Láthatatlan szerelem

Erős szív fájdalom

Most, hogy halottam William menyasszonyáról, kezdtem kétségbe esni. Én sehol sem vagyok egy nemes, úri hölgyhöz képest és lehetetlennek tartom, hogy felvegyem vele a versenyt. Vajon William mit gondol a házasságról? Közelebb mentem, hogy jobban haljam a beszélgetést akárcsak a többiek.

- Azt hiszitek, hogy csak úgy idejöhettek és megmondhatjátok, hogy mit tegyek az életemmel? Még csak nem rég töltöttem be a tizennyolcadik életkorom, előttem még az élet.

- Szép szavak egy olyantól, aki a nagyapja telkén él – kínos csend töltötte meg a szobát, de egy kedves női hang megtörte azt.

- Sajnálom, hogy ekkora galibát okoztam. Ha úgy jobb, inkább tovább állok.

- Nem kell Miss. Collins! Az unokatestvérünk csak kissé zavart a szépsége láttán, ennyi az egész.

- Tényleg nem magával van itt a gond hölgyem. Amíg elintézem, a magam kis problémáit, nyugodtan itt töltheti a hétvégét.

- Igazán hálás vagyok ezért uram! – a hangja alapján ez a hölgy tényleg nagyon kedvesnek tűnik. Félek, se perc alatt képes lesz belopni magát William szívébe és akkor a házasság gondolata sokkal kellemesebb lesz számára.

Egésznap azon voltam, hogy kiverjem a fejemből William menyasszonyát, de csak tovább kínzott a gondolata. Azt hittem, hogy a sok munka közepette csak elfelejtem egy pillanatra, így hát még többet kértem Mariától. Mosogattam, segítettem a főzésben és már csak a hajtogatással kellett végeznem. Az udvarról kezdtem el bevinni a tiszta ruhát, hogy neki is lássak, mire neki mentem valaminek, vagy jobban mondva valakinek a folyosón.

- Elnézést, jól van?

- Nincs semmi bajom – a hang alapján a személy, akinek neki mentem az Collins úrnő.

- Annyira röstellem, általában nem vagyok ilyen két-bal kezes.

- Tényleg nem haragszom. Látom vak vagy, nekem kellett volna jobban figyelnem – ez a hölgy tényleg nagyon megértő. Sok nemesi származású ember kegyetlen, soha sem kérnének bocsánatot. Felsegített a földről, én meg nem győztem hálálkodni a kedvességéért.

- Köszönöm, ha tehetek, magáért bármit Miss. Collins nyugodtan szóljon!

- Ami azt illeti, nagyon megköszönném, ha körbevezetnél a házban.

- Szíves örömest... - a mondatom közepén valaki azonban félbeszakított. A durva hangnemből William unokatestvérének, Sophie úrnőnek tűnt.

- Angela, miért pazarlód az idődet a pornépre? Gyere! William alig várja, hogy beszélgethessen veled.

Sophie úrnő természete szöges ellentéte Williamének vagy Angélának. Kegyetlen és éles nyelvű. Ha én az ő cselédje lennék, már nem bírnám szusszal, vagy ami még rosszabb, kirúgott volna. Ebben a világban már túl nagyok a korlátok. Gazdag és szegény ember alig érintkezhet egymással, ezért is aggódom, hogy William és az én kapcsolatom nem bírja sokáig. Sokat töprengtem rajta, hogy mi lesz, ha szétválasztanak minket, de akárhányszor végig futott az agyamon, egyszer sem tudtam a választ.

Az estét Mariával és Olivérrel töltöttem a konyhán a vacsorát fogyasztva, de annyi gondolat szállingózott az elmémben, hogy egy falat sem csúszott el a torkomon.

- Emily, valami gond van?

- Nem csak, nem igazán vagyok éhes.

- Ha az én főztömről van szó, aligha hiszem el, hogy ez a probléma – ha Oliver megszólal, mindig jobb kedvre derülök. Úgy mosolyodtam el, hogy még mindig féltem az igazságtól. Az egyik lány beszaladt a konyhára és nagyon izgatottnak tűnt.