Fogadás az öregek otthonában [S.M] {ÁTÍRÁS ALATT}

12. Törött lelkek

NARRÁTORI SZEMSZÖG!!

Egy hét múlva Allison már az öregek otthonába tartott visszafelé. Semmi hír édesapjáról, és ő egyre jobban kezdett aggódni, összetörni. Úgy gondolta, ha visszamegy kevesebb alkalma lesz apjára gondolni, és hogy majd lefoglalja magát valamivel

Épp,hogy beért az ajtón, egyből megcsapta a klór és a liliom egyesült aromája. Gyorsan köszönt Summernek, majd felment a szobájukba. Nagymamáját nem találta bent és jelenleg semmi energiája, sem kedve nem volt megkeresni. Lelkileg és fizikailag is ki volt merülve, de többnyire lelkileg. Másra sem vágyott a több órás repülő út után, mint egy kiadós alvásra.

Azért elment a mosdóba is, mert igaz, délután egy óra van, holnapig ki se akart mozdulni.És holnap se. Visszafele lehajtott fejjel sétált, lassan.Hirtelen egy feszes mellkasba ütközött.Az illető a telefonját nyomkodta de mikor felnézett nem hitt a szemének. Shawn állt ott és úgy nézett rá mint aki szellemet látott volna.A lány csak búsan ráemelte szomorú kék íriszeit, és mintha az a fiú lelkébe égett volna.Az a törött,kimerült tekintet.Megszakadt tőle a szíve.A hőnáhított égszínkék szemek most nem ragyogtak, nem csillogott bennük a boldogság.Helyette üresség tátongott benne és szomorúsággal volt teli.A tekintete törött volt. A fiúnak mindenféle szörnyű feltevés átjárta agyát,de egyet biztosra tudott,hogy nem akarta mégegyszer így látni szerelmét. Mert ha még nem is merte bevallani magának, ha az esze tagadta, a szíve nagyon is érezte a szerelmet amit a gyönyörű lány iránt érzett.
-Allison..-ennyi jött ki a száján, ez is csak suttogva. Azt se tudta fiú vagy lány, egyből magához húzta a lányt és szorosan ölelte, tartotta.Úgy érezte, soha többé nem akarja elengedni, nem szeretné semmilyen bajnak kitenni szegény lányt, és hogy az égvilágon mindentől meg akarta óvni. Bevezette a szobájába, de egy percig sem engedte el. Befeküdtek az ágyba, Allison a fejét Shawn mellkasára hajtotta, lábaik összegabalyodtak és Shawn engedte, hogy Allison végre ki engedje magából eddig bentartott fájdalmát, engedte,hogy összetörjön előtte,tudván ő majd összeszedi a darabkáit, és megpróbálja össze ragasztani.Tudni kell ugyan, ha egyszer valami eltörik, sosem lesz újra a régi. A fiú a lehető legszorosabban tartotta a lányt, meg akarta adni neki a biztonságot a karjai közt és meg akarta óvni a légytől is abban a pillanatban.

------MÁSNAP-----

Allison fejfájással ébredt, és kisírt,feldagadt szemekkel Shawn karjai közt. A két fiatal szerelmes most az egyszer átengedte magát egymásnak és félredobták az erkölcseiket,viszont az az este történt. A lány hirtelen nagyon zaklatott lett. Mivel nem szeret megnyílni embereknek, most mégis megtette kevés ismerettségi idő után. Mindig is óvatos volt az emberekkel és nehezen bízott meg bennük. Kényelmetlenül érezte magát, Isten tudja miért,de szégyellte magát,hogy Shawnt terhelte az este önző problémáival. Mocorogni kezdett,amire a fiú is felkelt.
-Jó reggelt, drága. -mosolygott féloldalasan. Még a reggeli mély hangjával,kócos hajával es karikás szemeivel is ragyogóan gyönyörű volt a fiú. És ezt Allison is így gondolta.
-Jó reggelt. -próbált mosolyogni a lány is,bár nehezére esett.
-Ami a tegnap estét illeti, sajnálom,hogy feltartottalak-- -kezdett bele a magyarázkodásba a napsugártól ragyogó barna hajkoronájú fiatal lány.
-Hé, semmivel nem tartottál fel.Sőt,örülök,hogy ott lehettem veled és vigyázhattam rád. És tudd,hogy bennem bízhatsz, és elmondhatsz mindent. Számíthatsz rám bármikor. -mondta a fiú kedvesen, és őszintén.
Allisont melegség töltötte el és jó érzet.Jól esett ez neki.Nagyon is, de nem bízza el magát tulságosan,egyenlőre.
-Megyünk reggelizni? - kérdezte a fiú.
-Ahamm, csak először visszamegyek a saját szobámba, és átöltözök meg lezuhanyzok. Találkozunk a hallban úgy fél óra múlva?
-Az megfelel. -mosolygott édesen Shawn.

Ez után Allison visszament a szobájába, ahol végre nagymamájára is rá talált.
-Szia édesem! Hát vissza jöttél? -üdvözölte mamája vidáman és élettelin.
-Igen, tegnap este. -Nem tehetett róla Allison, a nagymamája mindig megmosolyogtatta és megnyugtatta. -Megyek lezuhanyzok, aztán megyek reggelizni Shawnnal. Te is jössz velünk,vagy találkozunk később?
-Én már ettem, Freddel. Majd később összefutunk, érezd jól magad a kis Mendeszel! -kacagott a nagyi.
Allison mosolygott rajta, bólintott majd elment le fürdeni.
Felvett egy fekete farmernadrágot, és egy fehér trikót, rá egy farmerdzsekit ,felkent egy natúr sminket, és már indult is le.
Lent szokásosan, a bejárattól, a második oszlophoz támaszkodva várt rá Shawn. Amint meglátta a gyönyörű lányt, elmosolyodott és el is indult felé.
-Szia! -köszönt a fiú még mindig mosolyogva.
-Szia, rég láttalak. -kacagott a lány.
Shawnnak jól esett,hogy a lány kacagott, hisz ez valamiféle haladás. Eldöntötte magában, hogy segíteni fogja Allisont,és vigyáz rá, megvédi bármi áron és megpróbálja összeragasztani törött szívét. Akár barátként, akár szerelmeként. Mielőtt még gondolnátok rá, Shawn annyira el volt varázsolva Allison gyönyörével, és törékenységével,hogy az a buta fogadás már ki is ment a fejéből. Jó ez vagy nem? Majd kiderül.

A két fiatal megreggelizett, és a nap további részét a nagyszüleikkel töltötték, négyesben. Kacagtak, viccelődtek, játszottak és mulattak. El feledkezve minden probémájuknak, a Mostnak éltek. Vajon a holnap már nem lesz ilyen feledékeny és spontán?

Sziasztok! Itt is lenne a 12. fejezet. Ezzel a kis résszel le is zárom a történetet egy kicsit,mivel (közkívánatra) átírom! Valószínüleg narrátori szemszögből,mert úgy nekem is jobban megy az írás,remélem nem bánjátok. Ha szeretnétek, erről is leírhatjátok a véleményeteket. ♡
Maradjatok otthon és biztonságban, All the love,
L