Mr. Hale [Derek Hale Fanfiction]

2. Rész

Sziasztok! 😀 Meghoztam az új részt.. Remélem tetszeni fog. 😊 Jó olvasást!

Tegnap Derek hazavitt. Nem értem, hogy miért pont engem, mikor nem csak én lakom erre felé, hanem kb. az egész suli. Mindegy. Ezen gondolkodtam úton a gimi felé, amikor Ashley a barátnőm futott felém és rám ugrott. Mivel December van és esett a hó és ráadásul az út is csúszós volt, ezért akkorát estünk, mint a ház. Ashley-vel körbenéztünk, hogy látta e valaki a szerencsétlenkedésünket... Pechünkre persze, hogy látták, de szerencsére mentek is tovább.
- Jól vagy Paige?- kérdezte Ash, miután nagy nehezen segítettünk egymásnak felállni.
-Persze, jól vagyok, csak kb. az összes csontom eltört, de sebaj, túlélem..- mondtam, majd kitört belőlünk a nevetés.
- Amúgy tegnap ki volt az, aki hazavitt téged? Csak azért kérdezem, mert láttam amikor beszálltál egy fekete kocsiba. - kérdezte Ash. Teljesen lefagytam. Nem mondhatom el neki, hogy Derek tegnap hazavitt, mert akkor tuti kiderülne és az egész suli egy kurvának nézne, hogy az új tanár az első nap hazavisz, aztán még tovább fokozzák, hogy utána mi történhetett. Kénytelen voltam hazudni neki. Nem akartam, de muszáj volt. Ash a legjobb barátnőm és mindig mindent elmondok neki. De ezt nem.
- Csak az egyik ismerősöm volt. Most költöztek ide és mondta, hogy hazavisz. - mondtam a lehető leghihetőbben. Szerencsémre elhitte, így nem volt gond. Mikor beléptünk a suli ajtaján, köszöntünk a portásnak, majd mentünk fel a lépcsőn és persze, hogy Derek, azaz Mr. Hale jött velünk szembe.
-Jó reggelt! -köszönt Mr. Hale
-Jó reggelt Mr. Hale! -köszöntünk egyszerre Ashley-vel. Mikor elmentem mellette, akkor rámnézett, majd küldött nekem egy fogvillantós mosolyt úgy, hogy csak én lássam. Én csak elpirult, lehajtott fejjel és egy levakarhatatlan vigyorral az arcomon mentem tovább Ashley mellett. Hála istennek, hogy Ashley nem látta meg az arcom, mert akkor tuti lebuktam volna. Beértünk a terembe, majd leültünk a helyünkre. Előpakoltuk az irodalomcuccunkat, mivel persze, hogy irodalommal kell kezdeni, és persze, hogy gyűlölöm ezt a tantárgyat... És mivel ezt eddig az előző ofőnk tartotta, ezért akkor Mr. Hale fog bejönni órát tartani. Amíg be nem csengettek, addig Ashleyvel beszélgettem. Majd jött a megváltó csengő. Jajj de jó! Az ajtó becsukódott, majd mindenki vigyázzban állt az asztalánál. Mikor a jelentés megvolt, akkor leültünk, majd kezdődött az irodalom. Először azt hittem, hogy szét fogom unni a fejem, de nem. Valahogy más volt ez az óra. Ahogy Derek diktálta az anyagot, amit írnom kellett volna a füzetembe, de ahelyett én csak bámultam őt, olyan ahw volt. Derek észrevette, hogy őt nézem, de nem zavarta, hogy nem írok, csak elmosolyodott és úgy diktálta tovább, amit írnom kellett volna..
- Paige lemaradtál valahol? - kérdezte Mr. Hale.
- Ööö, igen lemaradtam, de lemásolom a padtársamról. - mondtam zavartan
- Rendben van. - mondta Derek. Ashley füzetére néztem és azt láttam, hogy már vagy egy teljes oldalt írtak. Te jó ég! Ennyire elbambultam volna? Hát ezek szerint igen.
- Psszt! Ash! Majd odaadod a füzeteted, hogy lemásolhassam? Csak mert eléggé lemaradtam. - suttogtam.
-Persze, majd szólj rám, hogy el ne felejtsem. - mondta Ash.
- Okés köszi. - persze ahelyett, hogy most elkezdtem volna másolni, inkább tovább bámultam a tanárt. Már csak arra eszméltem fel, hogy kicsengettek. Mikor elköszöntünk a tanártól, akkor mindenki elkezdett beszélgetni. Mikor Derek a padomhoz ért, akkor egy cetlit rakott rá, amire ez volt írva:

"Ha szeretnéd, hogy ma is hazavigyelek, akkor a suli parkolójában várlak pontosan 14:30-kor. Ja és még egy.. Legyen bepótolva az anyagrész amiről lemaradtál, mert ha nem, akkor következő órán te fogsz felelni. És remélem tudod, hogy észrevettem, hogy végig engem bámultál.. "        
               
                                                         Derek

Hát oké.
A nap elég gyorsan telt, azon kívül, hogy kb. minden szünetben összefutottam Derekkel. Mikor az utolsó órának is vége volt, akkor megnéztem, hogy mennyi az idő. 14:28.. Ajjaj sietnem kell. Szinte már sprinteltem ki a suliból, és hál' istennek még ott volt. Mikor meglátott elmosolyodott és én is elmosolyodtam.
- Szia Derek- mondtam lihegve.
- Szia Paige! Kár volt futnod, mert így is úgy is megvártalak volna. -mondta, majd beült a kocsiba. Követtem a példáját és beültem mellé. Még mindig  szó szerint fulladoztam, mert még mindig alig kaptam levegőt. Derek csak nevetett. Kis szemét.
- Ne röhögj már! Nem vicces! Asszem kiszakadt a tüdőm a helyéről! - na ezen már én is röhögtem, Derek meg már rendesen sírt.
-Amúgy most nem indulunk vagy mi?- kérdeztem mostmár teljesen komolyan.
-Ja, de - Derek beindította a kocsit és már indultunk is. Mikor az utcánkba értünk, akkor megszólalt.
- Jó volt az irodalomóra - ránéztem és láttam, hogy mosolyog.
- Miért is volt jó? - kérdeztem, de addigra hazaértünk. Szálltam ki a kocsiból, amikor válaszolt.
-Mert te is ott voltál.- mosolygott és én is rámosolyogtam. Becsuktam az ajtót, majd beléptem a kapun. Mikor visszanézten, már nem volt ott. Nagy vigyorral az arcomon léptem be a házba.

Remélem ez a rész is tetszett 😀 Igyekszem minél hamarabb hozni az új részt. ❤❤