- Jézusom - üvöltöttem és rémültem bámultam a combomat. Hirtelen kivágódott az ajtóm és riadt pillantásokkal bombázott:
- Mi történt? - Óvatosan közelebb jött és leguggolt elém.
- Te is látod vagy csak hallucinálok? - sírtam és a combomat néztem továbbra is. Csak egy alsó volt rajtam, így az összes rajzom látszódott vézna testemen.
- Látom - mondta elkeseredetten és végighúzta az ujját az egyik pirosló vágáson. - Maradj itt, hozok sebtapaszt. - És kiment. Egyedül hagyott. A vérző sebeimmel és a véremtől csöpögő késsel.
- Miért vagyok ilyen? - motyogtam, közben szemeimet szorosan összezártam, de minden igyekezetem ellenére kicsordult egy könnycsepp, ami egyenesen a friss sebeimre hullott. A sós könnycsepp perzselő érzéssel itta bele magát a húsomba, mire jólesően felszisszentem. - Nem elég...
- Itt vagyok - nyílt újra az ajtó, de tőlem egy lépésnyire dermedten megállt. Ugyanúgy az ágyon ücsörögtem, a kezemben ugyanaz a kés volt, viszont az arcom könnyeimtől nedves volt és a combom néhány vágással gazdagabb lett. - Miért...?
- Nem tudom - sírtam megtörten. - Sajnálom. Nagyon sajnálom.
Némán megrázta a fejét, de a belőle kitörő zokogást nem tudta visszafojtani.
YOU ARE READING
sajnálom ✓
Random„Rájöttél, hogy gondolkozni annyi, mint szenvedni; intelligensnek lenni annyi, mint boldogtalannak lenni. Sajnálom, hogy megfeledkeztél a harmadik alapigazságról: a szenvedés az élet sója, nélküle nem is tudnánk emberien élni." Oriana Fallaci baj va...
