A négy szabály

Az első szabály/2

Hűha.

James Hamilton már első látásra több, mint valaki, akin csak úgy átsiklik az ember pillantása. Legalább egy fejjel magasabb nálam, és csupán a megjelenése hatalmat és tekintélyt áraszt. Nem vagyok benne biztos melyik emeleten dolgozik és mit, de kidolgozott izmai kemény erőnléti munkáról árulkodnak.

Észreveszem, hogy megbabonázva figyelem, ami nagyon nem tetszik. Mégis, a szemei szinte azonnal magukba szippantanak; világoskék íriszei szürkén sejlenek az olcsón kivilágított teremben, és tekintete többet rejt, mint amennyit elárul. Pillantása kérdő, mintha várna valamit, de nem foglalkozok vele. Szemeim ekkor markáns állcsontjára siklanak, majd állától követve az éles vonalat a homlokára, és göndör fürtjeire esik pillantásom. Szőkésbarna tincsei kuszán keverednek egymással, mintha önálló életet élnének.

Kétség sem fér hozzá, hogy James Hamilton helyes. Van benne valami különleges, amitől az ember pillantása akaratlanul is odatapad. Világos tónusaival egészen úgy tűnik, mintha nem is itt született volna, hanem Fent. Nincsen fekete haja, sem sötét szemei vagy a fényhiánytól fakó bőre, mint a legtöbb itt élőnek.
James teljesen, totálisan más.

Ekkor a fiú felvonja az egyik szemöldökét, és világoskék szemeivel szórakozva rám néz.

-Elvitte a cica a nyelvedet?

Az első pillanat okozta köd azonnal szétoszlik, és dühösen összehúzom a szemem.

Remek.

A jövőbeli férjem egy öntelt barom.

-Hát, nehezen lehet egy ilyen csoda mellett megszólalni, mint amilyen te vagy - szólok vissza gúnyosan, mire James elvigyorodik.

-Látszódott is rajtad...

Idegesen készülök ellenkezni, amikor a lila nő újból szónokolni kezd.

-Carmen White, ismerje meg James Hamiltont. James egy hete töltötte be tizennyolcadik életévét, és az ötödik emeleten dolgozik. Hűséges, odaadó és romantikus társ - kevesen múlik, hogy ne horkanjak fel hangosan. - James, maga pedig már ismeri Carment a papírokból - mondja.

-Igen, és van benne egy kivetnivalóm is - szól James.

A Bizottság főnökasszonya homlokráncolva mered rá.

-Éspedig?

-A papíron az állt, hogy kedves.

Sértetten kapom fel a fejem, a lila inges nő pedig unottan sóhajt.

-A személyes problémáik már nem a mi ügyünk. A próbaidejük két hét, ami alatt van idejük jobban megismerni, és elfogadni egymást. Ez alatt a két hét alatt önök folyamatos megfigyelés alatt állnak, hogy szükség esetén beleavatkozhassunk a dolgok menetébe - néz az előttem álló Jamesre sokatmondóan. Amikor megértem, miért, akaratlanul is felfordul a gyomrom. - Továbbá önök kötelesek beköltözni a hatodik szinten található közös lakásukba.

Döbbenten meredek a nőre és érzem, hogy James is megfeszül mellettem.

-Ki kell költöznünk az eddigi otthonunkból? - kérdezem remegő hanggal.

Bár utálom az otthonomnak minden kis négyzetméterét, hirtelen átértékelődnek bennem a dolgok. Az utálatom Apa és Angie iránt halványan emlékeztetett a múlt zord éveire, azonban mégis szívesebben élnék velük, mint egy vadidegennel, akivel meghatározott percben kell majd lefeküdnöm.

Már a puszta gondolattól is kiráz a hideg.

-Az eddigi otthonukat a kormány pénzéből felújítjuk, önök pedig egy új életet kezdenek, amibe az új lakás is beletartozik - mondja a lila inges nő. -Az utolsó megjegyzendő információ pedig - szól kifejezéstelen arccal - Szeretném, ha tisztában lennének vele, hogy bár a közös otthonukban nem lesznek megfigyelve, mindenfajta szeretkezés, amely nem a kormány felügyelete és tudta mellett történik, tilos. A Hármas megszegésének bizonyul, és halálbüntetéssel jár. Ennyi mára - húzza fanyar mosolyra a száját az asszony, és nagy mozdulatokkal összepakol az asztalján, majd egyszerűen kisétál a teremből.