Tiéd a választás ( +18)

Hol is kezdjem?

- Csomagoltam neked szendvicset. A kaja a hűtőben lesz, ha jössz haza. Jó legyél, vigyázz magadra!-lépett elém anyám és adott egy puszit.

- Köszönöm és vigyázok.-forgattam meg a szemem. 18 éves vagyok, de az ő szemében olyan, mintha 8 éves lennék.- Neked meg jó munkát! Szia!-felkaptam a táskám és kiléptem az ajtón.

Ma kezdődött el az utolsó évem a gimiben. Konkrét tervem még nincs a jövőt illetően, de azt tudom, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Imádom a gyerekeket. Ők a jövő. Ők a remény. Remény egy jobb világra. Talán általános iskolás tanító akarok lenni vagy óvónő. Esetleg árvaházban ifjúsági felügyelő. Még nem tudom.

- Szia Sandy!-széles vigyorral üdvözöl barátnőm és átölel.

- Szia Emma! Rég láttalak!-viszonzom az ölelést. Sajnos egész nyáron alig találkoztunk. Az ő családja nem idevalósi. Igazából eléggé szétszóródtak, így ő szinte itthon sem volt, mindig más családtagot látogatott meg.

- Mesélj, milyen volt a nyarad?-kérdezte izgatottan.

- Rééém unalom. Mesélj inkább te, neked van mit.-bököm oldalba a karommal.

- Ne már! Csak történt valami, ennyivel nem úszod meg. Mi van Taylorral?-billentette fel az egyik szemöldökét. Taylor remek srác, de nem sikerült beleszeretnem. Szerencsére nem haraggal váltunk el.

- Emma! Te nem nézed az e-mailjeidet? Kivel beszélgettem, ha nem veled? Tudod, hogy szétmentünk egy hónapja.

- Jól van na. De nem bántad meg?

- Nem, nincs harag köztünk. De mesélj te! Biztos akad olyan sztori, amit nem írtál le mail-ben.-ahogy ismerem, tuti akad nem is egy.

- Muszáj ezt? Egész nyáron az én kalandjaimat hallgattad. Biztos történt veled is valami érdekes.

- Az én életem átlagos és unalmas Emma! Két hete volt a fénypontja a nyaramnak. Mi volt az? Hát egy családi ebéd! Mi történt? Semmi! Anyám üvöltött a nővéremmel, aki üvöltött a nagyanyámmal, aki a TV-nek ordított, mert azt hitte, hogy az a mikro. Én meg nagyapám csendben ültünk és ettük a húslevesünket. Ennyi.-hadartam el. Pár hümmögés után csak ennyit motyogott.

- Betegesen antiszoc vagy Sandy...-csóválta lemondóan a fejét.

- Nem vagyok az. Mondjuk Taylor-el is mindig csak otthon TV-ztünk...-tűnődtem el. Lehet, hogy igaza van.

- Bezzeg a nővéred. Ő tudja élvezni az életet.

- Mindig is tudta. Ééés imád bajba keveredni.

Kicsit még beszélgettünk, aztán elindultunk a termünkbe. Annyira figyeltem Emma élményeire, hogy megbotlottam az ajtó küszöbén, összegabalyodott a lábam és szó szerint beestem. Nem is én lennék... Természetesen mindenki odakapta a fejét és hangos hahotázásban törtek ki.

- Szép belépő Sandy!-szólalt meg Taylor, odasietett és Emmával felhúztak a földről.

- Köszi!-néztem rájuk hálásan, leporoltam a farmerom és kiszedtem a hajam a számból. Elindultam a helyemre Emmával a nyomomban.

- Láttad?-kérdezte.

- Mit?-néztem rá értetlenül, majd folytattam a tankönyveim kikotrását.

- Inkább kit.-bökött a terem másik felébe a fejével.- Van egy új osztálytársunk úgy tűnik.

- Furcsa a hangod Em.

- Ha felnéznél a táskádból, megtudnád, hogy miért.-úgy tettem ahogy mondta. A srácok, a lányok körbevették az új tanulót.

- Ha érdekel a neve, Claudio Corleone. Dögös olasz pasas.