Újra együtt //Shawn Mendes fanfiction\\

4.rész

-Indulhatunk? – lépett ki a szobából Shawn.
-Én kész vagyok. – néztem fel egy pillanatra a telefonomból. Shawn anyukája, Karen áthívott minket ebédre. Őszintén, nagyon izgulok. Régebben a Mendes család háza volt a második otthonom. Vagy én aludtam náluk, vagy Shawn nálunk. Kíváncsi vagyok Aaliyah-ra, vajon mennyit változott ez alatt az öt év alatt. Hasonló szürke pulóvert viseltünk a barátommal, ő egy hozzá illő melegítővel, én meg egy sima farmerrel. Én felvettem még egy sapkát is, mivel október vége felé közeledve már eléggé le tud hűlni a levegő. A fiú felé nyújtottam a kezem, aki valószínűleg észre vette a középső és mutató ujjam közti írást.
-Mi van oda írva? – kérdezte, amikor elrántottam a kezem.
-Egy számomra nagyon fontos személy neve. – kezdtem tanulmányozni a lábamon lévő cipőmet.
-Ki? Ügye nem? Kim...
-De igen. Életem első tetoválása 15 évesen.
-Elmondod a történetét?
-Nem olyan nagy dolog, csak rohadtul haragudtam a szüleimre, és leléptem. Egy tetoválószalonba mentem, ahol megkértem a csávót, hogy írja rám a neved. Kaptam egy fejmosást, miszerint szülői engedély nélkül nem csináltatok csak úgy tetoválást. Szóval felhívtam a nővérem, aki akkor már ügye elmúlt bőven 18, szóval hozzájárult. Aztán össze haverkodtam a tetováló sráccal, és szülinapomra megajándékozott egy rózsával a bokámra. Aztán mielőtt vissza jöttem volna, azt mondta, hogy készít egy meglepetés tetoválást.
-A csuklódon lévőt?
-Igen.
„Take a piece of my heart
And make it all your own
So when we are apart
You'll never be alone”

– énekeltem el a csuklómon lévő szöveget. – Akkor adtál interjút erről a zenéről, hogy ezt egy bizonyos régi barátnak írtad, és reméled, hogy meghallgatja. Tudtam, hogy rólunk szól. És örülök, hogy a ez a szöveg rajtam van.
-Mindig, amikor a zene szövegeket írtam, rád gondoltam. És csak azokat énekeltem fel, amikben biztos voltam, hogy tetszene.
-Úgy is tudod, hogy mindet imádnám.
-De vannak személyesek, amik csak neked szólnak. – megcsörrent a telefonja. Kiszedte a zsebéből, majd felvette. – Szia anya. Mindjárt indulunk. Jól van. Én is. Szia. – vissza tette a telefont a zsebébe, és leguggolt elém. – Mehetünk? – adott egy csókot a kezemre.
-Igen. – pusziltam meg a homlokát. Bezártam a lakás ajtaját, majd le sétáltunk a parkolóba. Beszálltunk az autóba, és elindultunk a Mendes családhoz. Feszült voltam. Szótlanul bámultam ki az ablakon, miközben Shawn kezét fogtam. Csak egy-egy pillanatra engedte el, amíg váltott. Behajtottunk abba a bizonyos utcába. Ezer emléket idézett fel az agyam minimum. Ebben az utcában nőttem fel.
-Jól vagy? – nézett rám egy pillanatra. Megráztam a fejem.
-Nem igazán – mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Minden oké lesz – simított végig a combomon. Megállt az autó. A ház kívülről alig változott, csak több lett a növény. - Gyere - karolt át, miközben a bejárati ajtó felé vezetett. – Megjöttünk! – kiabált. A ház belülről viszonylag többet változott. A falak színei mások voltak, a régi bútorokat lecserélték újakra, de az a tipikus illat megmaradt. Mosolyra húzódott a szám. Hatalmas boldogságot éreztem. Annyiszor elképzeltem ezt a szituációt, de egyik sem ilyen volt. Így volt tökéletes.
-Szia. – köszöntem Karen-nek, aki éppen valamit kevergetett a tűzhely fölött.
-Kim! – fordult meg. Még mindig anyám helyett anyámként tekintek rá. A mosolya gyönyörű volt és igazi.
-Anya, bemutatom a barátnőmet. Ő itt Virágszál.
-Nagyon hiányoztál kicsim! – ölelt meg szorosan a velem egy magas nő. – Gyönyörű lettél! – simított végig a karomon.
-Én megyek, és gyorsan rendet rakok.
-Azt jól teszed fiam! Mesélj valamit drágám! Hogy vagy?
-Most már jól. Amikor el költöztünk depressziós voltam, illetve elkezdtem lázadni anya örömére. Apa dolgozott, plusz ő teljesen leszart. Aztán egy éve vissza költöztem ide. Rendszeresen jártam edzeni, portrékat rajzoltom, mert még németben jártam külön rajzra, mert az lefoglalt. De most már tényleg nagyon boldog vagyok, hogy újra láthatlak titeket. Aaliyah? Manuel?
-Aaliyah nem sokára jön, az egyik barátnőjénél aludt, Manuel pedig még később érkezik.
-Kim! Gyere! – kiabált a szobából Shawn.
-Mindjárt! És te hogy vagy?
-Menj kincsem.
-Tud várni egy kicsit. Hogy vagy?
-Öt évet várt rád. Menj. – amikor eljutott az agyamig amit mondott, teljesen lesokkoltam. Várt rám. Én meg elbasztam. Felálltam a székből, és elindultam az ismerős folyosón. Megálltam a szoba ajtaja előtt, majd benyitottam. Ki volt terülve a kis egyszemélyes ágyán. Leültem mellé. Csendben néztük egymást. Abban a percben minden benne volt. Ő is felült mellém, majd az ölébe ültetett. A lábaimmal átkaroltam a derekát, és barna szemeibe néztem. Az arcomat tenyerébe véve húzott magához. Én a hajába túrtam.
-Ti mégis mi a fenét csináltok? – hallottuk meg Aaliyah hangját. – Ez undorító! – csapta be maga után az ajtót. Csak értetlenül meredtünk az ajtóra.
-Ez mi volt? – suttogtam.
-Nem tudom. – mondta kétségbeesetten.