" kedves changbin,
a szemeid úgy csillognak, mikor arra a szőke fiúra nézel,
vajon fogsz rám valaha úgy nézni, mint rá? "
ez alkalommal, hyunjin ajkain egy hatalmas sóhaj bukott ki, mikor a levelet végre áttuszkolta az apró résen. a szíve egyre jobban fájt. fájt látnia, ahogy changbin sziporkázott, mikor az ausztrál fiúról beszélt. arra gondolt; vajon, mikor rólam beszél, akkor is ragyognak a szemei? egyáltalán beszél rólam bárkinek is? ahogy a magas fiú lehajtott fejjel kullogott vissza az osztálytermébe, egyre több depresszív gondolata támadt. féltékeny volt, szomorú és dühös, igen, a mesterhármas. hirtelen pár könnycsepp buggyant ki jobb szemének sarkából. autóversenyzőket megszégyenítő gyorsasággal törölte le azt a pár kósza sós cseppet, majd lenyomta osztályterme kilincsét.
VOCÊ ESTÁ LENDO
DEAR CHANGBIN, ― CHANGJIN
Fanficahol hyunjin leveleket ír a legjobb barátjának, akibe menthetetlenül beleszeretett.