Sárkány szárnyakon

Első fejezet

Éppen Nigrum után futottam. Velem egy idős sárkány de sokkal jobb kondiban van mint én. Nigrum egy fehér sárkány. Kissé lapos feje van, lila szeme, a hátán középen kiálló háromszög alakú pikkelyek merednek az ég felé a farka végéig tartanak a kiálló pikkelyek, farka viszonylag hosszú. A tűze lila.
Nigrumot miután körbe kergetettem a kertben beszaladt a házba. Kifújtam a levegőt majd nekidőltem a bejárati ajtónak és Nigrumra néztem.
Mi sárkánylovasok az élménkkel képesek vagyunk kommunikálni a sárkányukkal.

"-Nem gondolod hogy pihenünk kéne?"

"-Dehogy Azura!"-jött Nigrum válasza.

"-Ha most nem pihenhetek este sehova sem megyünk!"

"-Ne!!!"

Mikor először ültem Nigrum hátára azonnal nagyon erős és különleges kapcsolat jött létre közöttünk. Szóval mikor felszálltunk azonnal otthagytuk a többieket és a sajátfejünk után mentünk! Mi kis lázadók. Amikor a felhőrétegen átvágtunk, éppen akkor ment le a nap és az utolsó sugarak ott maradtak még a felhők fölött. Gyönyörű látvány volt. A színek ahogy a sárgáról rózsaszínról lilára váltanak majd kékre és végül minden sötétkék lesz. Akkor mi elhatároztuk hogy minden naplementekor kirepülünk, ez már több éves hagyomány nálunk.

Nigrum végül beadta a derekát és leültünk az egyik szalonba. A sárkányom nyakát simogattam és felidéztem mikor elöszőr találkoztam vele. Minden sárkánylovas ötéves korába bemegy a nagycsarnokba, odaáll a kikelőtojásokkal teli asztalhoz, várja hogy kikeljenek a bébik és a kiválaszák őket. A sárkány választja a lovast, ez sosincs fordítva. Én is izgatottan álltam oda ahová irányítottak és figyeltem a sárkánybébik kikelését. Az egyik tojás mintája igazán megtetszett fehér és lila színű volt. A repedések megindultak a tojáson, nagyon izgultam. Mikor a kissárkány kitört tojásburkából rám nézett nagy lila szemeivel, a sárkány teljes teste fehér volt. A kis csöppség hozzám lépdelt négy apró lábacskáján. Mikor hozzám ért kitátotta kicsiny száját és a nyakamra lövelt egy tűzgolyót. Ezzel megpecsételve hogy mi egyek vagyunk. Egy csillag formát vett föl a tűz hamvai a nyakamon. A kezembe vettem a kis sárkányt és elsuttogtam a nevét:"a neved mától Nigrum!"

Nigrum felállt melőllem jelezvén ideje menni. Gyorsan felszaladtam a szobámba hogy felvegyem a sárkánylovas ruhámat. A szobám fehér ajtaját kivágtam majd beléptem a halványlila szobámba. A szobám közepén egy fehér ágy állt, mellete egy kicsi ugyan olyan színű éjjeliszekrény, a szoba másik felébe volt egy fésülködőasztal ami szintén fehér volt és állt előtte egy fehér puff, és még emelett egy hatalmas szekrény. Igen elég egyhangúnak hangzik így a szobám, de tele van képekkel amin a barátaimmal, Nigrummal és a szüleimmel vagyok és persze telerajzoltam a szekrényemet még régebben.
A szekrényből kikaptam a fekete sárkánylovas ruhámat és gyorsan felvettem. A szekrény bal ajtaját nyitva hagytam mert ott volt a tükröm. Gyorsan végig néztem magamon, a hosszú fehér hajamon, és az arcomon, a szemeim nekem is lilák mint Nigrumnak. Mivel a sárkánynak és lovasának ugyanolyan a külseje. Felvettem gyorsan egy feketebakancsot és csináltam egy copfot.

Nigrum már a kert végében várt rám. Gyorsan felhelyeztem a nyerget a hátára és felültem. Nigrum kitárta a szárnyait és a magasba emelkedtünk a szél fütyült a fülembe.
Rólam utólag annyit hogy a Délikirályság királyának lánya vagyok a nevem Azura, tizenhat éves vagyok és ugye sárkánylovas!

Átvágtunk a fehér felhőkön Nigrummal és megpillantottuk a mai nap utolsó sugarait. Nigrum lassan suhant a felhők felett és közösen gyönyörködtünk ismét a lenyugvó nap utolsó sugaraiban.