Meghoztam a kövi részt. Kétségem sincs afelől, hogy a legizgalmasabb résznél ért véget, viszont a folytatás legalább egy hét múlva jön, mivel nem leszek itthon és netem sem lesz. Azért remélem várjátok, hogy mi történik kettejükkel. Ha tetszett, jelezd valamilyen formában! :)
***
Harry szemszöge
A Milestone Hotelbe léptem, dörzsölve a szemem. Ez egy csodálatos hotel Kingstonban, de számomra az áhítatos előcsarnok ellenére továbbra is szomorú és üres volt. Louis. A neve haraggal töltött el- Louis egy áruló gazember volt, aki ezen a földön csak fájdalmat okozott.
Soha többé nem akartam vele beszélni.
A legrosszabb az, hogy hiába mondogatom magamnak, hogy igaz, hogy Louis valóban szörnyű, rosszindulatú ember, tudom, hogy nem. Louis tökéletes. Louis nem csinált semmi rosszat. Csak a barátnőjét hívta. De ez engem nagyon dühít!
Talán azért mert azt gondoltam – reméltem – együtt leszünk. Azokban a pillanatokban, mikor majdnem megcsókoltuk egymást, hittem hogy van esélyem, hogy viszontszeret. Hogy boldogan élnénk míg meg nem halunk.
Soha többé nem fogok reménykedni.
Elmentem a kristálycsillárok és ezüst gyertyatartók mellett, egyenesen a lift felé. Kétszer ellenőiztem a telómat: '16.emelet, B2 szoba'. A szövegre mosolyogtam, tudván, hogy pillanatok múlva együt lehetek az egyetlen emberrel, aki kiveri a fejemből Louis-t. A liftben megnyomtam a 16-os gombot majd megnéztem magam a tükörben. Egy kicsit összekócoltam a hajam és megigazítottam a kabátomat.
Luke Hemmings- hogy csinálod ezt velem? Már attól ideges vagyok, hogy láthatlak a tökéletes hajaddal és az elbűvölő kék szemeiddel...
Kék szemek. Mint Louis-é.
Úgy éreztem, könnyek mardossák a szemem, de próbáltam a gondolataimat elterelni Lou-ról. Most csak én és Luke vagyunk. Senki más.
Elindultam a folyosón, ellenőrizve a szobaszámokat. A4, B1, B2. Ez az.
Kopogtam és az ajtó azonnal kitárult és megjelent előttem a legszexibb srác, akit valaha láttam.
Leszámítva Louis-t.
FOGD BE!
Luke egy ujjatlan fekete felsőt viselt szaggatott farmerrel. Azt hittem elájulok. Csak álltam az ajtó előtt, szememet nem levéve Isten gyönyörű teremtéséről.
„Uh, hello? Harry, itt vagy?" a kezét vállamra rakta, amitől kis híján eszméletemet vesztettem. „Harry, jól vagy?" Vissza kell térnem a valóságba.
„Oh, yeah, csak nagyon dögösen nézel ki." El sem hiszem, hogy ezt mondtam! Mi van velem? Csak kicsúszott a számból, mint egy... mindegy, hagyjuk is.
Luke felnevetett, karját pedig hátam mögé rakta és beinvitált. Nagyon szép lakosztály volt. „Te is nagyon dögösen nézel ki." Magabiztosan vigyorgott én meg csak néztem rá. 'Harry, újra csinálod.' Elpirultam, megráztam a fejem és elmosolyogtam. 'Sajnálom.'
„Szóval mit akarsz csinálni?" kérdeztem a franciaágy szélén ülve, lábaimat lógatva, érezve a puha ágyneműt kezeim alatt. Ő csak állt előttem és nem válaszolt.
„Fogsz mondani valamit?" kérdeztem. Hosszan bámult, majd motyogta: „Sajnálom, csak... Olyan szép vagy." A szemeim kitágultak és mielőtt észbe kaptam volna, Luke ajkai az enyémnek tapadtak és kezeivel lenyomott az ágyra.
Olyan jó érzés volt, ahogy szenvedélyesen csókolóztunk akár tizenöt percig. Talán ez az, amit ma fogunk csinálni.
A kezemet felvezettem Luke mellkasán, a nyelvemet szájába csúsztattam és őrülten faltuk egymást.
YOU ARE READING
Can't Deny
Fanfiction„Úgy nézel ki, mint aki nagyon élvezi önmagát", turbékoltam kacéran és felé indultam. Amikor elértem őt egy szál boxerben a kezem csupasz mellkasára tettem. A nyakamon megéreztem meleg leheletét, amivel egy bizsergető érzést váltott ki belőlem. A sz...
