Láthatatlan szerelem

Titok tartók

Kellemesen aludtam a finom, puha ágyban, ami William szobájában volt. Meleg volt és mindent belepett illata. Éreztem, ahogy az arcomat simogatja gyengéden, fel is ébredtem rá és halotta, ahogy felnevet kicsit.

- Jó reggelt Emily. Jól aludtál?

- Igen, remekül William.

- Nagyon édes voltál alvás közben. Bármikor mellettem töltheted az éjszakát.

- De ha valaki észreveszi... - A kezemet a számra tette, hogy elhallgassak és finoman a fülembe súgott.

- Én nem bánnám, a lényeg, hogy mindig legyél mellettem.

A szavai mindig olyan boldoggá tesznek, örülök, hogy ilyen kedves hozzám. Az este folyamán minden kételyem elszállt miközben William átölelt. Nem bánom, ha örökre vele maradok.

Siettem a konyhára amilyen gyorsan csak tudtam, mielőtt valakinek gyanús lenne, hogy eltűntem. Könnyebben ment, mint gondoltam, csak össze kellett még pakolnom pár zöldséget, hogy előkészítsem az ebédhez. Hála nekem, túl sokáig aludtam én és William is. Az én dolgom lett volna a felkeltése, de teljesen elnyomott az álom. Éreztem, hogy valaki belép a konyhába és azonnal elkezdtem találgatni, hogy ki lehetett az. A levegőben leginkább egy erős füstös szagot éreztem, de mégis csak ismerős volt, hiszen ilyen szaga Olivernek, a szakácsnak van.

- Oliver, te vagy az?

- Nahát, a fiatal Emily. Jól aludtál?

- Remekül, segíthetek valamiben?

- Már azt csinálod, ennél többet most nem tudsz tenni. Maria már intézi a teríték cserét, ha jön, akkor csatlakozik hozzád.

Maria később leült mellém segíteni az előkészületekben és beszélgettünk kicsit. Azonban a beszélgetés témája kissé kínos irányt vetett.

- Emily hol voltál az éjszaka? – azt hittem megáll a szívem, gyorsan kellett reagálnom vagy Maria gyanút fog.

- A kerti pavilonban töltöttem az estét. Egyre erősebben érzem a réti virágok illatát.

- Milyen igaz, hamarosan itt a tavasz, de azért vigyázz magadra, Nem szeretném, hogy megfázz.

Maria mindig olyan gondoskodó. Sajnálom, hogy nem mondhatom el neki az igazságot, de ha bárki is megtudja mi történt az este folyamán abból botrány lesz. Szeretem Williamet, de ez csakis rám és rá tartozik.

- Mi lenne, ha a délutánt kint töltenénk? Én is szívesen meg csodálnám a friss tavaszi virágokat.

- De dolgoznunk kell. Nem lazsálhatunk, amikor kedvünk tartja.

- Szeretem, hogy ilyen szorgos vagy, de nem kell aggódnod. Most a konyhai munkán kívül semmi másban nem tudunk segíteni. Úgy tudom, hogy vendége lesz, a háznak ezért kicsinosítják, amennyire csak tudják.

- Akkor szívesen tartok veled, Maria.

Miután befejeztük a munkát, összeszedtünk egy kis uzsonnát és kisiettünk az udvarra. Kellemes volt számomra az a sok illat. Virágok lepték el a mezőt ahol a Cruasider ház ált, ezt vártam az óta mióta elkezdem itt dolgozni. Kiskoromban is számtalanszor jártam ide, még mikor édesanyám élt. Virágokat szedtem és koszorút fontam belőlük, míg anya dolgozott. Az előnye annak, hogy most itt vagyok az, hogy nem érzem magam olyan magányosnak.