December 4. Hétfő. Otthon ültem, semmi érdekeset nem csináltam éppen. Zenét hallgattam és pár haverommal beszéltem, talán instagramoztam. Valamilyen oknál fogva, őszintén nem is tudom miért tettem, megnyitottam a Whatsappot. Hónapok óta rajta volt a telefonomon, de nemigazán használtam. Néha szerettem eltűnni Facebookról, így olyankor azzal a pár emberrel aki keresett, ott beszélgettem. Mikor megnyitottam az alkalmazást, láttam hogy az egyik ismerősöm megosztott egy sztorit. A legjobb barátnőm volt az, akiről azt sem tudtam hogy használja ezt az alkalmazást. Egy kiskutya volt a képen, így nem tudtam megállni, hogy ne reagáljak valamit. - AZTA - gépeltem le a betűket majd megnyomtam az Entert. És elkezdődött.
A barátnőm nevetve elküldte, ahogy valaki kérdőjelekkel teli screenshotot küldött neki a reakciómról. Egy fiú használta a telefonszámát. Mint később kiderült, ott beszélgetett lányokkal. Panni (a barátnőm) megengedte, hogy beszéljek a fiúval, de figyelmeztetett hogy vigyázzak vele. Egy ideig segített a srácnak, hogy mit írjon nekem, így a "szia cica van gazdád?" lett az első dolog amit írt nekem. Beszélgetni kezdtünk, folytattuk a flörtölést. Vicces srácnak tűnt, tetszett amiket mondott. A profilképe egy régebbi kép volt, amikor még hosszabb volt a haja. Édesen mosolygott a képen, szinte tökéletesnek nézett ki ahogy rásütött a nap. Elsőre egy angyal jutott róla eszembe. Kék szemek, szőke haj, édes mosoly. Folyamatosan friendzone-oltam. Ilyen szöveg, ilyen kinézet mellett lehetetlennek tartottam, hogy valaha is kellhetnék neki. Nem volt rajtam semmi különös, sosem éreztem úgy, hogy a szép lányok közé tartoznék. Leginkább átlagos voltam. Nem voltam vékony, viszont nem volt rajtam annyi felesleg sem még, hogy kövérnek tartsanak nyíltan. Magas vagyok, 175 centiméter, így az első dolgok között volt, hogy megkérdeztem őt is róla. Lucasnak hívták. Pár éve költöztek Magyarországra, eddig Angliában élt. Az anyukája magyar volt, az apukája angol. Nagyon szépen írt. A mondatokat szépen rakta össze, választékosan használta a szavakat. Ha nem mondja, sosem jövök rá, hogy nem itt nőtt fel. Később elmondta, hogy könyveket olvasott mikor idejöttek, addig csak az anyukája tanítgatta neki az alapokat. Magas volt, 186 centi körüli, ami kifejezetten tetszett, szerettem ha egy fiú magasabb volt nálam. Izmos volt, több féle sportot is kipróbált már. Udvarias, sokat bókolt, mindig tudta mit kell mondania ahhoz hogy elmosolyodjak. De nem én voltam az egyetlen lány akivel beszélt. Panni figyelmeztetett, hogy aranyos a srác és bírja, viszont egy fuckboy. Leginkább csak lányokkal beszél, és mindegyiket fűzi. Nem volt nehéz elhinnem ezeket, hiszen látta miket ír. A folyamatos elutasítást viszont nem élvezte, egy idő után megjegyezte hogy abbahagyhatnám. - Csak megelőzésből csinálom. - válaszoltam neki, de nem tudta mit jelent a szó. Gyorsan elmagyaraztám neki, majd mikor megértette, reagált is rá. - Már nem beszélek más lányokkal. Elköszöntem tőlük. Csak veled beszélek. - mondta, mire mint a nagy többség ebben a helyzetben, mosolyogni kezdtem. De sokszor csalódtam már, így elbizonytalanodtam az őszinteségében ennek az alig pár perce ismert fiúnak. Mikor ezt vele is közöltem, bebizonyította, hogy tényleg minden lánytól elköszönt. Alig egy órája beszéltünk, de máris elérte, hogy megkedveljem. Én is alig válaszolgattam már másoknak, csakis rá akartam figyelni. Órákig beszélgettünk még, viszont másnap iskolába kellett mindkettőnknek mennie. Azt ígérte másnap is írni fog. Az volt az első este már hónapok óta, hogy mosolyogva hajtottam a fejem a párnámra. Másnap mikor hazaértem, az első dolgom volt hogy megnézzem van e új üzenetem. A szívem a torkomban dobogott mikor megnyitottam a beszélgetést, majd elmosolyodtam mikor láttam hogy írt. Azt hiszem itt már észre kellett volna vennem, hogy valami megváltozott bennem.
