F.R.I.E.N.D.S.

Midoriya és Uraraka

(Név) nyújtózkodva dőlt az asztalra ezzel végig simítva Midoriya karján, aki erre megremegett.

-HOZOK INNI VALÓT!-pattant fel vörös fejjel, teljesen zavarban. A lány csak felkuncogott.

-Deku-kun..-szólalt meg a másik lány is, aki jelen volt. Szúrósan pillantott (Név)re, ami fura volt, mert sose volt ilyen senkivel.-Tudom mit tervezel, és egyáltalán nem tetszik.

-Nem? Kár! Sose akartam kikérni a véleményed.-mosolyodott el a másik közelebb hajolva Ochakohoz, aki ennek hatására elfordította tekintetét. Mérges volt.-Csak nem beláttad, hogy kedveled őt?-erre el is pirult.

-Honnan veszed ezt?

-Khm. 'Jaj, ő csak egy barát, persze nagyon menő, de csak a barátom.' Mégis ennek ellenére Iida elég sokszor hagy kettesben titeket.-vigyorodott el még közelebb hajolva. Magába szippantott egy keveset Uraraka illantából.-Hmm, milyen édes...

-H..Hé!-kúszott távolabb a félénkebb.

-Hm? Talán, az ajkaid is ilyen édesek?

-NA!-távolodott méginkább.-Nem akarom! Hallottam hogy mit csináltál Sero-kunnal és Todoroki-kunnal!

-Akkor azt nem hallottad mit csináltam Minaval,igaz?-szaladt végig (Név) nyelve felső ajkán. Még közelebb hajolt.-Szerintem az neked is tetszene.Ahj. Az ajkaid annyira hívogatóak Ochako-chan~

Uraraka kezeit a lány vállára tette és megpróbálta eltolni magától, de ő erősebb volt. Ajkaik elmáshoz simultak. Uraraka hitetlenkedve vette tudomásul, hogy első csókját egy lány vette el tőle. Ám ekkor jött csak a java, ugyanis (Név) nyelve óvatosan át kúszott ajkai között és apró mozdulatokkal táncba hívta az ő nyelvét is.

Egy kis idő után viszont valahogy teljesen magával ragadta az érzés és ezért kezei nem tolni kezdték a másikat hanem húzni. Ezt tudomásul véve (Név) bele mosolygott a csókba.

-BO— BOCSÁNAT!-hallották az ajtó felől Izuku hangját. Ochako a fiú hangjára elszakadt a mámorító bűnös ajkaktól, de nem tudott másfelé nézni, csak (Név) ajkait figyelte, amik egy mosolyra húzódtak.

-Ah, Midoriya-kun!-paskolta meg boldogan maga mellett a helyet.-Ne mentegetőzz, hisz nem mindig lát ilyet az ember. Gyere, inkább csatlakozz te is.

-M m m m m MI?-dadogott a brokkolira emlékeztető fiú.

-Ne szégyenlősködj ennyire.-mosolygott továbbra is, még Uraraka nyakában lévő kezét simogatta.

-Szóval, tényleg igaz, amit rólad mondanak?-tette le a tálcát az asztalra, amin három pohár pihent tele jeges teával.-Tényleg?

-Miért ne lenne igaz?-emelte meg szemöldökét értetlen (Név).-Most mérges vagy, mi?

A fiú megingatta fejét és letelepedett a lányok mellé.

-Inkább csalódott.-motyogta és felemelte tekintetét, úgy hogy az a lány tekintetével forrjon össze.

-Sajnálom, hogy ekkora csalódást okoztam, Apu.-ejtette ki gúnyosan a szavakat (Név), majd megragadta a fiú nyakkendőjét és magához vonva megcsókolta.

Izuku teljes mértékben úgy reagált, mint Ochako, így mikor a lány elhajolt tőle halkan kuncogott.

-(Név)-chan...-fordult fejével a hang irányába ahonnan Uraraka egyből letámadta ajkait. Ez ismét egy apró nevetés félét csalt ki belőle. Tetszett neki ez az Uraraka Ochako. És hiába hogy Izuku folyton félre pillantott és vöröslött akár csak Kirishima haja, a teste reakciói ellen nem tudott semmit tenni.

-Ne félj Izuku-kun~ egyikőnk sem harap, és mindkettőtöknek nagyon jó lesz.-mondta elvállva az édes ajkaktól.

-Fenébe.-szűrte ki fogai közül a kis brokkoli és oda hajolva elkezdte (Név) nyakát csókolgatni óvatosan. Kicsit ügyetlen volt és ezt ő is megérezte.

-Ne aggódj!-mosolyodott el a lány miközben ujjai lassan táncoltak végig Ochako oldalán, ezzel halk sóhajt kicsalva belőle.-Nem megy mindenkinek egyből. Segítek egy kicsit.

(Név) közelebb hajolt a fiúhoz és ajkait a nyakára tapasztotta.

-(Név)....chan...-suttogott remegő hanggal Izuku.

-Ezután mocskosnak fogod érezni magad.-suttogott a fülébe, még ujjai óvatosan Ochako fehérneműjén siklottak végig. Másik keze pedig a fiú egyre keményebb tagjára simította.

~*~^~*~

-OI RIBI!-rúgta be az ajtót Katsuki. Épp a haját igazította meg.-TÉNYLEG? HALÁL KOMOLYAN?!

-Ne üvöltözz!-engedte lentebb vállairól a gyűrött inget.

-ÖLTÖZZ MÁR FEL!

-ÉPP VETKŐZNI AKAROK KÉZIGRÁNÁTFASZFEJ! SZÓVAL CSUKD BE AZT A RETKES AJTÓT!

-NE AGGÓDJ, ÚGY BECSUKOM, HOGY RÁD SZAKAD A MENNYEZET!

-MÁR MEGINT MI A GECI BAJOD VAN?

-AZ A ROHADÉK DEKU?!KOMOLYAN!?

A lány csak elvigyorodott és ledobta a ruha darabot. A fiú felé fordult és melltartóval takart mellei előtt össze fonta karjait. Egyik kezét arcá elé emelte, ujjával közelebb hívta a srácot.

Katsuki irritált léptekkel került közelebb (Név)hez. Egy apró féltölcsért csinàlt az egyik kezéből.

-Deku és Ochako is.-suttogta a lány és egy széles vigyorral hajolt el. A fiú reflexszerűen ragadta meg a lány arcát.

-Undorító vagy!

-Minden egyes alkalommal jösz és elmondod. Nem vetted még észre hogy rohadtul nem érdekel?-nevetett az arcába.-Szeretem ezt csinálni. EZ az, amit csinálni akarok. Inkább legyél jó barát és támogass!

-ABBAN HOGY RIBANC VAGY?

-Vagy abban hogy abba hadjam.

-MI...ivan?-halkult el a fiú. (Név) keze óvatosan Katuski csuklóját fogta meg.

-Uhm.-ingatta meg fejét.-Engedj el.

-Tss.-engedte el a lányt, és hátrébb lépett.

-Katsuki, tudod kezdelek nem érteni. Mindig kiakadsz...

-Mert utálom...

-MIT? MIT UTÁLSZ?!

-EZT AZ EGÉSZET! VÉGIG NÉZNI HOGY MINDENKI ALÁ BEFEKSZEL...

-Te is akarsz egy falatot?-kérdezte ridegen a lány és egyik válláról lelökte a melltartó pántot.-Ha csak ezt akarod, itt van, csak tessék.

-KUSSOLJ! Fogd be! Fogd be!-sziszegte mérges tekintettel a fiú.

~*~^~*~
-U..uhm...(Név)-chan!-hallotta Izuku hangját. A következő pillanatban már mellette ült.

-Helló Izuku-kun.-mosolygott kedvesen, mire a zöld hajú fiú teljesen elvörösödött.

-Cs...cs...csak meg akartam köszönni.

-Ugyan mit?

-Hogy meg adtad a kezdő lökést nekünk.-mondta Midoriya.-Holnap délután, neked köszönhetően lesz egy randink.

-Örülök neki.-mosolygott (Név).-De ne köszönd meg. Csak...csak kihasználtalak titeket.

Folyt.köv.