Fogadás az öregek otthonában [S.M] {ÁTÍRÁS ALATT}

1.-Végre itt

A hangosbemondó ébresztett ki a gondolataimból,miszerint leszállunk.

Mikor kiléptem a repülő ajtaján,mélyen beszívtam a friss,nyári levegőt a tüdőmbe.
Fogtam egy taxit,lediktáltam az öregekotthonának címét és máris úton voltam.
Nagyon izgatott voltam,és reménykedtem hogy az idei nyaram valamivel eseménydúsabb lesz. Hát az lett...sőt. Túlságosan!

Mikor a taxis odaért,kifizettem,kivettem a bőröndeim a csomagtartóból és egyből mosolyogva néztem fel az épületre.
Robert Johnson Öregekotthona -volt kiírva. (A valóságban nem létezik)

Vettem egy mély levegőt,és mielőtt a kilincsre tettem volna a kezem,sóhajtottam egy nagyot majd lenyomtam és beléptem.

Mikor megláttam,a látvány azonnal mosolyt csalt az arcomra. Fel van újítva a helyiség.
Fehér-kék falak,barna tölgyfa asztalok, fenyő székek,fekete kerekesszékek rajta öregekkel és nem utolsó sorban a nagy hangzavar.
De miután megláttak,mosolyogtak és üdvözöltek. Nem annyira sokan laknak ebben az idősekotthonában de azért van egy magas létszám.

-Sziasztook!-integettem nekik.
-Szia,Allison!-köszöntek vissza kórusban. Igen,mivel elég régóta járok én ide minden nyáron,megengedték hogy tegezzem őket. Azonban megakadt a tekintetem Valakin. Aki közel sem volt öreg. Nagyon is fiatal. Mr.Mendes-t tolta kifele a medencékhez. És az nem volt más,mint Shawn Atyaúristen Peter Raul Mendes.
Felvette a szemkontaktust. A szemembe nézett,és egy mosolyt ejtett. Az a gyönyörű mosoly....De várjunk csak! Mit keres ő itt??!
Mr.Mendes nem lehet a nagyapja! Hiszen nem mondta...Azt mondta hogy csak névrokonok. És én fél év után feladtam a reménykedést hogy a drága unokája az én kedvenc énekesem. Jajj,Allison milyen hülye vagy!! Miért nem vettem eddig észre hogy ez túl furcsa? Gondolatban az Egri Csillagok című vastag könyvvel vertem a fejem. Na meg a hatalmas kiadású Bibliával. És a matek könyvemmel. Aztán a falba vertem a fejem.
Most csaphatnék egyet a homlokomra,de túl feltünő lenne. Inkább a recepcióshoz sétáltam.

-Szia Summer! Megint jöttem a nagyihoz,Dorothy Charles-hoz.-mosolyogtam a jól ismert Summer-re a pult mögött.
-Szia,Allii!De rég láttalak! Már mindenki várt rád! Dorothy pedig a másodikon,a 689-es szobában van.-derült fel a korombeli lány.
-Oh,de jó! Köszönöm!-intettem majd a lifthez mentem.

Mondhatni hamar fent voltam,majd elkezdtem nézegetni a szoba számokat. A folyosó végén volt a nagyi szobája. Ki gondolta volna,hogy a végén van...szerencse hogy van lift,különben meghaltam volna mire ide érek. Adjunk hálát az égnek.

Benyitottam,és a nagyihoz rohantam majd egy szoros ölelésbe vontam.
-Sziaaa Nagyiiiii! Nagyon hiányoztál máár!-köszöntöttem.
-Szervusz Allikém!De rég láttalak! Hadd nézzelek!-tolt el magától.-De magas vagy már! Na meg most még gyönyörűbb vagy angyalom!-mosolygott.
-Oh,köszönöm!-legyintettem.
-Van most udvarlód,aranyom?-kérdezte kíváncsian.
-Nem,nincs.-feleltem.
-Oh,akkor ezesetben,itt van Fred unokája aki körülbelül egy korú veled!-vonogatta a szemöldökét. Nagyi egyből átment Randiguruvá.Csudijó! Most akkor össze akar boronálni Shawnnal? Habár...nem nagyon tiltakoznék ellene! Meg kell hagyni igazán jól néz ki...Allison!Stop! Tuti van barátnője,na meg egy krumpli sem érdekelné.
-Jajj Nagyi! Megint játszod a Randigurut? Dr. Dorothy A Kupidó rendel.-forgattam zöld szemeim nevetve.Ő is nevetett.
-De hát Alli! Igazán fess úriember és hozzád való!
-Az lehet,de őt nem érdeklem! Meg nagyi! Ő egy híres énekes! Biztos van barátnője,és a média is balhét csinálna abból,hogy nemrég volt a Met Gala ahol Hailey Baldwinnal,a híres modellel ment el.-mutogattam.
-Igen,láttam a Facebook-on de kit érdekel a média? Csak ti legyetek boldogok!
-Ezt úgy mondod mintha már együtt lennénk. De a média miatt ez akár a karrierjébe is kerülhet nagyi! Meg ha mondjuk össze is jönnék vele,ami nem lesz,akkor is elterelném a figyelmét a zenélésről és ki tudja mi lehet belőle!-magyarázkodtam. Erre csak egy meglepődött arcot vágott.
-De mindegy is,inkább menjünk le és társasozzunk,vagy mittudomén. De azért ha lehet,kerüljük a Mendes-éket!-mutattam fel a mutató ujjam.
-Nem igérek semmit.-felelte majd kikerült és nyitotta az ajtót. Néha rosszabb mint egy tinilány. Sarkon fordultam és követtem. Magam után becsuktam az ajtót majd újra kinyitottam mivel bent hagytam a táskám. Ha nem felejtettem volna bent,nem is én lennék. Szóltam nagyinak,és meg is jegyezte az utóbbi mondatot. Gyorsan felkaptam és a nagyi után rohantam,mivel a drága nem vàrt meg és előre rohant a lépcsőhöz.
-Nhem Lhiftel mehgyünk?-lihegtem mikor utolértem. De gyors nagyikám van nekem. Még a végén lefutja a maratont.
-Nem.-tiltakozott egy gúnyos mosoly társaságában. Óh,szóval sántikál valamiben...mindent értek.