Darkside [D.M]

~Six~

-Hé, Ron! Várj egy kicsit!-kiáltottam vörös barátomnak, aki kifelé igyekezett a kastélyból, Harry társaságában. Ron megtorpant és lassan felém fordult. Tekintete elkomorodott mikor rájött hogy én szólítottam meg őt.
Harry rám mosolygott.

-Evana! Láttalak bájtalon, és Ronnal odaakartunk menni köszönni, csak féltünk hogy a Mardekárosok nem néznék ezt jó szemmel.-nevetgélt a fekete és oldalba bökte Ront, aki csak lehajtotta a fejét és motyogott valamit.
-Igen, Piton nem igazán kedveli a Griffendéleseket...

-Hogy telt az első heted?-kérdezte, újból oldalba vágva Ront. Ron felkapta a fejét és mogorván nézett Harry-re.

Felsóhajtottam és a fülem mögé tűrtem egy fekete tincset. Ron még mindig mérges rám.
-Ne is kérdezd... Valahogy sikerült magamra haragítanom azt a disznóképű Pansy Parkinsont, és így most az összes elsős kerül engem, mert félnek Parkinsontól. Habár van egy fiú aki kedves és beszélget velem, de a Mardekárosok néha elég nagy köcsögök tudnak lenni...és nektek? Hova igyekeztek?
-Épp Hagridhoz megyünk. Nincs kedved velünk tartani?-nézett rám zöld szemeivel Harry, de én csak megráztam a fejem.
-Á, inkább kihagyom. Megyek megkeresem Fredet és George-ot, megkérdezem mit terveznek a hétvégére. De azért kösz.-rámosolyogtam, aztán Ron felé fordultam.

-Hé Ron, beszélhetünk egy kicsit? Négyszemközt?-Ron Harry-re pillantott, aki egy aprót bólintott, mire a vöröske elindult egy kevésbé zsúfolt részére a csarnoknak. Péntek délután révén eléggé megtelt a bejárati csarnok. A diákok a klubbhelyiségükbe igyekeztek, vagy csak egyszerűen szerettek volna kijutni a friss levegőre, a napsütésbe.

-Figyelj Ron, nagyon sajnálom ezt az egészet, ha megváltoztathatnám a dolgokat akkor megtenném... Nem gondoltam volna hogy ez fog történni... Vagyis hát a szüleim Halálfalók...-nem tudtam befejezni, mert hirtelen Ron egy szoros ölelésbe vont. Mikor elhúzódott két kezével megfogta a vállam és rám mosolygott.

-Evana, hülyén viselkedtem. Nem számít hogy melyik házba tartozol. A legjobb barátom vagy...nagyon sajnálom.-mondta lehajtott fejjel mire egy újabb ölelésbe vontam őt.

-Na menj, ne várakoztasd meg Harryt. Köszönöm Ron!-rámosolyogtam, mire viszonozva a gesztust hátat fordított és elindult Harry felé, beleveszve a tömegbe.

A Nagyterem felé vettem az irányt abban reménykedve hogy Fredet és George-ot ott találom. Megkönnyebülten felsóhajtottam mikor megláttam a két vörös loboncot, háttal nekem, összebújva egy halom könyv felett. Lassan elindultam a Griffendélesek asztala felé.
-George, ezt nem mondhatod komolyan! Csak most lesz 12. Hogy lehet...
-Fogalmam sincs, érted? Amúgy meg még két év sincs...Nem tehetek róla...
-Miről nem tehetsz?-kérdeztem kíváncsian, megállva a fiúk mögött. Ijedten összerezzentek és felém kapták a fejüket.
-Evana! Jaj semmi, csak...nem tehet szegény arról, hogy ilyen roszzak a jegyei... Nem valami észlény a gyerek.-Fred átkarolta George vállát, és aggódóan testvérére pillantott, aki csak félénken rám mosolygott.
-Hát az szívás George. Kicsit jobban kéne igyekezned.-sóhajtottam és leültem melléjük. George csak szótlanul bólintott, mire csodálkozva néztem rájuk.
-Mi az? Miért vagytok ilyen csendesek? Valami baj van?-vontam össze a szemöldököm.
-Jaj, nem, dehogyis, csak tudod most elég sok dulgunk van, tanulás meg ilyenek...jobb ha most megyünk.
-Hát oké...jó...dolog csinálást.-dőltem hátra egy kicsit csalódottan, miközben Fred felrángatta Georgot.
-Kösz, meglesz.-fordult hátra a vöröske, mire csalódottan kifújtam a levegőt.

Lassan körülnéztem a hatalmas teremben, és amikor megláttam Parkinson rám irányuló gonosz tekintetét, úgy döntöttem inkább máshol keresek magamnak társaságot. Addig róttam a sötét, kacskaringós folyosókat, míg a Mardekár klubbhelyiségét rejtő fal elé nem érkeztem. Valahogy, nagyon nehezen, de sikerült meghegyeznem, hogy hol volt a bejárat, viszont a héten többször is elmentem mellette. Beléptem és megkönnyebülve vettem észre hogy senki nem tartózkodik a teremben.
Úgy döntöttem a házimat fogom csinálni, hisz péntek délután révén nincs semmi jobb dolgom. Felszaladtam a hálóterembe, majd egy adag könyvvel a kezemben tértem vissza. Épp elindultam az egyik asztal felé, hogy ott lepakolhassam a cuccaimat.
-Nem akarsz máshova menni?-összerezzentem a hangtól.
-Malfoy.-biccentettem a fiú felé unottan.
-Bloom.-mondta összeszűkült szemmel.
-És amúgy nem, tökéletes itt nekem.-mondtam majd vállamat megvonva lepakoltam a könyveimet az asztalra, a szoba másik végébe, lehetőleg a legmeszebb Malfoytól.
A fiú horkantott egyett, majd visszatért mágiatörténet házijához.

Szemforgatva helyet foglaltam a kényelmes székben, magam elé húzva a vastag könyveket, és belemerültem a munkámba.

Hai!
Hát nem a legjobb rész és már nagyoooon régen is volt hogy utoljára feltöltöttem részt, de nem volt ihletem, de most újra megszállt Harry, Ron, Hermione, Draco, Fred, George és úgy mindenki más energiája szóval most megint írok.
Remélem tetszett

Love u❤️
💁🏻‍♀️Crudelis∆

U.i.:bocs hogyha úgy jött le hogy sértegetem a Mardekár házat, nem állt szándékomban + 50%-ban én is Mardekáros vagyok, csak azt szeretném ha éreznétek hogy Evana mennyire nem akar a szülei nyomdokába lépni...🐍