Jéghercegnő

Kezdetek

                 ∆ LILLA SZEMSZÖGE ∆

Újra itt vagyok... Megint... Érzem azt a csontig hatoló fagyos levegőt, és a még ennél is vérfagyasztóbb félelmet. A sötét égboltról, most egyetlen csillag sem néz vissza rám. A rajtam lévő dzseki és farmer szinte semmit sem melegít, félig átfagyva loholok a kihalt sikátorban. Könnyeim már jeges bevonatot képeztek az arcomon. Éppen fordulnék ki a sarkon, mikor...
Verejtékben fürödve riadok fel rémálmomból.
- Nem hiszem el! - túrok bele izzadt tincseimbe. - Jól van Lilla, nyugi! - dörzsölöm meg az arcom kétségbeesetten.

Ó... Mondanám, hogy helló, de nem teszem. Az ok pedig egyszerű. Utálom az idegeneket. Na és, hogy miért? Az nem rátok tartozik. Lehet, hogy bunkó vagyok, de már 3 éve annak, hogy ilyen a viselkedésem, és nem tudok változtatni rajta. Ebben a részben áradoznom kéne a ,,hű de csodás" életemről, de nem teszem. Félre ne értsetek! A családom csodás, és imádom őket, nem velük van a baj. Hanem... Őszintén szólva nem tudom... Csupán azt tudom, hogy ki vagyok én, szóval elmondom nektek, hogy legyen egy kis fogalmatok arról, hogy ki ez a hülyegyerek, aki itt rohangál, meg bénázik egy sort. A nevem Szekeres Lilla, 17 éves vagyok. A hajam dús, göndör és szőkésbarna színben pompázik, néhány türkizkék csíkkal megspékelve. Az alakom sokak szerint tökéletes, de én csak megfelelőnek titulálnám. A kb. 170 cm-es magasságommal eléggé kilógok a többi lány közül. Ha örülök, (ami ritkán fordul elő) a szemem óceánkék színt vesz fel, de ha rideg, dühös vagy zaklatott vagyok, jégkék íriszeimmel fagyasztom meg a kedélyeket. Már általánosban is a fiúk kedvence voltam, de őszintén megmondva: UTÁLOM a fiúkat. Nem bízok meg bennük. Csalfa, hazug, áruló, erőszakos, önző állat mind! Nevezhetitek ezt szűzi fogadalomnak, fajelméletnek, előítéletességnek, aminek akarjátok, de ez van. Persze ez sem volt mindig így... Ez 3 éve kezdődött. Akkor és ott... A lelkemen olyan mértékű seb keletkezett, amit nem lehet begyógyítani.

Vagyis, ezt hittem a mai napig.

                ∆ ÁDÁM SZEMSZÖGE ∆

Nagyot ásítva ültem fel az ágyamban. Mellettem a tegnap éjszakai partnerem még az igazak álmát aludta. Hm... Jó csaj. Ha nem kellene mennem abba hülye új suliba beiratkozni (VASÁRNAP), tuti, hogy lenyomnék még egy menetet vele.
- Hé! Kelj fel! - rángattam meg a vállát.
- Mi van?? - kelt fel morogva, majd mikor meglátott, rögtön negédes mosolyt varázsolt az arcára. - Jajj drágáám! Miért kellett ilyen korán felkelteni? - nyávogta olyan magas hangon, hogy csodálom, hogy az ablak kibírta.
- Drágám? Húzz már! - fintorogtam. - Én elmegyek tusolni, mire végzek, ne legyél itt! - mordultam rá.
- MI???!!!! De... De-de.... ÉRZÉKETLEN BUNKÓ!!!!! - visította, majd rekordidő alatt magára kapta a ruháit és sértődötten távozott.
- Nem értem, hogy miért kell ezt ennyire felfújni - csóváltam a fejem, miközben elvonultam a fürdőbe.
Vajon mikor találok majd egy olyan lányt, aki nem csak a külsőmért van velem? Aki nem csak egy jó éjszakát lát bennem? Nem hiszem, hogy van ilyen...

Szevasz. Hogy ki vagyok én? Szirtes Ádám. A volt sulim nagymenője ha úgy tetszik. Biztos vagyok benne, hogy ebben az intézményben sem lesz másképp. Hogy miért? Nos, a külsőm vagy a sármom tehet-e róla? Nem tudom. 18 éves vagyok, nem annyira rövid, egyenes, fekete hajam és smaragdzöld szemeim vannak. Kb. 2 méteres magasságommal, és izmos testalkatommal a lányok kedvence vagyok/voltam/leszek. Mindenki azt mondja, hogy én vagyok a sulik ,,badboy"-ja, de én nem így vélekedek róla. Szerintem csupán szabadelvű vagyok, olyan, aki a saját szabályai szerint él és cselekszik. Az viszont igaz, hogy nagyon lobbanékony vagyok. Vagyis... Inkább szenvedélyes. Igen, ez a megfelelő szó. Régen még kerestem az igazit, de volt pár csaj, akik elvették a kedvem tőle. Szerintem már nincs olyan lány, aki megdobogtathatná a szívemet.

Ezt hittem máig.