Prológus

2K 132 54
                                    

A lány halkan pityeregve ült a földön. Két kezével szemeiből törölgette ki könnyeit, hát ha látni fog valamit, de ez nem sikerült, hiszen a könnyfátyol újra és újra megjelent szemei előtt.

Most borzasztóan haragudott a fiúkra, amiért kiközösítették. Jobban bele gondolva nem is akart velük lógni. Katsuki mellkasa előtt összefont karral vigyorgott, mint, aki jól végezte dolgát. A lány előtt állt.

-Na, akarsz még velünk jönni?

-Nem!-szipogott a lány miközben még mindig szemét törölte.-Utállak! Nem vagy többé a barátom!

-Haa? Nem mintha eddig az lettem volna!-morgott.

-Jól megmondtad a hisztisnek Katsuki.-szólalt fel a háta mögött egy szárnyakkal rendelkező nagydarab fiú.

-Nincs szükségünk selejtekre, nyugodtan itt tarthatod magad mellett Dekut is.-mondta miközben hátat fordított a lánynak.

(Név)nek hosszú ideig ez volt az utolsó emléke gyermekkori barátjáról Bakugou Katsukiról.

Évekkel később enyhe görccsel a gyomrában érkezett meg az U.A. Vizsgájára. Tudta, hogy tökéletes vizsgát kell írnia, hisz az ereje semmit sem ér robotok elleni harcban.

Épp ezen gondolkozott, mikor neki ment valakinek.

-Úristen! Ne hara—

-NEM IGAZ HOGY NEM TUD— (Név)?

-Bakagou? Te is az U.A.ba felvételizel?-kérdezte a lány miközben a srác nyakába ugrott.

-Szálj le rólam.-fejtette le a kezeket nyakából a srác félre pillantva. (Név) csak megrántotta a vállát, majd rámosolygott.

-Kéz és láb törést Bakagou!-mondta és tovább állt.

-Tss. Idióta nőszemély.

~^~*~^~

Rengeteg tehetséges diák volt a vizsgán, így (Név) kicsit aggodalmaskodott, hogy nem lett elég pontja.

-Ne nyugtass! Nem tudok megnyugodni.-morogta testvérének.-Ez nem ilyen egyszerű, te is tudod.  Összesen huszonkét pontot szereztem.

-Be fogsz jutni, ne aggódj már! Bontsd ki azt a szart!

Így végül a lány bement a szobájába,és öccse bíztatására kinyitotta a levelet. A kisfiú karba tett kezekkel támasztotta a hátát a falnak, úgy várt, még nővére feltépte az ajtót és a nyakába borult.

-Bent vagyok!-szipogta (Név).-Bent vagyok! Be jutottam! Hős leszek!

/komoly hangvétellel mondom nektek gyermekeim ez nem egy lightos történet lesz, aki nem szereti hogy a Reader ribi akkor az ne is olvassa tovább! Puszi a nózira és buksi ismi.~/

F.R.I.E.N.D.S.Where stories live. Discover now