Sárkány szárnyakon

Negyedik fejezet

Nigrummal gyorsan leszálltunk a tó partján. Aggódva szemléltem az előttem lévő problémát.

"-Ez nem túl jó!"

"-Igen ebben igazad van Nigrum, vissza kell mennünk és szólni a szüleimnek!"

"-Támogatom! De előbb nézzünk körül hátha találunk valami nyomot vagy éppen bizonyítékot erre az egészre!"

"-Ezt én támogatom!"

Elindultam a tó körül, a sárkányom  egy lépéssel lemaradva jött mögöttem. Figyelmesen szemléltem a repedéseket. Oldalról olyan volt mintha ábrázolna valamit. Erre abból jöttem rá hogy nagyon szeretek rajzolni és festeni. És hát az ilyen dolgokat könnyebben meglátom mint a többiek.

"-Nigrum, gyere nézzünk rá még egyszer a tóra felülről!"

"-Máris találtál valamit?"

"-Lehetséges!"

Nigrum mellém lépett és én felültem a nyeregbe. Két perc múlva már a tavat szemléltük felülről. Addig szuggeráltam a tavat míg ki nem rajzolódott előttem amit látnom kellet.
A repedésekből egy üzenetet tudtam kiolvasni.

"Vigyázz dél már nincs sok hátra!"

"-Te is látod az üzenetet?"-kérdeztem.

"- Nem! Mi az üzenet?"

"-Vigyáz dél már nincs sok hátra!"-olvastam fel hangosan.

"-Ez nem túl biztató!"

"-Egyátalán nem!"

Nigrumnak már mondanom sem kellet, azonnal megfordult és haza felé vette az utat. Ismét villámgyorsan haza értünk. Leugrom Nigrumról és berohantam a palotába. Egyenesen a trónterembe. A szüleim sokszor vannak itt.

A trónterembe vezető ajtót belöktem majd azonnal beszélni kezdtem míg a szüleimhez sétáltam.

-Anya! Apa! Baj van! Elmentünk a tóhoz Nigrummal és megrepedt rajta a jég! A repedésekből egy üzenetet tudtam kiolvasni. Azt hogy: "Vigyázz dél már nincs sok hátra!" Tenni kell valamit! Méghozzá gyorsan!

Időközben a trónszékekhez vezető lépcsőhöz értem amin már lépkedtem is fel a szüleimhez. A trónterem arany és fehér színű volt. Rengeteg régi dologgal állványokon. Mégis a trónszékek voltak a legfontosabb és legszembetűnőbb részei a teremnek. Ezüstből készült mindegyik, piros bársonnyal volt kibélelve ahol belelehetett ülni.

-Biztos vagy a dologba Azura?-állt fel apám.

-Teljesen biztos! Ha nem lennék benne biztos akkor most nem itt lennék hanem még mindig kint lennék Nigrummal a levegőben!

-Igaza lehet!-szólalt meg anyám is.-Hiszen mondta hogy a Nyugatikirályságba is mi történt!

-Igaz drágám. Össze kell hívni a négy birodalom uralkodóit! Köszönjük hogy szóltál Azura!

-Igazán nem tesz semmit!

Gyorsan rámosolyogtam a szüleimre majd leszaladtam a lépcsőn és Nigrummal kimentünk a trónteremből.

Este nem hagyott nyugodni a gondolat hogy mi lesz ha minden mágia elszivárog a világunkból?! Nigrum már régen aludt és nem akartam felkelteni. Halkan és gyorsan kiosontam a szobámból, és a könyvtár felé indultam. Ez volt az egyik legkedvesebb hely számomra a palotában.

Beléptem a könyvtár nyitott ajtajain és azokhoz a polcokhoz sétáltam ahol a stratégiai és fontosabb történelmi könyveket tartottuk. Leemeltem három könyvet is majd az egyik kisasztalhoz sétáltam és leültem az egyik székre. Az első két könyvet teljesen átnyálaztam de semmit sem találtam benne, és a harmadikkal is ugyan ez volt a helyzet. Csakhogy annak a könyvnek a végén táltam  egy cetli rajta két szóval.

TRÓNSZÉKEK ALATT

Visszatettem a könyvet a helyére majd gyorsan kisiettem a könyvtárból a trónterembe. Szerencsére már senki sem róta a kastély folyosóit és termeit rajtam kívűl. Gyorsan eljutottam a célomhoz. Beléptem a terembe és végig sétáltam a szőnyegen ami a székekig vezetett fel még a lépcsőn is. Mikor elértem a lépcsőket megálltam egy pillanatra. Leguggoltam és megnéztem hátha van valami a padlón de nem jártam sikerrel. Dühös voltam magamra.-Mi van ha ez nem is fontos üzenet?!-mérgemben belerúgtam a legalsó lépcsőfokba. Piszkosul fájt is a lábam, de a lépcső szét nyílt, fény gyulladt és megpillantottam egy állványt rajta egy könyvel. Besiettem és fellapoztam a könyvet. Az első lapon a lovasok mottója volt. "A te lelkedben egy rettenthetettelen sárkány lakozik!"
Az utána való oldalon pedig egy olyan történet kezdődött amiről még sohasem hallotam eddig.
"Mikor létre jött az univerzum és a bolygók, létre jött öt retenthettlen kő. Ezek a kövek beleépültek az egyik bolygó részeibe. Mikor ezen a bolygón megjelent az élet a sárkányok és az őket megülő és szerető lovasok. A lovasok létre hoztak négy királyságot, úgy szabták ki a területeket hogy minden birodalom területén légyen egy rettenthettelen kő amiből mágiát nyerhetnek és később a mágia forrásá is tehetik."
Lapoztam még párat. Majd ismét olvasni kezdtem.
"Aki mind az öt rettenthettelen követ bírtokolja óriási erőre tehet szert és ő fog uralkodni a lovasok fölött. Ha négy követ megszerzett az illető akkor az ötödik követ csak úgy szerezheti meg ha mind a négy kő nála van és elmondja a varázsigét!"
A könyv a kezemben becsukódott és a lépcsők is megmozdultak hogy újra ott álljanak ahol eddig. Gyorsan kifutottam mielőtt bentragadok. A nap még nem kelt fel a látótéren. Visszasétáltam a szobámba és azon gondolkoztam amit a könyvben olvastam.