Újra Találkozás

6

Már körülbelül hat hónapja vagyunk Finnországban azon belül is Espooban Paulához közel vettem egy kisebb házat ami nekünk hármunknak és Pacának elég. Ezen a hat hónapon keresztül szinte minden nap kaptam üzenetet vagy hívást Maxtól de egyiket sem fogadtam. 

A többiektől tudom hogy nagyon ki bukót az este óta. Valamint azt meg a lapokból tudtam meg, hogy ott hagyta a barátnőjét Laura Ridlicket. 

Velünk mi történt ebben az időben én nyitottam itt egy kis éttermet ami nagy sikert aratott az itteni lakosok körében. A kicsik teljesen be illeszkedtek az oviba és szereztek új barátokat is. A többiek életéről vagy a nettről vagy saját maguktól értesülök. Sebi és Hanna sokszor hívnak valamint Kimsterék is bár ők inkább gyakrabban jönnek látogatóba hozzánk. Azt is tudom a többiektől hogy Max sokáig próbálkozott náluk hogy hol vagyok de egyikük sem mondta el neki. Még a szüleimnél is de ők szó szerint el hajtották eddig még csak az öcsémtől nem kérdezte meg hogy hol is vagyok vagy is hát vagyunk. 

Ma is a reggel az könnyen indult de hát a nap végére teljesen hulla fáradt lettem de szerencsére az alkalmazottak nagyon segítő készek így tudtam most is előbb ott hagyni az éttermet és elmenni a srácokért. Azt sajnálom igazán ha hosszú nap van akkor sajnos Paulanak kell el mennie értük. 

Mikor oda értem láttam hogy kint játszanak így oda mentem. 

-Sziasztok-köszönök az óvónőknek 

- Szia Lena- köszönnek vissza- Hozom is a gyerekeket - mondja a fiatalabbik Rebeka 

- Sziasztok drágáim-mondom nekik mire ők szinte repülnek a karjaimba

- Szia mami - mondják egyszer 

-Na akkor megyünk sziasztok -mondom a nőknek és már indulunk is 

A kocsiban most zenehallgatással ütjük el az időt. Mikor a ház előtt le parkolok megláttok egy nem várt idegent a házunk ajtaja előtt. 

-Hát ez megy hogy került ide.................................

-Ki mami - kérdezi kisfiam

-Figyeljetek a mami valamit elintéz azzal a bácsival addig játszatok kint pacával oksi- kérdezem tőlük 

-AHA, OKÉ-hallom a hangos választ és már futnak is a kutya felé

mire oda érek az ajtóhoz már Max is észre vesz. 

- Hello, te hogy kerülsz ide-kérdezem miközben be invitálom a házba hogy a gyerekek ne hallják mit beszélünk

- hát az öcsédtől megkérdeztem ő elmondta hogy Finnországba jöttél onnantól kezdve pedig már csak szerencsém volt.-mondja

-Jó de mégis mi a francot akarsz tőlem-kérdezem egy kicsit mérgesen

-Például azt hogy magyarázd meg miért futottál el pedig tudom hogy te is élvezted és tudom hogy szeretsz -mondja

-Be valóm igazad van-mondom a szemébe nézve amiben megcsillan a remény egy sugara- de te nem így érzel irántam 

-Dehogy nem - mondja és megfogja a két karomat

-akkor még is mi a bús francért hagytál el engemet anno- mondom neki egy kicsit mérgesen

-Féltem az elköteleződéstől -mondja és közelebb húz magához- de most már tudom rosszul döntöttem mostanra már tudom nélküled élni nem tudok és hogy szeretlek

-Sajnos már nem tudok hazudni neked és be valóm én is szeretlek. -mondom neki erre ő szinte le támadja ajkaimat

Miután sikerült el tolnom magamtól. 

-De őket ott kint semmi képen nem bánthatod meg értve vagyok mert ők miután megtudják hogy az apjuk vagy feltétel nélkül fognak szeretni-mondom mire le esik neki hogy mit mondtam már a gyerekek is beérnek 

-Mami ihatunk-kérdezik én csak rá bólintok és ők már spuriznak is be a konyhába

-Tényleg az enyémek - kérdezi én csak rá bólintok hogy igen

Erre fel kap és megpörgetett. Ezután szépen le ültünk és megbeszéltük a gyerekekkel is hogy ki nekik Max. Nagyon örültek neki, hogy most már nekik is van apukájuk.