🔞 Hermione és én 🔞 |Befejezett|

5. fejezet (II.)

Visszafele tartottam a Griffendél hálókörlethez. Ha már mindenkinek így elrendeztem a délutánját, ideje lenne magamnak is valami programot találni. Benyitottam a lány szobába, ahol Hermi hason feküdt arccal előre. Hihetetlen, hogy még ilyen látószögből is gyönyörűen nézett ki. Egyszerűen imádtam azt a csajt.
- Hermione - suttogtam.
- Tessék - fordult meg. - Rex?? Mit keresel te itt?
- Hozz fürdő ruhát. Kint megvárlak.
- Hova megyünk meg minek?
- Csak gyere.
Leültem a kanapéra. Szerencsére nem kellett sokáig várnom. Nagyjából 5 perc után nyílt az ajtó és megláttam Hermione értetlen arcát.
- Gyere fogtam meg a kezét, és megindultam vele kifelé.
Csendben róttuk a folyosókat, nem kérdezett semmit. Viszont akárhányszor rá pillantottam az erősen  gondolkodó arcával találtam szemben magam. Dehát a meglepetés az meglepetés. Mikor elérkeztünk úti célunkhoz, megszólalt.
- Rex, miért jöttünk a Szükség Szobájához?
- Meglátod édes - nyomtam egy puszit az arcára.
Alighogy kigondoltam hova is szeretnék menni, egy nagy fa kapu jelent meg a falon. Kinyitottam és előre engedtem Hermionét, utána én is beléptem. Ahogy terveztem, egy barna parkettás hatalmas szobába jutottunk. A bal oldalon egy hosszú és széles medence foglalt helyet. Jobb oldalon egy asztal állt két személyre terítve, kicsivel arrébb pedig egy francia ágy. Mivel ide szerettem volna jönni, nekem nem volt akkora meglepetés, mint Herminek. Gyorsan levettem a ruháimat. Ő még mindig a berendezést nézte.
- Szia, Hermione - léptem elé.
- Ez csodálatos! - ámélkodott.
- Van kedved fürdeni?
- Persze - mosolyodott el huncutul, mikor észre vette, hogy egy szál pöcsben állok előtte.
- Ahhoz le kell ám vetkőzni - kacsintottam rá.
Megfogtam a talárját és levettem róla. Ezután az ing következett, amihez már ketten kellettünk a sok gombja végett. A nadrágból már önállóan bújt ki. Szemem elé tárult újra az a gyönyörű látvány. Hibátlan fehér bőr, fiatal feszes pont kézbe való mellek. Nem is értem miért nem mutogatja magát többet.
- Hahó! - nevetett. - Merre jársz, kicsim?
- Csodásan nézel ki - nyögtem végre.
Közel léptem hozzá. Szorosan magamhoz öleltem. Éreztem magamon minden egyes testrészét. Nyelvezés közben a kezem letévedt a fenekére, amit ő egy mosollyal díjazott. Aztán óvatosan elindultam a medence felé őt is magammal húzva. Mikor kitapintottam talpammal a "vízpartot" hirtelen hátra dőltem. Hermione egy hatalmasat sikított.
- Hogy te milyen egy sunyi dög vagy - esett nekem röhögve, mikor újra a víz felett voltunk.
Ezután teljes erejéből neki állt fröcskölni. 
- Hermione, ne már! - meg sem hallotta.
Nem volt mit tenni, lementem a víz alá és odaúsztam hozzá. Felfelé jövet az arcom vészesen közel ment el a melleitől. A nyakamba ugrott és ahol ért - szám, fülem, nyakam - ott harapott.
- Au - tiltakoztam. - Ez fáj ám.
Hirtelen abbahagyta, de még mindig kapaszkodott belém.
- Most már kvittek vagyunk - nézett rám önelégülten.
- Én is téged - forgattam szemeim.
- Köszönöm - adott egy puszit. 
- Ugyan mit - tettem az értetlent.
- Tudod te azt. Azt hogy kimozdítottál. Már rám fért. Az igazat megvallva, a sok tanulás miatt ránk sem jutott időm - hajtotta le a fejét.
- Na - ujjaimmal az állánál fogva visszaemeltem. - Nem vagy éhes? 
- Tudok enni - játszotta a szégyenlőst.
Kiúsztam a medence széléhez, kimásztam, majd Hermionét is kihúztam.
- Köszi - mondta egy újabb puszi kíséretében.
Hamar felkaptunk egy-egy törölközőt azután belém karolt, és így mentünk az asztalig. Már terítve volt. Leültettem, aztán én is helyet foglaltam. Felejthetetlen egy órán át beszélgettünk és ettünk együtt. Igyekeztem a lehető legjobb randit adni neki, hisz még nem volt ilyenben eddig részünk. Összességében szerintem remekül éreztük magunkat. 
Miután végeztünk, elsétáltunk a francia ágyig és befeküdtünk.
- Ugye gondoskodtál a védelemről is? - fordult felém.
- Hermione, ki mondta hogy én most azt akarom? 
Erre egy "Te tényleg hülyének nézel?" fejjel válaszolt.
- Na, jó - adtam meg magam. - Benne volt a pakliban.
- Te akartad megismételni.
- És még most is akarom. Ott a fiókban. 
Elfordult. Hosszas kutatás után 2 kotont dobott oda nekem.
- Epres vagy banános? - érdeklődtem.
- Válassz!
- Nekem mindegy.
- Akkor epres.
- Ahogy akarod - kezdtem el kibontani. 
- Megoodod vagy segítsek?
- Segítenél? - tettem a szerencsétlent.
- Hogy veled mennyi gond van - de azért közelebb jött hozzám és lehúzta rólam a törölközőm, aztán rámarkolt a farkamra.
- Á - feszültek meg az izmaim. - Miért ilyen hideg minden?
- Rex, puhára nem tudom feladni.
- Baszki, mindjárt jobb lesz.
- Ne aggódj, majd én kezelésbe veszem - húzta el száját perverzen.
A következő pillanatban lágy melegség töltötte el az ágyékom. Hermione sajátos szájmunkájával se perc alatt harcra készre varázsolt. Épp kezdtem bele merülni, mikor hangos cuppanással lecsúszott rólam. Rám nézett.
- Oh máris adom - nyújtottam felé a gumit.
Rendkívül szakavatottan húzta fel rám. Hihetetlen, hogy mindent így tud! Mikor végzett, ráfeküdt a hasamra. Fejét a vállamra hajtotta. Térden előrébb kúszotr, hogy csípője az enyémmel egy vonalban legyen. Azonban én előre dőltem, így most ő került alulra. Most én vettem le róla a törölközőt. Ismét gyönyörű látvány tárult elém. Ezzel valahogy nem tudok betelni.
- Most jobbak leszünk - ígértem.
- Csináld már, Rex! - nevetett.
Ráfogtam szerszámomra és - a kelleténél egy kicsit erősebben - belé hatoltam. Hermione hatalmasat sikított. Egy pillanatra a keringésem is megállt. Ha ezt bárki meghallja, nekünk végünk. Nagyjából egy percig füleltünk. Aztán lassan, de biztosan mozogni kezdtem benne. Becsukta szemeit, úgy élvezte a helyzetet. Majdnem minden lökésemre egy egy kéjes nyögéssel válaszolt. Amilyen pózokban csak tudtam, megforgattam a lányt. Végül egy fél óra múlva elmentem, ami már csak azért is volt jó, mert egyszerre volt Hermiével. Eddigi legjobb szeretkezésemen - direkt használtam ezt a szót - voltam túl. Granger még mindig rajtam feküdt.
- Lehet, hogy lassan vissza kéne mennünk - javasolta.
- Jajj, ne rontsd már el ezt a jó pillanatot - kacagtam.  - Elvégre szombat van. 
- Igaz - csókolt meg. - Szeretlek - újabb puszi.
- Én is szeretlek - mosolyogtam.
Átnyúlt maga alatt és kihúzott magából. Ezután lábait és kezeit rajtam átvetve feküdt le mellém.
- Jó éjt - harapta meg a nyakam.
- Tee - öleltem meg.

Úgy beszéltük meg a többiekkel, hogy vasárnap tartunk még egy DS-gyűlést, ami 9- kor kezdődött volna.
Kinyitottam a szemem nagy nehezen. Kezdtek beugrani a képek: a vacsora, a szex, Hermione... Ott feküdt még mindig rajtam. Elaludtunk volna? El kezdtem egy óra után kutatni, hátha találok valamit. Halk pukkanással megjelent a mellettem lévő éjjeli szekrényen. Hát persze, a Szükség Szobája! Nyolc huszonöt volt. Rápiantottam Hermire. Hosszú percekig csak bámultam, és gyönyörködtem a látványban. Hihetetlen szerencsém volt! A suli legjobb diákja volt a barátnőm, aki mellesleg nem a származásom, vagy a méreteim miatt szeretett. Mosolygott álmában. Fejét a mellkasomra tette, így felszabadult a bal kezem, amit a jobbal egyetemben a tarkóm alatt tartottam. Elmondhatatlanul boldog voltam. De aztán Hermione keze hirtelen útnak indult. Végig haladt a mellemen, majd a hasamon, végül megállt az ágyékomon. Reflexből rámarkolt a farkamra. Hogy ennek a lánynak mindig ilyen hideg a keze! Érintésétől összerezzentem, mire ő nyögött egyet. Elég kellemetlen érzés volt. Rajtam feküdt egy csaj, ergo nem tudtam mozdulni, ráadásul a faszomat markolászta, és még a merevedés is megindult. Hiába a hidegség, ha az egy ilyen lány kezeiből árad. És ezt odalent is tudták. Már majdnem teljesen egyenesbe voltam, mikor Hermi elmosolyodott. Kinyitotta szemét és felnézett rám a mellkasomról. 
- Tényleg azt hitted, hogy alszom? - nevetett.
- Eléggé elhittem.
- Elaludtunk. Mennyi az idő?
- Asszem fél 9.
- Akkor jó - hirtelen riadt képet vágott. - Mennyi?! Dehát akkor mindjárt kezdődik az edzés!
- Úgy van - helyeseltem.
- Készülődj! - ugrott ki az ágyból.
- Álló fasszal? Nehezen.
- Nem bánom, egy gyors menet még belefér - azzal vissza feküdt mellém.
Még fel sem eszméltem, már a szájába vett. Mennyei érzés töltött el. Elképesztően profi az életem. Mikor úgy gondolta, hogy elég síkos vagyok rám ült, és ritmikusan neki állt lovagolni. Nem viccelt a gyors menetnél a gyors szóval. Diktálta a tempót rendesen. De őszintén szólva nem bántam, nekem tetszett, és a sikításokból ítélve neki is. Pár perc után láttam, hogy kezd fáradni, így a hátára fordítottam és teljes sebességgel neki álltam döngetni. Lassan érezni kezdtem a csúcs közeledtét. Ahogy elérkezett az idő ráfogtam a farkamra, kihúztam Grangerből, rántottam egy-kettőt aztán kifestettem a hasát. Ezután percekig csak szuszogtunk, úgy kimerültünk. Miután nagy nehezen összeszedtük magunkat, csobbantunk egyet, bekaptunk néhány falatot és pontban 55 kor kiléptünk az ajtón. Jócskán kicentiztük mit ne mondjak. 
- Ti már ilyen korán? - futott be Potter.
- Igen - válaszoltam Hermi helyett. - Mert valakinek sietnie kellett - néztem jelentőség teljesen barátnőmre.
- Késésben voltunk - felelt nemes egyszerűséggel.
- Hát hogyne. És a többiek még mindig abban vannak - magas labdát illik lecsapni.
Válasz helyett csak egy "ezt még visszakapod" mosollyal nézett rám. Ekkor futott be Luna is, és szinte vele egyszerre jelent meg az ajtó a falon.
- Szerintem menjünk be - vezényelt Harry.