1. Nincs gyilkolás
2. Nincs szerelem
3. Nincs szex
4. Nincs szabadság
Carmen White eddig nem törődött a világát körbevevő négy szabállyal. Szinte fel sem figyelt rájuk, egészen addig, amíg bele nem került az érdekházasság kötelező folyamába, és megi...
-Ez nem fog működni - mondja James, majd felkel, és egy mozdulattal felül az ágyra.
Kell pár pillanat, amíg eljut az agyamig az, amit mondott. Aztán egy másodperc alatt múlik el a varázs, ami körbevett. Ezzel együtt a szívem fájdalmasan összefacsarodik, majd kitágulnak a szemeim, és azonnal érzem, hogy forró könnyek gyűlnek bele.
Elutasított.
Ködös fejjel, tompán állok fel. Enyhén megremegek, ahogy elképzelem magam kívülről, ahogy kinézek. Nem merek Jamesre nézni, hogy mit csinál. Szó nélkül elindulok ki a szobából.
-Carmen!
Nem várom meg, hogy James mondjon valamit, mert félő, hogy elsírom magam előtte.
Csak mikor leérek a lépcsőn az alsó fürdőszobába és magára zárom az ajtót, akkor török ki könnyekben.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Szipogva átkozódom húsz perccel később a hűvös csempének dőlve. A szemeim pirosak, a kezem és a testem egyformán remeg. Mindeközül úgy érzem, a szívem a legrosszabb - darabokban van, mint egy aprított üvegdarab.
Nem tudom felfogni, hogy hogy válthatott ki belőlem vakaki ilyen reakciót, akit mindössze pár napja ismerek. Aki eddig egy bunkó, elképesztően helyes, kétlábon járó sárm volt, és aki ma úgy gondolta, játszik velem egy kicsit.
Gondolatban lekevertem magamnak két jókora pofont, hogy hagytam magam.
Fel sem fogtam, hogy mi történt abban az egy másodpercben, amikor így megváltozott. Az előző pillanatban majdnem megcsókolt, a másikban... a másikban pedig ez nem fog működni.
Mi nem fog működni?!
James ekkor harmadszor kopogtat az ajtón.
Nem válaszolok, csak halkan sóhatjva remegek meg újra.
Nem fog működni.
Nem fogok működni.
-Carmen, szerintem eléggé félreértettél! - mondja James ugyanazt, amit az előző két alkalommal.
Felfortyanok.
Igen, biztosan félreértettem azt, hogy ez így nem fog működni.
Nem válaszolok, de közben tudom, hogy nem maradhatok itt az örökkévalóságig. Reszketve kifújom a levegőt, és feltápászkodok. Megállok a tükör előtt. A szememen enyhén látszik csak a sírás, az arcom halvány és sápatag.
-Kérlek, engedj be! - könyörög James a túloldalról, mire dühösen szembenézek a tükörképemmel.
A rohadt életbe is!
Mielőtt meggondolhatnám magam, mérgesen kinyitom az ajtót, és kipördülök rajta.
James zavartan néz velem szembe. Felveszem a szemkontaktust a fiúval, akinek a tekintetében némi szomorúság villan, ahogy végignéz rajtam.
