4.

107 23 2
                                    

- Teljesen feleslegesen mondják mások, hogy itt vannak nekem - mondtam a fal előtt elterülő ürességnek. - Amikor kellenének, nincsenek velem. - Megfordultam, így a lábam a levegőbe lógott, továbbra is az ablakkeretbe kapaszkodtam. - Éjjel, amikor sírok, amikor a legrosszabb, amikor bármit megtennék egy ölelésért, egyedül vagyok. Nincs mellettem se Kinga, se Kornél, se Dorina, se Virág, se senki. Pedig azt mondták, hogy nem vagyok egyedül. És, hogy sosem fognak egyedül hagyni. De mégis egymagam vagyok a szobámban a könnyeimmel és fájdalmammal.

sajnálom ✓Où les histoires vivent. Découvrez maintenant