Sárkány szárnyakon

Harmadik fejezet

Mikor Nigrummal landoltunk le sem vettem a nyergét, már azonnal szaladtam be a palotába, hogy megkeressem a szüleimet.
Éppen az egyik hosszú márvány lépcsőn rohantam fel mikor megpillantottam anyukámat. Anyukámnak szőke derékig érő haja van, zöld szemei és most egy fehér ruhát viselt és a koronáját.(Nekem is van de soha sem hordom, csak ha muszály.)Gyorsan odasprinteltem mellé.

-Anya.-lihegtem.-Azt hiszem baj van!

-Végre meg vagy Azura! A mester már vár!

-De anya! Van valami sokkal fontosabb is mint az edzés és ami beletartozik!

-Majd elmondod mikor végeztél! Most inkább siess!

-Jó.-motyogtam.

Visszamentem Nigrumhoz és felültem rá. Megcéloztuk az arénát ahol a sárkánylovasok a tanulmányaikat végezték. Amint feltünt az aréna összeugrott a gyomrom. Sose mentem ide szívesen. Sokan voltunk ott, és mindenki más feladatott kapot sok esetben, így ha például kést hajigáltál figyelned kellet arra nehogy bárkit is eltalálj.

Leszálltunk az arénában. Miután lemásztam Nigrumról gyorsan levettem a nyergét és az arénában lévő szekrény sorhoz mentem majd miután megtaláltam a sajátomat és kinyitottam, betettem a nyerget és vissza mentem a sárkányomhoz. Közben már a mester is megérkezett. Szerencsére most rajtam kívűl nem volt itt senki.

-Üdvözöllek!

-Jó napot mester! Mi lesz ma a feladatom?

-Ma megismered a sárkányodban lévő erőt!

-Oh...oké!

Minden sárkánynak van valamilyen mágiája. Ők nem igazán képesek a mágiájukat használni így mikor összekötnek minket magukkal létre hoznak egy csatornát amin keresztül képesek átadni nekünk a tudásukat így mindannyian különleges képességekre tehettünk szert.

A mester a földre helyezett két párnát és leült az egyikre. Mellé lehuppantam a másik párnára és a mestere pillantottam, várva hogy ad valamilyen instrukciót hogy hogyan kezdjek neki a feladatnak.

-Mélyen magadba kell nézned és meg kell találnod a közted és a sárkányod között lévő erőt!

-Értem, azt hiszem...

Lehunytam a szememet és Nigrumra koncentráltam, felidéztem a közös emlékeinket. Mikor véget értek az emlékeket sötétségbe borult minden, majd halvány fény gyulladt és egy ajtó körvonalai rajzolódtak ki. Az ajtóhoz léptem és kinyitottam, majd be is léptem. Az ajtó egy szobát takart aminek fehérek voltak a falai. Középen egy márvány állvány állt rajta egy könyvvel. Az állványhoz siettem majd a könyvre pillantottam. A címe ez volt: "A fehér mágia"
Kinyitottam a könyvet és fellapoztam, csupa latin szöveg volt benne. Majd a könyv a kezem között halványulni kezdett végül eltűnt, ez után a szoba is és végül kinyitottam a szememet. A nyakamon a csillag kicsit bizserget majd az érzés olyan hamar elmúlt amilyen hamar jött. Ránéztem Nigrumra majd a mesterre.

-Sikerült?-fürkészett.

-Azt hiszem igen.

-Neked mindig minden könnyen ment! Te tanultál meg legelõször a karddal bánni.

- Hát, könnyen tanulok!

-Az már való igaz! Jobb lesz ha indulsz. Vacsora idő van. És tudom hogy anyukád szereti ha mindig megjelensz.

Feltápászkodtam majd gyorsan a szekrényemhez siettem, kivettem a nyerget és feltettem Nigrumra. Felültem a hátára majd a mester felé fordítottam a sárkányom.

-Viszlát mester!

-Szervus!

Nigrum kitárta a szárnyait és már a magasban is voltunk. Gyorsan haza értünk és már siettünk is az ebédlőbe.
Belöktem az ajtót. Az ebédlő hatalmas volt. Középen egy óriási hosszú asztallal. A szüleim természetesen a legvégén ültek így gyorsan átszeltem a helyiséget és leültem a helyemre.

-Mi volt a mesternél?-kérdezte anyám.

-Semmi extra.

-Anyád említette hogy valami fontosat akarsz mondani! Kivele!-mondta apám. Ma egy sötétkék inget vett föl sötétszínű cipővel és nadrággal, a barna haját nem fésülte meg, zöld szemei ragyogtak mint a smragdt.

-Igen, Nigrummal ma elmentünk a Nyugatikirályságba és a vöröstó hegyeinek színe nagyon elhalványult. Itthon nem történt valami a mi mágia forrásunkkal?

-Nem tudunk róla de majd utána kérdezünk. Köszönöm hogy szóltál!-mosolygot apám.

Vacsora után elmentünk Nigrummal megnézni a naplementét.

"-Szerinted nem kéne magunknak utána járni itthon történt-e valami?"

"- Hát nem tudom...szeretnéd?"

"-Igen Azura!"

"-Rendben, te kis kíváncsi!"

Nigrum elindult a mi királyságunk mágia forrásának helye felé. A mi forrásunk egy tó volt aminek jég fedte a víz felszinét minden évszakban. Amint megláttuk a tavat teljesen megijedtem.
A jég megrepedt óriási nagy darabokban.