Tiéd a választás ( +18)

Ketten a... sárban

A reggel eléggé bizarrul indult. Anya leültetett minket és rakott elénk reggelit. Valami oknál fogva Lorenzo mellé nyomott le, Claudio-t pedig az asztalfőhöz. Feszült volt a hangulat, eddig még senki nem szólt egy szót se, mindenki arra várt, hogy anya mikor lép ki a házból.

- Na kincseim reggelizzünk meg, utána elszaladok a boltba, veszek valamit ebédre. Olyan jó, hogy így összegyűltünk!-csapta össze a tenyerét anya.

- És... Claudio.-kezdtem lassan.- Miért nem említetted, hogy van egy bátyád?

- Nos...-köszörülte meg a torkát.- Nem jött szóba, konkrétan pedig nem kérdezted.-tereli. Nem akarja elmondani, hogy miért nem említette.- És Sandy... Pontosan... Mióta is ismered Lorenzo-t?-emelte fel az egyik szemöldökét, én pedig a szendvicsembe haraptam.

- Tegnap ismerkedtünk meg.-válaszol helyettem bájosan mosolyogva Lorenzo és az asztal alatt megfogja a combom, mire kiguvadt a szemem. Abba hagytam a szendvics rágcsálását és lassan az asztal alá nyúltam.

- És hogy ismerkedtetek meg?-kérdezi Lucy, miközben próbáltam leszedni a kezét a csülkömről.

- Ez egy hosszú törtéNET.-nyomtam meg véletlenül a szó hátulját, mikor azt hittem, hogy sikerült levakarnom a kezét, de tévedtem, mert visszarakta.

- Nahát! Milyen kicsi a világ! Igaz fiatalok?-mosolyog anyu.

- Igen az Lisa. Örülök, hogy megismerhettelek!-mondja és markolja meg a combom Lorenzo.

- Jajj Lorenzo. Én is nagyon örülök neked! És annak is, hogy mindkét lányom ilyen csodálatos fiatalembert talált maga mellé!

- Ti együtt vagytok?-néztem nagy szemekkel nővéremre és egy pillanatra meg is feledkeztem a kézről, ami rajtam pihent.

- Igen. Tán valami bajod van ezzel?-kérdezte a velem szemben ülő Lucy nyálasan. Bennem pedig felment a pumpa, mert Lorenzo ismét megmarkolta a lábam és ebben a pillanatban meg akartam rúgni! Ahogy lendületet vettem az asztal alatt, hogy hátra rúgjak, természetesen először Lucy-t kaptam lábszáron.- Au! Bolond vagy? Miért rugdosol?-szégyenemben elpirultam és zavartan felpattantam.

- Nem! Bocsánat! Véletlen volt!-szabadkoztam és kiindultam.

- Utána megyek.-hallottam, ahogy mondta Claudio, de megtorpant.

- Majd én. Miattam van ez az egész.

Kijöttem a hátsó ajtón keresztül és a túlsó kapu felé vettem az irányt. Orromat megcsapta az eső illat, vagy ahogy én nevezem a giliszta illat, mert egész éjszaka zuhogott. Mármint az eső. Hallottam, hogy valaki kijött, megfordultam, ahogy megláttam, hogy Lorenzo az, gyorsabban szedtem apró lábaimat. Mikor felmértem a helyzetet, hogy magas termetével könnyedén utolért, elkezdtem futni, de a nyomomban volt.

- Sandy! Ne fuss el!-elkapta a karom, de csépelni kezdtem.

- Miért kezdtél ki a nővéremmel?-kérdeztem, ő meg megragadta mindkét karom.

- Hé! Ő szedett fel engem! Állj már le, ne ficánkolj!

- Engedj el! És őt is hagyd békén!-próbáltam magam kiszabadítani a vas markok közül.

- Tökre készen volt! Rám mászott és haza hoztam.-mondta az arcomba hajolva.

- Van elég baja egy ilyen alak nélkül is!-szűrtem ki a fogaim közül és tiszta erőmből meglöktem. Határozottan nem volt jó ötlet! Lába megcsúszott a sárban és elterült, de kezem nem engedte el, így én is rajta kötöttem ki. Tehát. Rajta feküdtem a sárban.