Piszkos Jàték

1.rész-A kezdetek

Az utcàk rég kihaltak a sötétség  àtvette az uralmat. Egyedűl a pislàkoló làmpàk halovàny fénye, nyújt némi vilàgossàgot az  utakra. A tàvolból hallatszódó üveg csörömpölés és a halk, de lélekbe markoló sikolyok vàltakozàsa törik meg az utca némasàgàt. Gyakran làthatunk részeg remény vesztett embereket henteregni a jàrda szegélyeken, àltalàban ezek frissen kirugott üzlet emberek, vagy az uzsoràs àltal örületbe kergetett csődtömegek, kik az egyetlen kiutat a halàlban làtjàk. A rendőrök pedig mind kezdő amatőrök. Ha elég pénzed van még a holttesteket is eltakarítjàk utànad. Ez itt Gangnam szégyene.

Lassan,de biztosan haladtam,pisztollyal a zsebemben. Gondolataim pattogtak, Még is mit keresek én itt? Miért küldött ide az apám? Semmit se tudtam, csak azt, hogy meg kell keresnem egy tükör ajtajú épületet, majd ott átadnak nekem egy bőröndöt mit biztonságban el kell juttatnom az irodájába. Csupán két szabály volt, semmi körülmények között se nyithatom ki és nem kérdezhetek. Egy kicsit megijesztett ez az egész ügy. Tisztában vagyok vele, hogy az apám már fordult sötét dolgokhoz, nem is egyszer. Hisz, hogy tudta volna másképp felhozni a céget a szennygödörből ily rövid idő alatt a csúcsra. Épp ezért sok ellensége van a  világban.

Ez volt az első ügyem, ha sikerrel járok beavat mindenbe, hogy készen álljak átvenni a cég irányítását mire oda kerül a sor. Sok piszkos ügye van és ez csak az egyik a rengetegből. Hosszú út lesz,de én készen állok, hogy vigyem tovább az apám örökségét.

Már csak pár méterre vagyok a célomtól. Egy hatalmas épületről van itt szó, semmi kivilágítás , az ablakok hatalmasak és mind sötétített üvegből készülhettek, az ajtaja tényleg mintha csak tükörből lett volna. A bejárat felett egy felirat volt látható, de a sötétség ellenem dolgozott így csak egyetlen egy szót bírtam kiolvasni....figyelünk!... A bátorságom itt inakba szállt és a félelem gondolata befészkelte magát az agyamba.

Lassan itt állok 10 perce,  a gondolataimat terelve próbáltam megfejteni a feliratot, sikertelenül. Majd az ajtó nyílt és egy fekete maszkos, kigyúrt férfi karomnál fogva megragadott és húzott egészen egy irodáig . Itt se voltak másképp a fényviszonyok, csupán árnyakat láttam mindenhol, majd hirtelen felkapcsolódott a villany az ajtó túloldalán. A zár kattan s az ajtó nyílt. Újabb két maszkos ember tárult a szemem elé. A helyiség középen egy termetes asztal helyezkedett el mögötte pedig egy 50-es éveiben járható férfi. Az arcán a magabiztosság s a szigorkeveréke tükröződött egy kis megvetéssel fűszerezve. Intett felém s én már is elébe kerültem . A testőrei ekkor a célom tárgyát felrakták az asztalra és mellém álltak.

-Nos, Kwon JiYong, van fogalmad mi van ebben a bőröndben?- kérdezte teljes nyugodtsággal.

-Nem, uram.-feleltem a félelmemnek a legkisebb szikráját se mutatva.

-Helyes!-mosolyodott el és folytatta mondandóját.-A te érdekedben, ne is próbáld meg kinyitni.-Majd rám mosolygott. Mintha csak az ördöggel tárgyaltam volna. A két testőr a kezembe nyomta a bőröndöt és kikísértek, jobban mondva kidobtak az ajtón.

Az apám tanácsát követvén, 50 méter megtétele után hívtam a fuvarom és haladtam tovább. Nem sok idő múltán már a kirendelt fekete autóm is megérkezett az előre megbeszélt helyszínre. Az út alatt jobban szemügyre vettem a csomagom, egy fekete bőrből készült, két tároló helyes, fényes bőrönd volt a tulajdonomban. A kísértés nem hagyott nyugodni, de én ellenálltam. 

A kocsi megállt s én kiszálltam.Ahogy beléptem az ajtókon egyfajta érzés kerített hatalmába. Pontosan nem tudtam elmondani, de sejtettem , hogy valami nincs rendben. A liftnél két testőrnek kellett volna fogadnia, de nem voltak ott. Vállat rántva mentem fel a 23. emeletre s eközben az érzés egyre erősebb lett, s már a testemet uralta. Meghátráljak vagy menjek tovább? Nem, nem lehetek ily gyenge, már csak az apám miatt se, azt akarom,hogy büszke legyen rám. Bátorságomat összeszedve, félretévén azt a kellemetlen érzést mi eluralkodott rajtam, léptem be az irodába, de a látvány mi ott fogadott örökre belevéste magát az agyam minden egyes pontjába...

Vér, vér mindenhol, s az apám a székben egy golyóval a fejében. A piros víz még mindig csurgott a fejéből s a mindig kifogástalan öltönyét vérnyelővé változtatva tűnt el a szövetében.

Én az ajtóban állok szoborrá dermedve egy bőrönddel a kezemben. Csak nézem őt, az élettelen sápadt testét. E pillanatban nem éreztem semmit, se fájdalmat, se szomorúságot az ég világon semmit, csak a nagy ürességet mi lassan kitöltötte az egész testemet... 

Ekkor mintha csak megírták volna előre tudtam mit kell csinálnom, a zsaruk nem láthatják meg mi történt itt, mert ha nyomozásba kezdenek kénytelenek lesznek beavatni a nagyobb erőket és itt olyan dolgok kerülhetnek  felszínre mit a pénz sem lesz képes megoldani. S akkor mindennek vége lesz. Így elővévén a birtokomban lévő pisztolyom letöröltem és rideg kezébe helyeztem. 

-Öngyilkos lett, nem bírta tovább e hatalmas nyomást és...és ezt tette magával.-majd tekintetem a bőröndre meredt, elmosolyodtam és kezembe vévén egy utolsó pillantást vetve apám holttestére indultam ki a cég épületéből. Beraktam a parkolóban álló autómba a csomagot és meg se álltam hazáig.  A lakásomban eldugtam a bőröndöt és egy pohár whiskyvel a kezemben ültem le nappalimban lévő kanapéra.A gondolatok már nem cikáztak a fejemben, a nyugodtság átjárta egész testemet és nem aggódtam a holnap miatt, már nem...

köszönöm, hogy elolvastad és nagyon boldog lennék a a véleményedet megosztanád velem valamilyen formában! 

BY.:SeoYoun