Igazság vérben áztatva.

4 Fejezet

  Armin és Mikasa a többiekkel együtt várta, hogy sora kerüljenek. Most mindenki feszenget ugyanis valaki megölte Hanji osztagvezető két kísérleti óriását és minden jel szerint egy katona tette ezért mindenkinek leellenőrzik a felszerelését, hogy meglegyen az a személy, aki használta a sajátját engedély nélkül. A felszerelés takarítása és rendben tartása mindenkinek a saját feladata, és ha valaki az elmúlt órákban használta az bizony meg fog látszani. De mégis ki és miért tette? Kereste rá Armin kétségbe eseten a választ, de nem találta. Jó, persze két óriásról van szó senkise örült, hogy itt vannak, de ehhez akkor sincs jóga senkinek tekintve, hogy a felettesük hozta meg a döntést. A szőke körül kialakult szituáció egészen kaotikussá vált tekintve a helyezettet. Armin mindig is önbizalom és barátok híján volt, ahogy azt se viselte valami jól, ha hirtelen minden összeomlani látszott. A legjobb barátja éppen, hogy elkerülte a kivégzést vagy a kísérleti patkány szerepét és azt is úgy, hogy félholtra verték. Nem mellékesen a szeme előtt. Mikasa sem segítet neki, ugyanis mindenkire tett magasról és csak Erenhez akart menni és megvédeni. Na, nem mintha Armin nem akarta volna őt látni vagy megbizonyosodni róla, hogy minden rendben van, de a mellette álló lány habár most - ahogy mindig - nyugodtnak tűnt a szőke ismerte őt annyira, hogy tudja, legbelül hatalmas tűz pusztít Mikasa-ban és fogytán a türelme, ami nála csak akkor fordul elő ha Erenről van szó. És akkor, hogy minden tökéletes legyen most itt áll és azt magyarázza mikor használta illetve takarította utoljára a felszerelését miközben azon agyal, hogy vajon ki tette és imádkozik, hogy ne az egyik barátja legyen az. Ha már barátok Trost-ban többet is elveszítet akiket rá egy napra hatalmas tűzben égetek porrá és ez a seb sem gyógyult még be teljesen. Összegezve Armin lelkileg teljesen kész volt és közel állt hozzá, hogy agya feladja a szolgálatot ezzel maradék ép eszét is elveszítve. Most csak ara vágyott, hogy ez az egész lemenjen, holnap csatlakozhasson a felderítőkhöz és újra láthassa legjobb barátját, akire bármikor számithatot és újra együtt legyenek mind a hárman és lenyugodjanak a kedélyek. Na, persze ő sem volt hülye a felderítő egységbe való csatlakozás után minden csak bonyolódni fog az expediciókal és az igazsággal ami Eren jóvoltából napvilágot fog látni. De legalább együtt fognak szembe nézni az akadályokkal és ő hitte, hogy hárman együtt bármire képesek. Ahogy morfondírozott hírtelen megakadt valamin a szeme, de nem akarta elhinni. Ez lehetetlen! Próbálta saját magát nyugtatni miközben úgy érezte, hogy mindjárt elájul. Nem akart hinni a saját szemének egyszerűen képtelenség az, amire gondolt. Igen ez képtelenség csak én tévedek. Ahogy egyfolytában ezt kántálta a fejében szép lassan el is hitette magával végül is az, amibe belegondolt még viccnek is rossz volt és a szíve ezerrel üvöltötte, hogy ez lehetetlen. Miután a hercehurcának vége lett és nem találták meg a kereset személyt mindenki fellélegzett kicsit.

Másnap mindenki várta az estét mikor is mind a három egység vezetője elmondja, hogy miért hozzájuk csatlakozzanak és ott mindenkinek meg kel hoznia a végleges döntést. Vannak, akik már teljes bizonyossággal félelem és kétely nélkül mennek oda mint Mikasa és Armin, de vannak, akik még most is őrlődnek, hogy vajon helyesen döntöttek vagy fognak dönteni. Ma mindenki mélyen a gondolataiba merült és szinte alig volt valami, ami megzavarta őket és ez mindenkit kissé meglepet. Hiszen a mindig zajos 104-es kiképző egységről volt szó. Az egység leghangosabb tagjai is most csöndben ültek és gondolkodtak. Végül is ma az egész hátra lévő életükről fognak dönteni és annak hosszáról is. Aki a helyőrséghez megy annak egy tisztességes munkája lesz, ámbár ha áttörik a falat - újból - nekik is szembe kel nézniük majd az óriásokkal és a halállal, amivel Trost-ban már megismerkedtek. A katonai rendőrség ezzel szemben a legbiztonságosabb hely ahol elismerést szerezhetnek és a fővárosban soha semmiért nem kéne aggódniuk. A felderítő egység, nos, ez viszont már az öngyilkos osztag volt, amit az emberek csak az adójuk pazarlásának tartottak és ott bizony valószínűleg elég rövid életük lesz. Normális emberben még a gondolat sem fogalmazódót volna meg, hogy oda csatlakozón a biztonságos helyőrség és katonai rendőrség helyet mégis a száznégyes egység minden tagja fontolóra vette és az eddigi elhatározásuk most romba dőlni látszott. Igen. Örültekből és idiótákból állt az egész egység, akik betegesen kajtatták a szabadságot nem érdekelve őket, hogy kiket hagytak ezért hátra, de ott a kérdés mindnek a fejében ott motoszkált a kérdés, ami nem hagyta őket nyugodni: Kockázat nélkül vajon győzhetnek e valaha? Mindenkinek eszébe jutott Eren is, akiről mint kiderül egy titán ők még sem félték és árulónak sem tartották ők látták benne azt, amit a tudatlan köznép nem látott. Eren ritkán beszélt, de most mindenkinek felhangoztak a fiú szavai mikor mégis megszólalt, hogy elmondja véleményét. A szabadságról és célok eléréséről beszélt nekik egyszer és most mindenki magában rágódót, hogy vajon helyesen teszik e, hogy homokba dugják a fejüket és elfutnak a veszély elöl, mondván majd valaki megteszi helyettük. Mindenki emlékszik a barna hajú dacos hangjára miszerint nem szabad arra várniuk, hogy majd valaki jön és megteszi, mert az sehová nem vezet ők katonák és nekik kel lenniük azoknak a valakiknek, akik kardot ragadnak és igenis harcolnak a szabadságért, mert a jelent nem az imák és könyörgések, hanem a harc fogja megváltoztatni. Egyszerűen senki nem tudott arra gondolni, hogy a fővárosba menjen és éljék a boldog életüket mindenek hátat fordítva. Trost után ez lehetetlen volt. Látták azokat a szörnyeket, látták ahogy meghalnak a barátaik és látták ahogy az emberiség életében először győzelmet aratót és ezt senki se tudta elfelejteni. Senki nem akart hátat fordítani, senki nem akart falaközt élni. Most mindenkinek világossá vált, hogy ők is ugyanolyan szabadságba vágyó bolondok mint a felderítősök. A katonai rendőrséggel vagy helyőrséggel nem tudják megvédeni a szeretteiket, mert bármikor bekövetkezhet az, ami öt éve is vagy néhány héttel ezelőtt. A felderítő egységgel viszont igen. Ha velük tartanak, akkor segítenek igazán, mert a titánok kiirtása és a falak végleges eltörlése az, amivel igazán az emberiség hasznára válhatnak, amivel megvédhetik a szeretteiket és a felderítő egység az az egység ahova ők tartoztak. Egy csapat idióta, akik nem ismernek lehetetlent és még a legnagyobb örültség is jól hangoz. Lesse tagadhatták volna, hogy hova valók igazán. Mégis a félelem alattomosan kúszott a bőrük alá tudván, hogy ők is úgy járhatnak, mint Marco vagy Mina és még sok más társuk, de volt akik pont ezért az elvesztet barátjuk és annak utolsó szavai segítet meghozni eme nehéz döntést. Még Armin és Mikasa is a gondolatukba mélyedve ültek pedig nekik már egyértelmű volt a döntés és semmi kétely nem volt bennük. Hogy is lett volna? A helyőrség egy csapat piásból állt a katonai rendőrség pedig egy csomó iszákos baromból, akik egész nap kártyáztak és mindent az újoncokra bíztak ezzel szemben a felderítő egység habár bogarasokból állt a legjobb egység volt a három közül és barátjuk, családjuk utolsó tagja is ott volt. Armin-nak még az is fontos volt, hogy egyszer megígérték Erennel, hogy látni fogják az óceánt és ezt csak a felderítősök kell tehették meg. Az óceán...álmodozót Armin......egy hatalmas tó, végeláthatatlan víztömeg, ami állítólag sós. A nagyapja könyvében amit Erenel folyton folyvást olvastak annyi szép táj volt, mint a lángoló tájak és homoktengerek, amiket ők látni akartak. Ki ne akarná? De ehhez a felderítő egység tagjának kel lenni és nem biztos, hogy megéri, hogy láthassa, amit annyira akart. Ő ezt sem felejtette el, de ha meg is hal, ha mindent el is kel majd veszítenie ő a végsőkig a barátaival fog tartani, mert csak ők maradtak neki, mert számítottak rá és Armin tehetetlenek és feleslegesnek érezni magát gyűlölt a legjobban. Igen is képes segíteni nekik talán nem a fizikumával, de az eszével igen és ezt is fogja tenni. Bármi áron, de a maga módján megvédi a barátait és látni fogja az óceánt. Látni fogom...Erenel és Mikasa-val. Mikor erre az elhatározásra jutott a szemében acélos fény villant meg keményítve ezzel a félénk fiú tekintetét. Mikasa is rágódót, de hogy miért azt még maga se tudta. Azt tudta, hogy nincs kétsége afelől hova fog csatlakozni, hiszen testvére a felderítőknél van valamiért mégis felhangzottak benne a fiú szavai mikor azt mondta, hogy csak miatta ne csatlakozón, hiszen a legjobbak között végzet és ezzel mehetne a rendőrséghez is. Mikasa akkor szilárdan kijelentette, hogy ő akkor is Erent követi most sem volt efelől kétsége inkább afelől, hogy csak bátyja miatt tenné. Már nem csak ez hajtotta már nem csak ezért akart csatlakozni - és nem is csak azért, hogy megölje a törpét - hanem valami másért is vagy valaki másért. A lány körbe körbe jártatta a szemét egy pillanatra Arminál megállt látva a fiú tekintetében azt a megingathatatlan elhatározást, de rögtön tovább is ment és végül a tekintete meg állapodót egy világosbarna, alul felnyírt hajú fiún. Mikasa-ba mint villám hasítót a felismerés és hírtelen nem tudta mit csináljon, de legszívesebben kitépte volna az ezerrel zakatoló szívét a helyéről. Nem lehet.....nem....nem és kész. Én nem.... Még sose érzet ilyet és most nem tudta mit tegyen ő mindig testvérét követe, most pedig mint villám hasítót belé a felismerés, hogy mi húzza a katonai rendőrséghez. A szíve. A szerelme és mégis valamiért úgy érezte, hogy ugyan ez az oka annak, hogy hirtelen több indoka van csatlakozni a felderítősökhöz. Meg akarta védeni, szabaddá akarta őt tenni, mert szerette bármekkora barom is volt. A bátya és Armin mellet már valaki más is a szívébe zárta magát. De neki még ez sem volt elég indok ara is rá kellet ébrednie, hogy a szabadság a külvilág is vonzza őt és egyszerűen nem tud szabadulni az érzéstől. Neki ez furcsa volt régen csak a családjával akart boldogan élni és miután ők meghaltak Erent akarta minden áron védelmezni és hálás volt a fiúnak, hogy engedte neki. Most viszont valami olyasmit érzet, aminek semmi köze a családhoz vagy a fiúkhoz ez most csak és kizárólag az ő vágya. Eren is folyton ezt szajkózta neki, hogy néha saját magára is gondoljon és hallgasson a szívére. Meg fogom védeni....Jutott végül elhatározásra.....mindenkit meg fogok védeni. Szabad leszek és megvédem a testvérem a barátom és a szerelmem, mert én képes vagyok rá. Elég erős vagyok! Az ő szemében is hasonló fény villant, mint néhány perce a mellette ülőjében. Ők már elhatározták magukat és szép lassan mindenki aggódó vagy elsötétülő tekintete megkeményedet és felszegve fejüket mutatták meg elhatározásukat.