Sárkány szárnyakon

Hetedik fejezet

Ebéd időben keltünk fel Nigrummal. Mikor kinyitottam a szememet észre vettem hogy egy ruha van az ágyamra téve.

-Jaj ne már! Miért pont ma kell bálnak lenni?

"-Ugye csak viccelsz?"

"-Bár viccelhetnék ezzel, de az ágyamon van egy olyan ruha amit magamtól soha az életben nem vennék fel!"

"-Az égre!"

Felkeltem a földről és az ágyhoz léptem. A kezembe vettem a ruhát és magam elé emeltem.

"- Nem rossz!"

"-A legutóbbira is ezt mondtad és az azelõttire is!"

Gyorsan átöltöztem a ruhába. És nézegettem magam a tükörben. A ruha a földig ért, vállától az ujja átlátszó selyemből volt ami a csuklómig ért. A ruhának V alakú kivágása volt, kék színű volt, és a derekán volt egy ezüst öv. A cipőm mindig egy bakancs volt. Ehhez a ruhához egy fekete nyolc centis sarkú bakancsot vettem fel. Már a csak a hajammal kellet valamit kezdenem. Odaültem a fésülködő asztalhoz és elkezdtem kifésülni a gubancokat a hajamból, mikor ezzel meg voltam egy kontyot készítettem és felhelyeztem a fejemre az ezüst tiarámat. Mikor teljesen elkészültem felálltam és Nigrumhoz léptem.

"-Na, vállalható vagyok?"

"-Igen! Jól nézel ki."

"-Köszi."

Kopogtatást hallottam.

-Bújj be!

Kinyílt az ajtó és az egyik cseléd lépet be.

-A bál hamarosan kezdődik és a szülei szeretnék ha megjelenne!

-Persze, mindjárt megyek. Köszönöm!

A bálterem felé lépdeltem egyedül. Nigrum ilyenkor soha sem jött velem csak ha szóltam neki hogy szükségem van rá. Bizony mi akármilyen messze vagyunk a sárkányainktól úgy is képesek vagyunk kommunikálni velük. A cipőm párszor koppant a folyosó padlóján majd mikor a bálterem ajtajához léptem megálltam. Vettem egy nagy levegőt és mosolyt erőltettem az arcomra. Beléptem a terembe és a szüleimet kerestem a sokaságban. A terem ma este is úgy ragyogót mint a nap. Mikor megláttam a szüleimet odamentem hozzájuk. Épp egy férfival és egy nővel beszélgettek.

-Anya, apa. Sziasztok! Jó estét!-köszöntem a vendégeknek is.

-Szervusz Azura. Hadd mutassam be az Északikirályság királyát és királynőjét!-tolt oda apám az uralkodók elé.

-Örvendek! Azura vagyok!-nyújtottam kezet.

Kezet ráztam mind kettejükkel.

-Azura. Neked és a szüleidnek mi is szeretnénk bemutatni a fiúnkat. Huont.
Egy nálam egy fejel magasabb srác lépett elém. Sötétkék haja és zöld szemei voltak. Fekete öltönyt viselt. Egyenesen a szembe nézet és én álltam a tekintetét.

"- Nigrum! Helyes srác áll előttem akivel most találkoztam elõször!"

"-Szükséged van rám?"

"-Aszem megoldom."

"-Hajrá hercegnő!"

-Huon vagyok!-nyújtott kezet a srác. Gyorsan kezet ráztam vele.

-Azura!-mondtam.

Huon még a szüleimmel is kezet fogott majd rám nézett.

-Táncolunk?

-Aha!

Megfogta a kezemet majd a táncosok közé sétáltunk. Egyik kezét a derekamra helyezte, a másik kezét amivel az enyémet fogta a magasba emelte. Én pedig rutinosan a vállára helyeztem a kezemet. Bele néztem smragdt színű szemeibe és hagytam hogy vezessen.

-Úgy hallottam hogy nem szereted a bálokat.

- Ez pontosan így van. Jobb szeretek a sárkányom hátán ülni és repülni, vagy harcolni mint itt mosolyogni és hízelegni. Ez nem én vagyok.

-Megtudlak érteni.-mondta majd megpörgetett.-És hol van a sárkányod?

-Neki nem kötelező itt lennie.

-Hogy hogy?

-Ő nem kötött egyességet.

-Milyen egyességről beszélsz?

- Tudod mikor elõször ültem a sárkányom hátán ott hagytuk a mestert és mentünk a magunk feje után, és pont elcsíptük a naplementét a felhők felett amit mondanom sem kell nagyon szép. Így elhatároztuk hogy minden nap megnézzük, de ugye így sötétedés után értünk mindig haza. A szüleim mérgesek voltak így alkut kötöttünk. Bármikor haza jöhetek ha minden bálukon részt veszek.

-Micsoda ár.

-Gusztustalan egy alku, de hát már megkötöttük és akkor még kicsi voltam. Nem gondolkoztam előre ennyire.

-Értem.

A bálnak mikor vége lett fáradtan botorkáltam be a szobámba. Nigrum azonnal felpattant mikor meglátott. Gyorsan letusoltam majd lerogytam az ágyra.

"- Na mi volt?"

"-Táncoltam a herceggel!"

"-És hogy hívják?"

"-Huon."

"- És akkor most totál bele zúgtál?"

"-Azt hiszem igen. Képzeld ő az Északikirályság hercege!"

"-Azta, te csak főleg hercegekkel tudsz barátkozni."

"-Nagyon vicces!"-nevettem.

Nigrum lefeküdt a földre én pedig a paplanom alá bújtam és bealudtam.