🔞 Hermione és én 🔞 |Befejezett|

4. fejezet (I.)

A rettentően unalmas hétfő után végre elérkezett a kedd is. A délelőtt persze a szokásos tanítással ment el. És természetesen a tanárokra is most jött rá a dolgozat íratási mánia. Éppen hogy csak elkezdődött a hét, de már most tudjuk hogy a következőn miből fogunk írni. De no para, vigasztalt a tudat, hogy ma lesz az első DS gyűlésünk.

Mikor elérkezett az idő a Szükség Szobájánál gyűltünk össze. Neville gondolt és egy hatalmas kapu lett a falon.

-Azt a kurva! -csúszott ki a számon.

Mindenki rám nézett. Hermione rosszallóan fordult felém.

-Bocsi -suttogtam.

-Ügyes vagy, Neville -szólt Harry.

Longbottom elpirult. Egyesével léptünk be. Egy nagy, tiszta edző teremben találtuk magunkat. Csodálatos volt.

-No, kezdjük az alapoknál! -vezényelt Potter. -Ma az egyik legegyszerűbb, de egyben leghasznosabb varázsigét fogjuk megtanulni helyesen használni. Ez pedig nem más, mint a Stupor.

Én kb eddig figyeltem. Két külön csoportot alkottunk. Fiúk és lányok külön-külön. Harry állt középen a két csapat között. Hermionéra pillantottam. Ő nagyon koncentrált újdonsült tanárunkra. Szerintem megérezte, hogy nézem, mert felém fordult. Elmosolyodott, aztán intett, hogy koncentráljak.
-Tehát -hallottam a kiválasztott hangját. -Hermione, Rex? Bemutatnátok?

-Persze -lelkesedett Granger.

Egymással szemben álltunk.

-Nem baj, ha...

-Nem, csak csináld -bólintottam.

-Stupor! -kiáltotta a párom.

A következő pillanatban éreztem, ahogy a testem a levegőbe emelkedik, majd nekivágódik a falnak. Fantasztikus érzés volt mondhatom. De Harryért no meg Hermiért bármit. Hermione odajött hozzám és felhúzott.

-Jól vagy?

-Persze -próbáltam mosolyogni. -Folytassuk!

Ezután hosszú ideig minden pár próbálgatta a mostmár gyakorlatban is elsajátított varázs ígét. Nekem úgy nagyjából kétszer sikerült levernem ezzel a módszerrel a barátnőm. Ő pedig... nos 28-nál úgy döntöttem, hogy inkább abba hagyom a számolást. A végén Madame Pomfrey-nál kötöttem ki. Szegény lány nem győzött bocsánatot kérni. Az az érzésem, hogy tud valamit a csaj. Szerencsétlenségemre még aznap rendbe jött a gerincem, a törött bordáim, illetve a szilánkosra tört bal karom. A néni érti a dolgát, pedig én igazán nem akartam volna másnap órákra menni. Nagy meglepetésemre aztán mégis csak sikerült megúsznom az első két órát, mivel Dumbledore az irodájába hívatott. Úgy látszik eléggé eldurvulhattak a dolgok ha az igazgató úr velem akart beszélni.
-Na, mesélj mi volt -mondta Hermione, miközben a kertben sétáltunk.

Rengetegen bámultak minket. Bizonyára nem láttak még senkit sem Hermionéval karöltve járkálni.

-Az apám érdekelte -böktem ki.

-És?

-Figyelj! Cornelius azért juttatott be ide egyrészt mert szüksége volt még egy beépített emberre másrészt pedig mert én akartam idejönni.

-Na, várjunk csak -állt meg. -Ugye nem azt akarod mondani, hogy... És én miért csak most tudom meg?!

-Direkte mondtam nektek hogy én ezt teljes mértékben leszarom, és apámnak is mondtam, hogy engem hagyjon ki a kettejük konfliktusából.

-Oké bocsi. Nem akartam neked esni -karolt újra belém Hermi.

-Nem megyünk szobára?

-Nem -hangzott a tömör felelet. -Rex nincs egy hete, hogy járunk és te máris dugni akarsz?