Darkside [D.M]

~Four~

A szó végigfutott a termen. Pár másodperc után a Mardekárosok tombolni kezdtek. Lehajtottam a fejem és odasiettem az asztalhoz. Mikor leültem szorosan behunytam a szemem. Nem hiszem el. Ugyan olyan vagyok mint a szüleim.

Lassan a beosztásra várakozó diákokra pillantottam, és tekintetem találkozott Ronéval. Kifejezése szomorú volt, nem is, inkább csalódott. Könnyek gyűltek a szemembe. A Griffendélesek asztalára néztem. Fred és George, mind a ketten engem néztek. Fred bátorítóan rám mosolygott, George csak szomorúan bámult rám.

-Sajnálom.-tátogtam neki és egy könycsepp végigfolyt az arcomon. Gyorsan letöröltem nehogy valaki észrevegye, de George látta és tekintete ellágyult.

-Nem a te hibád.-tátogta vissza.

-Malfoy, Draco!-mondta ki a nevet hangosan a professzor, én pedig odafordítottam a fejem.

Malfoy magabiztosan sétált ki, leült, szinte alig értette hozzá a süveget a fejéhez, annak a hangja máris végisöpört a nagyteremben.

-MARDEKÁR!

Malfoy idétlen vigyorral a fején elindult az asztal felé. Mindenki tapsolt és hurrogott de én csak összeszűkült szemmel néztem rá.

-Ollina vagyok.-mondta az előttem ülő felsőbbéves lány, mire én kérdőn fordultam felé.

-Evana Bloom.-mondtam mire az Ollina mellett ülő fiú felkapta a fejét.
-Nem te vagy Ille Bloom lánya?-kérdezte mire bólontottam.
-Anyukád volt az évszázad hajtója. A Mardekár minden meccset megnyert, még akkor is ha a másik ház kapta el a cikeszt. Úgy hallottam eszméletlen jól játszott.-nézett rám hihetetlenkedve a fiú.
-Hát igen, biztos...-motyogtam és az üres tányéromra néztem.

...

A vocsora után Dumbledore professzor felállt és torkát megköszörülve csendet kért.

-Most, hogy bősegesen ettünk-ittunk, volna még néhány megjegyzésem a félévre vonatkozóan. Elsősorban az elsőéveseknek mondom, hogy az iskola melletti erdő tiltott terület, kivétel nélkül minden tanuló számára. Örülnék, ha ezt a felsőbbévesek is az eszükbe vésnék.

Elmosolyodtam amikor a professzor tekintete a Weasley ikrekre vándorolt. Ők csak vigyorogva összepacsiztak az asztal alatt.

-Nem értem miért van az iskola mellett egy erdő ahova nem mehetünk. Mi értelme van ennek?-horkantott fel nem messze tőlem Pansy én pedig csak szemforgatva hallgattam tovább az igazgató beszédét.

Folyosókon nincs varázslás a szünetekben, kviddicsválogatás a második héten, Madam Hoochnál kell jelentkezni, és a harmadik emeleti folyosó jobb kéz felőli szakaszára tilos bemenni mert kínok közt fogsz meghalni.

Ásítottam eggyet, és nem tudtam eldönteni hogy Dumbledore csak viccel vagy komolyan beszél, így nem foglalkoztam vele.

-És most, mielőtt nyugalomra térünk, énekeljük el az iskola indulóját!-kurjantotta vidáman a professzor. Nyugtalanul fészkelődni kezdtem.

Pálcája végéből arany szalag repült ki, és szavakat formálva megállt a levegőben.

Fred és George dőlöngélve kiabálták a szöveget, szörnyen hamisan, így én csak őket figyeltem és mosolyogtam rajtuk.

A mardekáros prefektusok elsőként álltak fel az asztaltól és odakitották az elsősöknek hogy kövessük őket. Mikor elhaladtunk a griffendél asztala mellett még utoljára Ronra pillantottan. Tekintetünk találkozott, mire én elmosolyodtam, de ő csak komoran bámult rám. Ismét megjelent a maró érzés a gyomromban.

Végigsétáltunk az előcsarnokon, majd bekanyarodtunk jobbra, onnan le egy hosszú lépcsőn. A szűk folyosón csak a fáklyák fénye lobogott. Megálltunk egy teljesen átlagosnak kinéző kőfal előtt.

Mindenki a nyakát nyújtogatva nézte a falat, és senki nem értette miért pont itt álltunk meg. Aztán a prefektus megköszörülte a torkát.

-Aurum sanguis.-mondta a fiú, mire a kőfal lassan megmozdult, és egy átjáró szerűség jelent meg. Ezen keresztül tessékeltek be minket. A terembe amibe érkeztünk félhomály uralkodott. Az ablakok teljesen feketék voltak, így csak a gyér fényű lámpák és a tűzhely adott valami világítást. Fekete bőrkanapék és puffok voltak mindenfelé, pár asztal és egy hatalmas smaragdzöld, puha szőnyeg. A falakra ezüst és zöld zászlószerűségek voltak aggasztva, rajtuk a ház állatával.

Az egész olyan...rideg volt.

-Lányok jobbra fel, a fiúk pedig balra, ott, a lépcsőn. Javaslom hogy mennyjetek aludni, ugyanis holnap megkezdődik a tanítás és ki kell pihennetek magatokat.-mondta a sötét hajú prefektus és a fiúkat maga előtt terelte a halótermekbe.

A lányokat követve lépkedtem fel a lépcsőkön. Az ajtókon öt kis táblácska állt, rajta különböző nevekkel. Megkerestem a sajátomat, és csalódottan vettem észre hogy Pansyt is ugyanabba a szobába rakták.

Bent már ott vártak minket a ládáink, így gyorsan előhalásztam a pizsamámat és átöltöztem. Bebújtam a zöld takaró alá és pár perc múlva már el is nyomott az álom.

Hey bois and gurls!
Remélem tetszett ez a rész is!😌

Love u❤️
💁🏼‍♀️Crudelis∆