Can't Deny

Chapter Three ~ Awkward In France

Sziasztok! Hoztam egy új részt, remélem ez is elnyeri tetszéseteket! :)

***

Louis szemszöge

Repülőgépen ültem útban Franciaországba és az ablakon át bámultam a felhők vidám táncát. Általában a repülések olyan érzéssel töltenek el, mintha én lennék a világ ura. De most nem így érzek.

Liam mellett ültem és ezzel nincs semmi baj, szeretem Li-t, de szeretnék inkább Harry mellé ülni. Ő ragaszkodott ehhez, de mi nem. És én miért nem? Mert azt mondta, hogy kell neki egy kis szünet. Hülyeség!

Harry szeret mellettem ülni – legyen az kanapé, vonat vagy egy kibaszott repülő – és tudja, hogy én is szeretek mellette lenni. De tisztán megmondta, hogy ez idő alatt nem akar a közelemben helyet foglalni. Tudom, marhaság, hogy ez szomorúvá tesz, de most elutasítva érzem magamat. Ez nem olyan, mintha én és Harry járnánk, mert csak jó barátok vagyunk.

A tegnap történteket kerüljük, a lábjátékunkat az asztal alatt. Végül is befejeztük, de elég furcsa volt az egész. De jó érzés. Aranyos és barátságos. Aztán Harry hirtelen elhúzta a lábát és alig szólt hozzám a nap hátralévő részében.

Nem könnyíti meg a dolgaimat. Két hónap szabadidőnk van, ebből egyet Harry-vel és a többiekkel szeretném tölteni. Addig beszélni fogok Harry-vel. Basszus, de elszánt vagyok.

***

Harry szemszöge

Megérkeztünk Párizsba, a csomagjainkat összeszedtük és elindultunk a taxi irányába. Hirtelen két erős kezet éreztem, amint körülölelnek. Megborzongtam az érintéstől, megfordultam és látom amint Louis rám villantja mosolyát. Oh, ne.

Megkíséreltem kiszabadulni a karjai közül, mintha játszanánk, de nem nézi jó szemmel, ha vesztésre áll. Ezért minden erejével azon van, hogy minél erősebben szorítson. Nem hazudok, élveztem, de kezdett olyan lenni, mintha meg akart volna ölni. Az égszínkék szemével és a tökéletes hajával mintha csak gúnyt akart volna belőlem űzni. A gyomromban viszont már éreztem a pillangókat.

Istenem, segíts!

Elértük a taxit, és közben sok ember, akik a téren ültek csak néztek előre és hátra. Először én szálltam be, így jutott a bal hely nekem, míg Louis leült mellém, túl közel és gyakorlatilag átölelt. Bepánikoltam.

Ezért átfordultam a taxi másik oldalára.

Elég kínos mozdulat volt. Megpróbáltam kicsavarodni Louis fogásából, úgy tettem, mintha fel lennék háborodva és újra megkerestem a megfelelő üléspózt. Oldalra pillantottam, mert kíváncsi voltam Lou reakciójára. De ő nem volt ott. Elment.

Egy fejet éreztem a vállamon.

A vállamra nézek, ahol megpillantok egy fejet, ártatlanul rám vigyorog és karjával körül ölel, ma este már milliomodjára.

Liam észrevette nyugtalanságom és rám emelte szemöldökét. „Már kényelmesebb, Harry?" felnevetett rémült arckifejezésemet látva. Szó szerint Louis karjaiban voltam. Két napja még minden normális volt, most meg már ezt nem tudom kezelni.

Ez az egész lehetne újra normális. Elrejtem az érzelmeimet, mert igen, ez kínos és szerintem Lou nem tudja, hogy az. Viccelődhetnénk és élvezhetném a barátságunk előnyeit – az ölelgetéseket, az érintéseket – annak ellenére, hogy kibaszottul most is őt képzelem magam elé.

Felsóhajtottam és fejemet Lou vállára hajtottam. Boldogan fogadta mozdulatomat és közelebb húzott magához. Nagyon jó érzés volt. Beugrott egy gondolat, ami tönkreteszi a hangulatomat.