Team Voltron

How important am I to you ?

⚠️SPOILER! SEASON 7 !⚠️

" Im sorry that you see galaxies in mine eyes and I can't find a single star in your. "

El sem hiszem, hogy itthon vagyok. Már azt hittem sose jutok haza...
A Kerberos küldetés óta éreztem, hogy valami nincs rendjén de most minden a helyére került.
Otthon vagyunk.
Most itt álltunk a Garison bázis előtt.
Mintha csak pár napja lett volna, pedig ez a hely hatalmas változáson esett át, ahogy minden más az egész univerzumban...

Boldogan figyeltem a többieket.
Pidge az anyukája karjában zokogott a boldogságtól. Hihetetlen milyen erős Mrs. Holt, elvesztette az egész családját, szegény nőn látszottak a kemény évek. Kész csoda, hogy túlélte mindezt.
Lance népes famíliája is jelen volt, sok-sok manóarcú gyerkőc akár csak a testvérük. A Mclain család egy hatalmas ölelkező gombócot alkotott, közepén Lancel. A hangulat a szüleimre terelte a gondolataimat, anyára és apára...
Anya finom holdsütijére, a mentás szörpre, apával eltöltött délutánokra mikor sakkoztunk, az aprócska de imádott lakásunkra...
Ez mind lehet már nem is létezik... és felhagytam vele mikor jelentkeztem a Garison űrkutatás programjára.
Azóta sok minden megváltozott. Lett új családom és barátaim a mondhatjuk "kalandos" életem során.
Az egész a Kerberosszal kezdődött. Rengeteg dolgot áldoztam fel érte, sok mindent hagytam magam mögött...
Sok mindent... még őt is...
Coran kissé sipákoló hangja térített magamhoz az álmodozásból.
-Hé, minden oké ? - tette a vállamra a kezét Keith. Megráztam a fejemet, hogy helyre tegyem magamat, majd rámosolyogtam jelezvén, hogy jól vagyok. Inkább Coran és a parancsnok beszélgetését hallgattam.
Még őt is képes voltam itt hagyni ? Hogy lehettem ilyen ?
Nem nyugodtam meg de ezen sem lepődőm meg, sőt nincs már semmi az ég egy adta világon ami megdöbbentene. Már mindent láttam.
Lehunytam a szemem és mély levegőt vettem. Csak kicsit stresszesek a mindennapjaim...
Teljesen kikészített a tudat, minden, kissé belefáradtam már a saját életembe...
Próbáltam nyugodt maradni, komoly hiszen mégis csak a Garisonon vagyunk.
Az idegességemet nehezen zártam magamba és ezt Keith figyelemmel kísérte mert néha aggódva rám pislantott.
Inkább becsatlakoztam a beszélgetésbe, mert a végén még Keith vallatni kezdene. Testileg ott voltam de lélekben teljesen máshol jártam.

Végig arra gondoltam, hogy mi lett volna ha...

•○●○•

- Kész ! Itt van az akta amit kértél. Legközelebb nem leszek postagalamb ! - dobta a pultra az említett dossziét Kyle.
- Neked is szia ! - néztem fel rá a szemüvegem alól.
Kyle fáradtan levágódott a mellettem lévő bárszékre és az asztalra roskadt.
- Na mi van csak nem elfáradtál ebben a nagy feladatban ? - kérdeztem csipetnyi gúnnyal a hangomban.
Kyle csak egy felettébb kulturált morgással ajándékozott meg.
Ezen egy jót kuncogtam és inkább a könyvemre és a nyelvem kivégzésére koncentráltam, túl forró volt az a tea na...
Kyle felhagyott a pillanatnyi remete életével és némaságával, nyúzott arccal rám nézett.
- Nekem te nem pimaszkodj ! Tudod te milyen nehéz volt !? Elmentem Mr. Hamilton irodájához, nem volt ott senki. Átslattyogtam a B szárnyba a "fészekhez" tudod a főtiszti irodához, ott elküldtek Mr. Hamilton irodájához erre én közöltem, hogy ő nem volt ott, ezért jöttem ide... - Kyle mély levegőt vett, mert eddig ezt nem tette meg a monológja során. - Ott a drága felettes asszonynak eszébe jutott, hogy menjek a 2-es csarnokba, mert az új sugárhajtású gépeket tesztelik és őt tették meg felügyelőnek. Gondoltam remek akkor sétáljunk ! Ekkor összefutottam Staycievel... -nagy levegő és folytatta. - Tudod Theo húga aki szilveszter óta fel akar szedni... - Kyle olyan elkínzott fejet vágott, már majd nem megsajnáltam de sajnos túl vicces volt nézni ahogy szenved. -
- Igen, tudom Staycie... ahm... várjál... ja meg van !! Aki magasabb nálad. - vigyorodtam el.
- Nem !!! Most nem adom meg az alkalmat a szekálásomra ! Hol is tartottam ? - puffogta - Na ! A maradék életkedvemet már Mr. Hamilton irodájánál hagytam erre megjelent ez a kis anticrush. Megkérdezte merre tartok, mert szívesen elkísér úgyis ráér. Na, már csak ez kellett nekem !? Persze nem akartam bunkó lenni, ami nagy hiba volt... Már ne érts félre de most nincs kedvem beleásnom magam az etikett eme részébe...- hadarta teljes átéléssel és gesztikulálva. Igen ez van ha Kyle SZTORIZIK, igen, nagy betűvel, mert ő aztán tud. Kétméteres körzetben mindent elpusztít úgy hadonászik.
- Már megbocsáts, hogy félbeszakítalak ennek a... komoly cselekmény szál kibontásában de... megtudhatnám, hogy már ha van ennek a történetnek vége ? - kérdeztem két szürcsölés között.
- Ha nem szakítanál folyton meg akkor már eljutottunk volna oda is ! Hol is... ja igen az anticrushom ! Mondtam neki, rendben elkísérhet. A séta közben elmondtam hova és miért megyünk de őt valahogy a velem való flörtölés jobban érdekelte...
Nos, odaérünk a szektorba, Kyle barátod már agyhalott volt a fruskától, erre nem engedtek be, közölték várjuk meg őt itt kint.
Staycie persze nem lépett le... tovább csicsergett miközben én azon agyaltam, hogy az azonosító kártyám elég éles e ahhoz, hogy felvágjam vele az ereimet !!!
Egy kínzó félóra múlva (végre valahára) megjelent az admirális. Nagy nehezen elmondtam neki a lényeget, kell az akta... Tudod mit mondott ?! Azt, hogy : Mr. Hogins fogalmam sincs miféle aktát keres a barátja rajtam de nem ártana ha összeszedné magát eléggé szét esettnek tűnik !
Adam... én szerintem tízévet biztos öregedtem... - tépte a szőke haját a fiú.
Szörnyen nehéz sajnálatot mutatni olyasmi iránt amitől belül mardos a röhögés.
- Ekkor az admirális visszainvitált a "fészekhez" , lincs hangulatom volt de vissza mentem. Igen, Staycivel...
Ott voltunk. Rákérdeztem az aktára. És kiderült, hogy végig ott volt !!! Mert ugye én először csak Hamiltont kerestem az aktát meg sem említettem. A nőci pedig rám csapta az ajtót, hogy várjak. Öt perc vagy három óra én nem tudom de ennyi ideig tartott ezt a szart elő túrnia. - mutatott a "démoni" mappára. - Staycie ezután mondott valami olyasmit, hogy egyébként az egész Garisonon áll a bál, mert itt vannak a Voltron lovagok és értük küldtek egy osztagot... vagy valami ilyesmi... de túlságosan le voltam fárasztva, igazából szelektív a hallásom vele szemben... - a végét már nem halottam, mert teljesen lesokkoltam.
Voltron, lovagok, Kerberos, Mr. Holt... Shiro !!
A bögrém egy hatalmas csattanással tört szilánkokra a padlón beborítva mindent a jázminos teámmal.
Kyle döbbenten nézett rám.
-Haver ez meg mi volt ?! -
Remegő kézzel a hajamba túrtam, majd megragadtam Kyle vállait úgy rántva közelebb magamhoz.
- Ide figyelj ! Azt Staycie megemlítette hol vannak most a lovagok ? -
- Ahm... a tisztek lakrésze mellett van a szállásuk... de... haver ne nézz már ilyen eszelősen ! Mi volt abban a teában ? És ez jött le neked az egész sztoriból ?!- ráncolta a homlokát a szöszi. Bunkó módjára nem válaszoltam és az ajtón kicsörtetve távoztam a szobámból. Nem akartam megbántani de sajnos nem értem rá, megvitatni, hogy mi volt a teámban, ugyanis halaszthatatlan dolgom volt.
Várt rám egy több éve bennem érlelődő beszélgetés...