Nemigazán tudtam, mit is tehetnék. Másnap nem beszéltünk róla, amit nem is bántam. Fogalmam sincs mi lett volna a vége annak a beszélgetésnek.. Egy idő után elkezdtem nem agyalni rajta, hiszen nem lettem volna képes szakítani vele. Még csak most kezdődött, egyetlen apró félreértés miatt nem akartam véget vetni a dolognak. Úgy gondoltam, minden egyszerűbb lesz miután hazajön. Karácsonykor nagyon sokat beszélgettünk, azt mondta engem szeretett volna a fa alatt látni, ajándékok helyett. Egyre jobban megszerettem. Mindig kedves volt velem, aranyos dolgokat mondott amiktől jobb kedvem lett, javult a közérzetem. Zenéket mutattunk egymásnak, vicceltünk egymással, boldognak éreztem magam. Egészen új évig így mentek a dolgok, majd mikor hazajött olyan volt mintha valami történt volna. Ritkábban volt fent, már annyit sem mesélt, mint előtte. Kezdtem újra idegennek érezni, de azt hittem csak amiatt lehet, hogy ott kellett hagynia Angliát. Viszont az érzés nem tűnt el, továbbra is távolságtartó volt velem. Apró vitáink alakultak ki, a találkozással kapcsolatban leginkább. Sosem mondta el, hogy miért nem tudunk találkozni, egyszerűen csak nemet mondott. Most nem jó.. Nem értettem mi lehet a baj, hiszen annyiszor mondta ő is, hogy mennyire szeretné ha ott lennék. 2 hét múlva szakított velem. Azt mondta már nem szeret, ez az egész elmúlt nála. Egy kissé összetörtem. Napokig alig beszéltem, leginkább folyamatosan sírhatnékom volt. Vele továbbra is beszéltünk, a becenevemet állítgatta egyre gonoszabb dolgokra, miközben mutogatta, hogy máris egy új lánnyal beszél. Alig válaszoltunk egymásnak, a semmiről beszélgettünk leginkább. Úgy éreztem belefáradtam. Nem akartam tovább ezt érezni, ki akartam verni a fejemből az egészet. Úgy gondoltam csak egy buta tévedés volt, amin majd könnyen túljuthatok. Már én is ritkábban válaszoltam neki, hiába volt nehéz megállni, hogy ne írjak vissza rögtön. Nem akartam valaki olyan után futni, aki nem akarta hogy utolérjem. Egyik péntek este eldöntöttem, hogy vége. Végleg elengedem, nem játszom ezt tovább. Már nem nyitottam meg az üzenetét, egyszerűen lefeküdtem aludni és másnap reggel tiszta lappal akartam kezdeni. Aztán reggel újra úgy köszönt, mint régen. Próbáltam nem tudomást venni a hirtelen váltásról, továbbra is érzelemmentesen válaszolni neki. Egy ideig sikerült is, de az érzéseim továbbra sem múltak el iránta. Újra egész nap beszéltünk, nem is tudtam másra gondolni. Elkezdtem mosolyogni minden újabb értesítésnél, a telefonomat bámultam folyamatosan. Este azt kérte, filmezzünk együtt. Valamiért nagyon romantikusnak találtam a dolgot, bár lehet hogy ebben a hetek óta tartó elhidegülés is szerepet játszott. Egy romantikus filmet néztünk meg, amit ő korábban már látottt. Édes november volt a címe. Végig kommentáltuk a filmet, ő leginkább édes dolgokat írt közben is, így nem tudtam már az elmúlt hetekre gondolni. Mikor vége lett a filmnek, bevallotta, hogy nem lépett túl rajtam. Hogy továbbra is azt szeretné, ha az övé lennék. Fájt, hogy annyira könnyen eldobott és rögtön más lányokkal kezdett el beszélni, de én is azt akartam amit ő. Így nem utasítottam vissza, csak adtam neki 10 napot arra, hogy bebizonyítsa tényleg megtenne értem bármit.
