Mr. Hale [Derek Hale Fanfiction]

6. Rész

Sziasztok! 😍😍Itt van a következő rész, remélem ez is tetszeni fog nektek. Sajnálom, hogy jó sok időt kihagytam a két rész között, de most már végre készen vaan!!! Jó olvasást nektek!!❤❤❤

***

Az ami nemrég történt, nagyon megrémített. El sem hittem, egyáltalán nem is tudtam, vagy nem is gondoltam volna, hogy léteznek ilyen "lények".  Amikor Derek-ék lakásához értünk,nagyon meglepődtem. Mivel tanár, ezért azt hittem, hogy valami "puccosabb" lakásba megyünk... Már nem mintha egy tanár, annyira gazdag lenne, de hát miért is ne?..                                                                    

- Szóval ez lenne az én kis "hajlékom" -  mutatta Derek. - Vagyis a miénk. - nézett a többiekre.
- Ahha. Szóval ti itt együtt laktok? Mindannyian? - kérdeztem.
-Hát igen. Mi egy falka vagyunk, össze kell tartanunk, és vigyáznunk kell egymásra. Legfőképp rád, mivel most már egy részben te is a falka tagja vagy. Legalábbis az én oldalamon. - vigyorgott Derek. Én csak rámosolyogtam. Aztán csak úgy elindultam a lakásban. Körbenéztem mindenfelé, és meg kell hogy mondjam, ahhoz képest, hogy azt hittem, hogy belül is egy kicsit rozoga lesz, jó nagy ez a ház. Már majdnem egy kastélynak is megfelelne. Legalábbis belülről. Miután mindenhol körbenéztem jó alaposan, visszamentem a fiúkhoz.
-Halljátok srácok, én kezdek éhes lenni. -erre elkezdett korogni a hasam. Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
-Hát azt hallom. Rendeljünk egy pizzát? - kérdezte Derek.
-Én benne vagyok! - mondtam én, mert persze már rohadtul éhes voltam és nekem tök mindegy, hogy mit eszek, csak egyek valamit, mert menten éhen halok.
- Én is!-megszólaltak egyszerre a fiúk.
- Oké, akkor ezt megbeszéltük. Mindjárt hívom is a pizzázót. Mi legyen rajta? - kérdezte Derek, miközben kereste a telefonjában a pizzázó számát.
- Legyen rajta ananáász plííz!! - ugrottam mellé, miközben nyávogtam neki, hogy legyen rajta ananász.
- Nekem mindegy mi van rajta. A pizza az pizza. Mindegyiket megeszem. -mondta Scott. Mi ezen is jót nevettünk.

***

Kb. Fél óra múlva megérkezett a pizzánk és jól bezabáltunk. De szó szerint. Sokat nevettünk közben, ahhoz képest, hogy ma történt egy dolog ami azért nem annyira mulatságos. De nem ez itt a lényeg, hanem az, hogy ezzel, hogy jól érezzük magunkat, elfelejtjük legalább egy kis időre ezt a dolgot. Eközben ránéztem a telómra, hogy mennyi az idő és azt néztem, hogy már lassan délután 5 óra lesz. Pedig csak reggel indultam el. Te jó ég anyáék engem ki fognak nyírni, ha hazaérek.
- Már 5 óra? Jézusom! Ne haragudjatok, de nekem most mennem kell. Ööö valaki esetleg haza tudna vinni? Csak mert nem igazán szeretnék megint egy ilyenbe belekeveredni, főleg nem egyedül. - mondtam kissé zavarodottan.
- Persze haza doblak! - mondta Scott, mire mindenki ránézett. - Persze nem szó szerint. - erre egyszerre kifújtuk a levegőt.
- Köszönöm Scott! - mondtam hálásan, majd felpattantam a kanapéról, és elindultam Scott-tal a bejárati ajtó felé. Gyorsan felkaptam a cipőmet, majd éppen el akartam köszönni, mikor Derek odajött hozzám és hosszasan megcsókolt. Miután ezt megtette és egymás szemébe néztünk, kicsit elpirultam, és rámosolyogtam.
- Hétfőn találkozunk! - suttogtam alig hallhatóan, de tudtam, hogy Ő hallja.
- Vigyázz rá Scott, rendben? -kérdezte Derek.
- Rendben vigyázok rá. Nem hagyom, hogy baja essen. - mondta majd Derek megütögette Scott vállát.
- Köszönöm. Te meg máskor ne császkálj kint egyedül az erdőben oké? - tért át hirtelen Derek, majd megölelt, és a fülembe suttogta: - Akkor hétfőn.

***

Miután Scott "haza dobott" kicsit félve szálltam ki a kocsiból. Tudtam, hogy jön a lecseszés és az, hogy már megint mit képzelek, hogy egy egész napra eltűnök. Mert persze ez nem jellemző rám. Mikor beléptem a lakásba, anyáék éppen a tévét bámulták. Erre jött az az ötletem, hogy majd szépen felsurranok a szobámba. Ahha ez tényleg csak egy ötlet volt. Mentem volna a lépcsőhöz amikor:
-Hát te merre voltál kisasszony??- kérdezte anya elég mérgesen. Annyira megijedtem, hogy ugrottam egyet.
- Ööö hát.. nem mondtam? Ashlyn-nél voltam. Még a héten beszéltük, hogy átmegyek hozzá és, hogy csajos napot tartunk. - mondtam félve, bízva abban, hogy elhiszi nekem.
- Ó, értem. Máskor azért szólj, ha elmész valahova, mert kezdtünk aggódni érted.- mondta anya, mire teljesen megkönnyebültem.
Ahha, persze... aggódtak... a fenét aggódtak, itt tévéznek nagy nyugisan, és ráadásul még nem fogadott hívásom sincs. Marhán aggódhattak. Felölük akár meg is halhattam volna.
Na mindegy. Felmentem a szobámba, majd gyorsan átöltöztem itthonis cuccba és én is elkezdtem tévézni. A nap többi része elég unalmasan telt, végül este befeküdtem az ágyamba, majd lassacskán elnyomott az álom.