F.R.I.E.N.D.S.

Todoroki

A lány két kezével rátámaszkodott Todoroki padjára. A fiú felpillantott a füzetből.

-Segíthetek valamiben?-kérdezte miután vagy jó fél percig egymás szemébe bambultak.

-Máskülönben kerülnélek, nem igaz?-mondta önelégült mosollyal a lány. A fiú felsóhajtott.

-Ha azért jöttél, amiért gondolom. Tisztázni szeretném, hogy esélytelen.-hunyta le szemeit egyidőben a füzete össze csukásával.

-Ha tudnád, hányan mondták ezt nekem.-hajolt közelebb.-De végül én nyertem.-Todoroki felállt az asztaltól, és elindult az ajtó felé.

-És úgy véled ez a technika velem is működni fog?

(Név) mögötte két lépéssel lemaradva követte.

-Tudod Todoroki, ti fiúk majdnem mind ugyan olyanok vagytok.-kulcsolta össze saját ujjait a lány maga mögött.-Ha valaki megfogja a fantáziátok, na meg a farkatok, onnantól nem igazán álltok le, még meg nem fektetitek.

-Valóban?-haladt továbbra is előre a fiú.

-Uhm.-bólintott.-Legalábbis, én így tapasztaltam.

-Értem.

-És a te fantáziád is sikerült megragadnom.

-Úgy véled?

-Ha nem így lenne...-gyorsított a léptein majd a fiú elé került, magabiztos mosolya továbbra se lehetett letörölni arcáról.-Most nem beszélgetnénk.

Todoroki (Név) szemeibe mélyesztette tekintetét. Nem mutatott érzelmet. Kezdett meginogni abban, hogy tényleg vissza tudja utasítani a lány nyilvánvaló felajánlkozását. Valami vonzó volt benne számára, de nem tudta, hogy mi az.

"Franc.."gondolta magában a fiú, miközben lehunyta szemeit és kikerülte a lányt.

-Ne erőlködj!-jelentette ki.

-De Todoroki-kun!-lépett utána a lány, és mellette lépkedett.-Ha mégis meggondolnád magad, akkor tudod, hogy hol találsz.

-Ha meggondolom magam, akkor megkereslek.-mondta rá se pillantva.

-Egy angyal vagy Shouto.

~*~^~*~

(Név) ledobta a táskáját az asztalra, majd beleugrott az ágyba.

-Végre.-sóhajtott fel.-totál kikészítenek ezek az edzések.-Ekkor csipogtt a telefonja. Érte nyúlt. Egy értesítés világított a kijelzőn.
"MATEK KOREPETÁLÁS A KÉZIGRÁNÁTFASZFEJJEL"-Ah, Boi! Ne már, most annyira nincs kedvem hozzá...

Hasáról át fordult hátára. Azon gondolkozott, hogy át kellene öltöznie. Egyik karjával eltakarta szemeit. A következő pillanatban kicsapódott az ajtó.

A lány ijedtében felült és szoknyáját lába közé gyűrte, hogy eltakarja magát.

-TSS!-dülledtek ki az erek Bakugou nyakán. Becsapta maga mögött az ajtót, a füzetét pedig az asztalra, (Név) táskája mellé hajította.-Mindenkivel össze fekszel, de attól félsz, hogy valaki meglátja a bugyid..

Morgott a fiú miközben a lány elé sétált. Egy kézzel megragadta arcát és vissza nyomta az ágyba.

-Engedj el rohadék!-kapott egyből a fiú alkarjához két kezével. Bakugou szabad kezével megtámasztotta magát (Név) feje mellett.

-Utállak!-sziszegte miközben térdével beerőszakolta magát (Név) lába közé.

-Ne aggódj, én se kedvellek!-szólt vissza a lány miközben körmei bele martak a fiú bőrébe.

-Undorító vagy!-kúszott le keze az arcáról a nyakára.

-Engedj el!-suttogott. A szőke ingerülten csettintett egyet a nyelvével. Elengedte a lányt és le ült mellé, aki pedig felült.-Nem értem ezeket a düh kitöréseid.

-Egy ribanc vagy.-mondta kezeit meg össze fonta karjait mellkasa előtt.-Néha elborul az agyam evégett.

-És?

-És...-nézett a lányra szúrós tekintettel.-Utálom—

Mielőtt folytathatta volna a mondatot kopogtak. (Név) csillogó szemekkel pillantott az ajtó felé, hisz sejtette, hogy ki állhat az ajtó mögött.

-Figyelj Kacchan...elhalaszthatjuk a korepetálást?

-Fulladj bele!-morgott, feltápászkodott és felkapta a füzetet. Majdnem kiszakította az ajtót a helyéről. Todoroki rezzéstelen arccal lépett félre, hogy a másik fiú fel ne lökje.

-Valamit megzavartam?-nézett a lányra, aki csak megingatta fejét.

-Kerülj beljebb Todoroki-kun.-mosolyodott el.-Minek köszönhetem a látogatásod?

A felemás hajú fiú, becsukta maga mögött az ajtót.

-Mintha nem tudnád.

(Név) győzedelmesen elmosolyodott, felállt és pár apró lépéssel előtte termett. Két keze lassan Todoroki mellkasára simúlt, akinek a reakciója csak annyi volt, hogy becsukta a szemeit.

-Jól fogod érezni magad. Garantálom.-suttogott a lány majd egyik kezével óvatosan felsimított a fiú tarkójáig, kicsit közelebb vonta magához és ajkait az övére nyomta.

Shouto nem tétovázott sokáig. Viszonozta a lány csókját és karjaival magához préselte teljesen. Elég hamar elvesztette az agyát.

Minden olyan gyorsan történt, hogy fogalma sem volt, hogy mikor került le róluk a ruha. A lány halk sóhajai és nyögései ott vízhangoztak a fejében, és csak az járt az agyában, hogy több hangot akar kicsalni belőle.

Mindeközben a lány csípőjének mozgása az őrületbe kergette.

-Fenébe.-sóhajtott a fiú miközben bele markolt (Név) fenekébe.

-Nem gondoltam, hogy ennyire vad és tüzes tudsz lenni.- suttogott a lány, majd a fiú ajkaira tapadt.

Folyt. Köv.