakhogy a szüleim és az öcsém nem tudnak semmiről. És nem szeretném bajba keverni őket sem. Habár engem Derek miatt akarnak bántani, szóval miatta kerültem bajba. Hogy nekem ez miért csak most esik le? Ha Derek nem lenne, én nem lennék most félig depressziós azért, mert tudom, hogy meg akarnak ölni. Minden Derek hibája. Minden miatta van....

***

Csodálatos hétfő reggel. Kénytelen vagyok suliba menni, pedig nagyon nincs kedvem találkozni Derekkel, miután rájöttem, hogy minden miatta van. És mi van ha csak átver, és nem is szeret, hanem csak megjátssza az egészet? Még mindig össze vagyok zavarodva. Elindultam hát a suli felé, de  mivel féltem, hogy Jason előbukkan valahonnan, ezért állandóan visszafordultam, és úgy szedtem a lábaimat, ahogyan még sohasem. Szinte már futottam. Mikor odaértem épségben a sulihoz, Ashlyn közeledett felém. Mikor megláttam elkezdtem szaladni felé, ő meg felém. Sikítozva öleltük meg egymást, és most szerencsére nem borultunk el.                                                  
  - Sziaaa csajszii! Úgy hiányoztál! - mondta  Ash. 
- Szia! Te is nekem nagyon! - mondtam. Ezután együtt mentünk be a suliba. A terem felé menet összefutottunk Derekkel, de én rá sem néztem. Pedig köszönt nekünk. Lehet bunkó vagyok, de nem érdekelt. Ash meglepődötten nézett rám. 
 - Miért nem köszöntél vissza? Pedig mindig köszönsz Mr. Hale-nek. Sosem hagyod ki. Tudom ám. - mosolygott. 
- Tudom, de most nagyon fáradt vagyok, és későn kapcsoltam. - nem szeretek hazudni Ashlyn-nek, de most muszáj volt. De úgy tűnt bevette. Mivel ma hála Istennek nem volt Derekkel óra, ezért gyorsan eltelt a nap többi része. Ash-ért jöttek a sulihoz, így most engem is hazavittek, így nem kellett hazagyalogolnom. Megint megúsztam. Elköszöntem, bementem a házba majd fel az emeletre a szobámba. Mivel ma nem volt kedvem tanulni, inkább átöltöztem kényelmesbe, és befeküdtem az ágyba aludni...