Láthatatlan szerelem

Az első éjszaka

A nevem Emily, egy 25 éves lány vagyok, aki kiskora óta nem lát senkit és semmit. Annak idején nehéz volt munkát találni az én koromban, de mivel édes anyám cselédlányként dolgozott mikor még kicsi voltam ezért kaptam egy esélyt, hogy én is a Cruasider házban szolgálhassak. Az első napomon még igen nehezen ment a munka, de ahogy megismertem a házat és az időbeosztást erősnek és magabiztosnak éreztem magam. Lassan 2 hónapja annak, hogy ebben a nagy házban dolgozom, mégis úgy érzem, mintha még mindig semmit sem érne a munkám.

- Emily ma fontos feladatot bíznék rád. Ugye nem okozna gondot felébreszteni Cruasider urat? – kérdezte tőlem Maria a legkedvesebb barátnőm, a feladat hallatán pedig nagyon megörült a szívem.

- Annyira örülök neki, bízd csak rám!

Boldogan léptem be a ház urának hálójába és azonnal neki álltam a feladataimnak. A látásom ellenére már képes voltam magamban feltérképezni minden hálót a házban így kellően óvatos voltam. Miután elkészítettem a fürdővizet, óvatosan felkeltettem az uramat.

- Uram, ideje felkelnie – válaszul csak egy kis morgást kaptam, de tudtam, hogy fel kell magától is. Szóval, amíg hagytam neki, hogy összeszedje magát, széthúztam a függönyt és szélesre kitártam az ablakot, hogy friss levegő járja át a szobát. Finoman megcsiklandozta a reggeli szellő az arcomat és egyszer csak két erős kar ölelt át. Kissé megijedtem majd elszóltam magam:

- Uram? – alig jött ki hang a torkomon, de választ kaptam egy mély, finom hangon.

- Nehéz aludni egy ilyen tünemény társaságában – nagyot dobbant a szívem és éreztem egy eddiginél még kellemesebb illatot. Erős volt, mégis olyan selymes hogy szinte elkényeztette az orromat.

- Uram, de miért? Hiszen én... - be se fejezhettem a mondatot, finoman megcsókolta a nyakamat, én meg majd bele borzongtam. De akármennyire is tetszett, ellöktem magamtól és ijedtemben elhagytam a szobát. Úgy szégyelltem magam. Ez igazán fontos volt, én mégis meghátráltam. Kínos volt bevallani Marianak az igazat, de teljesen megértő volt.

- Megpróbálok valami más munkát szánni neked. A reggeli felszolgálása jobban menne?

- Igen, most nem rontom el, ígérem!

- Nem kell feszültnek lenned! Tudom, hogy képes vagy megcsinálni - Maria szavai mindig megnyugtatnak, ha ideges vagy szomorú vagyok, örülök, hogy ő itt van nekem.

Kipakoltam mindent a reggelihez, a földszint legnagyobb termében lévő asztalra. Az ilyen lakomákat kipakolni nehéz, részben azért is, mert ügyelni kell, nekem hogyan rakjam le a terítéket meg részben azért is hogy ügyeljek az időre, amit erre szánok. Lassacskán, de időben befejeztem a terítést, majd úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Bele szimatoltam a levegőbe és ismerős volt ez az illat. Erős volt és selymes, vagyis a ház urának illatát éreztem.

- Uram, maga van itt?

- Lenyűgöző, te tényleg varázslatos vagy. Honnan tudtad, hogy én vagyok az?

- Megéreztem az illatát, igazán jellegzetes.

- Te tényleg csodás vagy – egyre csak Közeledett hozzám és erősebb volt az illata. Éreztem az arcomon a lélegzését.

- Amint megláttalak tudtam, hogy te vagy itt a legdrágább kincs. Szeretném, ha a kedvesem lennél.

- Uram kérlek... - Kissé zavarban voltam, de mégis egyre jobban vonzott.