Rose naplója

#2

Mint később kiderült a gyámügy volt és azért jöttek értem mert tudták hogy anyám mivel küzd ezért elvettek tőle. Gondolták jobb lesz nekem. De tévedtek mert csak most jött a java. 2 hét múlva olvastam az újságban hogy:

"Christina Volkov-ot tegnap este holtan találták meg a lakásán. Valószínűleg öngyilkos lett. Mint kiderült hogy a férje Sergej Volkov 2 éve tűnt el ennek következményeként alkoholista lett az is közre játszhat hogy lányát 2 hete vették el tőle. Össze zuhant és ezért vetett véget életének.Búcsú levelet is találtunk nála.

A halál nem álom, feledés,
Virágos, gyönyörű kert,
Hol bűvösen csobogó vízesés
Kecsegtet, szépségre kelt.

Magamba csípek, hogy ne fájjon
Hogy a szabadban, fák között
Ocsúdjak fel, túl a halálon,
Álom- rabságba nyűgözött.

A szomszédokkal is beszéltünk.
" Ó a szegény Christina nagyon szerettem őket. A férje nagyon rendes volt mindig segített ha valami baj történt. Nagyon sajnálom hogy ez történt vele. A kis Rose is nagyon aranyos volt. Olyan jó kedvű volt mindig, sajnálom hogy ilyet kelett át élnie"

"Soha nem gondoltam volna hogy Christina ilyesmire képes lenne. Én nem úgy ismertem meg amikor ide költöztek."
Amint tudunk még valamit Christina esetéről azonnal jelentkezünk.

Azon az éjszakán nem bírtam aludni. Csak anyám járt a fejemben hogy miért tette ezt. Csak az ágyban forgolódtam. Emlékszem hogy a vihar is ki tört. Én pedig ki mentem az esőbe és le ültem a kis padra és csak hagytam hogy mindnenem vizes legyen. Bármilyen volt anyám én szerettem még akkor is ha az apám halálát nem bírta fel dolgozni. Vártam és csak vártam. Azt nem tudom hogy mire de csak ültem és néztem az eget és hagytam hogy az eső végig folyjon az arcomon. Majd egy kis sírógörcs tört ki belőlem. Ahogy sírtam éreztem hogy jobban vagyok és csak azt akartam hogy anyámmal legyek.
Bármi áron.