Eren x Levi ♥️💘💝👨‍❤️‍👨

4. fejezet

Az ágyamon kínlódva nyomkodom a telefonom, míg várok, hogy bemehessek a fürdőszobába, hogy elvégezhessem a reggeli rutinom.
Mióta visszavittem neki a törülközőt, már eltelt majdnem háromnegyed óra. Kizártnak tartom, hogy ennyi idő alatt nem készült el. Biztos vagyok benne, hogy haragszik, én meg halálra unom itt magam.
Egy hangos csattanást hallok, mire a hang irányába kapom a fejem.
Felkelek az ágyról, odasétálok a fürdő ajtajához, majd bekopogok.
Pár másodperccel később érkezik a válasz:
- Eren, hagyj most - most valahogy nem olyan határozottan cseng a hangja.
- Ne már, most haragszol? És mi volt az a csattanás? - kérdezem félve, mert nem akartam, hogy megharagudjon, csak...
Mit is akartam?
Ja igen, látni meztelenül.
Akarva-akaratlanul is eszembe jut a pillanatokkal ezelőtti látvány. Újból végigfuttatom a tekintetem gondolatban a hibátlan bőrén, a vállán, a mellkasán, ahogy lefolynak róla a vízcseppek. A csukott szemeim előtt látom újból az arcát, ahogy azokkal a  gyönyörű kék szemeivel teljesen másik irányba néz, hogy kerülje a tekintetem. Annyira látszott, hogy zavarban van. Nekem pedig ez annyira tetszett.

Befejezem a percekkel ezelőtt szerzett emlékeim babusgatását, majd lassan lenyomom a kilincset, és benyitok.

Nagy rend, mint mindenhol máshol körülötte, a törülközője felakasztva, a használt ruhái szépen összehajtva. Ő pedig ott áll, felöltözve, a csap előtt, szemben a tükörrel, amiben látom magamat is, mögötte. A feje lehajtva, és kezeivel  támaszkodik a csap szélén.
- Hé, Levi, ne haragudj már! - mondom szinte könyörgően, majd ráteszem a jobb kezem a vállára, mire erősen elrántja azt.
Ennyire nem haragudhat!
- És ha kiengesztellek?
- Mi? - kapja fel a fejét hirtelen, majd tekintetünk találkozik a tükörben.
Ahogy nézem az arcát, rögtön észreveszem, hogy valami más. Kérdően húzom fel a szemöldököm.
Majd meglátom a telefonját, a jobb kezében.
Gyorsan kapcsol, látja, hogy a totál károsra tört képernyőjű telefonját nézem, mire megfordítja a kezében, hogy eltakarja.
- Mi történt? - próbálom finoman kérdezni, a reggeli hülyeségem után, de nem úgy néz ki, mintha túlzottan meghatná a kedvességem.
Lehajtja a fejét, és továbbra sem mond semmit.
- Levi, ne csináld már! Hogy segítsek, ha nem mondasz semmit? Látom, hogy bajod van! - emelem meg kicsit a hangom.
- Ne most, szeretet szolgálat! - szól rám, majd indulna ki a fürdőből, szinte félig fellökve engem. Elkapom a csuklóját, és magamhoz rántom, mire a mellkasunk összeér.
Látom, hogy kicsit elnyílik a szája, és levegőt is elfelejt venni.
- Levi, mi történt? - kérdezem komolyan, a szemébe nézve, mire kicsit megenyhül az arckifejezése.
Elnéz oldalra, majd szinte suttogva válaszol:
- Csak az... exem...