Tiéd a választás ( +18)

Égető érzés

A vörös folyadék már nem fém ízű volt, hanem édes mámorként csábította az ízlelőbimbóimat. Kezembe fogtam a csuklóját és úgy tapadtam rá, mint egy pióca. Egy pillanatra behunytam a szemem és élveztem a hideg nedű hatalmát, de észhez kaptam. "Mi a frászt csinálok én? Egy vámpír vérét szívom az ég szerelmére!" Kipattant a szemem és eltaszítottam Lorenzo-t.

- Megőrültél? Mi a frászt csinálsz??-üvöltöttem.

- Megelőzöm a bajt.-mondta és vállat vont.- Menjünk.

- Mi? Hova? Lorenzo mi ez az egész?-tártam szét a karom, mert semmit nem értettem.- Beszélni szeretnék veled.

- Majd később. Az ráér.-jelentette ki, majd egy szempillantás alatt felkapott és kiugrott velem az ablakon. Nagyot sikkantottam és a bőrkabátját markoltam. Elindult. De olyan gyorsan, hogy fel sem tudtam fogni. Mire egyet pislantottam, már a házuk bejáratában álltunk.

- Bármi lesz odabent, ne ijedj meg, itt vagyok és megvédelek.-nézett mélyen a szemembe. Elvesztem a szürkéskék szempárban és bólintani sem tudtam. Feltépték az ajtót.

- Nahát! A szimatom nem csalt.-nézett velem farkasszemet egy nugát színű szempár. A nő hullámos barna hajú, vékony, hosszú lábakkal, hófehér bőre van és... iszonyú szép.- Te lennél... Mandy... igaz?-kérdezte fintorogva és látványosan végig mért.

- Sandy... a nevem Sandy!-köptem oda neki, mire felhúzta az egyik szemöldökét.- Te meg nyilván Victoria vagy.-mondtam én is gúnyosan.

- Ne merészeld a szádra venni a nevem, te még arra sem vagy méltó!-lépett közelebb és fenyegetve fölém tornyosult.

- Hátrább az agyarakkal Vicky!-csitította Lorenzo.

- Na mi van? Téged is magába bolondított, mint Claudio-t? Én könnyen segíthetek a problémátokon.-tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Kipattant két szemfoga és rám szisszent. Rettenetesen megijedtem.

- Ne Vicky! Te sem akarod, én...-kiabált Lorenzo, de nem tudta végigmondani, mert Claudio is kilépett az ajtón.

- Mi folyik itt?-kérdezte, én pedig kihasználtam az alkalmat és futásnak eredtem. 

Rohantam amerre láttam. Hátranéztem, hogy követ -e, de szerencsére egyik sem jött utánam. Kicsit megnyugodtam, de a tempómon nem lassítottam. Éppen fordítottam vissza a fejem, de már csak a fényszórókat láttam és egy csikorgó hangot hallottam. Elütöttek.

Nem fáj.

Nem bírok mozdulni.

A szemem nem tudom kinyitni.

A kezem nem emelkedik.

A lábam nem moccan.

A fejem nem fordul.

A mellkasom nem mozdul.

Levegő nem jön a tüdőmbe.

És... a szívem nem dobog.

Ajtó csapódás.

- Henry! Mi a szar volt ez?-kiabál egy női hang.

- Nem tudom! Én... én csak egy pillanatra csuktam be a szemem.-mondja kétségbeesetten egy mély hang. Kövér. Biztos, hogy kövér a pasas. Segítségért kiáltanék, de nem mozdul az ajkam.

- Úristen! Ez vér??-sikít fel a nő.- Henry nézd, ott egy lány! Te barom! Elütöttél egy lányt!

- Ne üvölts már te kurva! Inkább segíts!

- Mit mondtál?-morrant fel.

- Melyiket nem hallottad jól? Kurva vagy, miért tagadod, fizettem, te meg leszoptál.

- Clara vagyok!

- Nekem édes mindegy. Segíts elásni! Aztán visszaviszlek Son-hoz. Elég csapnivaló a szolgáltatásod, ki sem fizetlek!

- Pedig perkálnod kell, vagy felnyomlak a zsaruknak!

- Nesze! Fogd a pénzt, most pedig mosd le a kamionom.

Elhalkult a párbeszéd. Valaki megragadott és vonszolni kezdett. Kis idő múlva megállt. Zajt hallottam. Talán... ásást? Jesszusom! Ezek el fognak ásni! Senki nem fog segíteni, itt fogok elpusztulni!

Belegörgettek egy gödörbe és földet dobtak rám. Félek! Nem tudom, hogy mi fog történni. Miért nem tudok mozdulni? Ha meg meghaltam, miért nem megyek a mennybe? Így kell vergődnöm?? De meddig? Hideg van. Írtó hideg. Nem... várjunk csak. Meleg. Igen. Kezdek melegedni. Csakhogy ez... ÉGET! Nem kívülről, hanem belülről! Segítség! Valaki segítsen! Sikítani tudnék, de már nem is próbálok. Minden egyes eremben érzek folyni valamit. Valamit, ami szétmar. Belülről felemészt. Mintha sósav áramlana szét bennem. Fáj minden csontom! Ebbe belepusztulok! De hagyom... csendben. Némán tűröm a kínt.

"Henry, Clara, Son. Henry, Clara, Son. Henry, Clara, Son. Ezért még megfizettek! Keservesen megfizettek! Megfizettek! Megfizettek! Megfizettek!"-mantráztam magamban, miközben felemésztett a pokol kínja.